Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

âl8 Az országgyűlés képviselőházának 218. általában töröltessenek. Ügy van szabályozva ez a kérdés, hogy ha az illető a lakbérhátralé­kot nem tudja kifizetni, akkor vagy ő, vagy pedig a háziúr bírói közbelépést vehet igény­be. A bíróság kötelezően szabályozza a fizetést; szabályozhatja olyképpen, hogy vagy haladé­kőit ad, vagy részletfizetést engedélyez, éspedig olyan mértékben, amilyen mértékben szüksé­gesnek mutatkozik; sőt a kettőt együtt is en­gedélyezheti. (Fricke Valér: Amíg védi a ha­zát, addig ne fizessen lakbért!) Ezt az elvet ebben a formában nem lehet végrehajtani, mert ebben egyes háziurak is tönkrementek volna, hiszen sokszor szegény kisembereknél lakik a hadbavonultak családja. (Zaj a jobboldalon. — Az elnök csenget.) Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy mi mindent megteszünk, ami lehetséges; ami e téren csak féiigmeddig jo­gos és méltányos, azt én igyekszem kiharcolni. A végkielégített hadiözvegyek kérdését ve­tette fel a képviselő úr. (Zaj. — Halljuk! Hall­juk! jobbfelől.) Bevallom, ezzel (kapcsolatban tartoztam a t. Képviselőháznak egy ígéretem beváltásával, amelyet egy évvel ezelőtt tet­tem. Most végre bejelenthetem, hogy ez a kér­dés szabályozva van, éspedig olyképpen, hogy azok a végkielégített hadiözvegyek, .akik rá vannak szorulva a hadiözvegyi já/adékra, azt mint segélyt kapják meg. így legalább ugyanabba a helyzetbe kerülnek, mint a töb­biét:. (Taps a jobboldalon.) Teljesen igaza volt a képviselő úrnak, hogy bizonyos kényszerből mondtak le ezek a hadiözvegyek a járandósá­gaikról és így bizonyos mértékig becsületbeli kötelességet véltem teljesíteni akkor, amikor igyekeztem ezt a kérdést rendezni. Vitéz Szalay László képviselő úr szíves volt egy pár érdekes kérdést felvetni. A költ­ségvetés egyes tételeiből azt a következtetést vonta le, hogy összehasonlítva a múlt évivel, főképpen a beruházási vonalon, nem azt a ha­ladást látja, amelyet szeretett volna. Rámuta­tok arra, hogy a beruházási kérdések zöme, a beszerzések és igen sok más kérdés, nem a költségvetésben, hanem a költségvetésen kívül rendeztetik és hála Istennek, a tavalyihoz ké­pest igenis, sokszorosan magasabbak a honvé­delmi kormányzatnak rendelkezésére álló té­telek Már a bizottsági tárgyaláson voltam bá­tor említeni, hogy bár falán nem illik a hon­védelmi miniszter részéről ilyet mondani, de kénytelen vagyok ismét kijelenteni, hogy az én pénzügyi kívánságaim száz százalékig ki vannak elégítve. Ami a saját ruhájukban bevonuló tisztek kártalanítását illeti, rámutatok arra, hogy egyrészt a hadban álló tisztek ruházata ter­mészetesen kincstári ruhával pótoltatik, más­részt pedig nemrég intézkedtem aziránt, hogy a harcban álló' tényleges tisztek, akik saját ru­hájukat használták fel, olyan ruhasegélyben részesüljenek, amellyel az elhasználást pótol­hatják. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Nagyon jó gondolatnak tartom a-leszerelő, arra rászorult embereknek esetleg cipővel való ellátását. (Helyeslés.) E téren igyekezni fo­gok segíteni, mert teljesen belátom, hogy ha egy ember most, a tél folyamán, hazakerül a falujába, nem. igen fogja tudni cipőszükségle­tét fedezhetni. Azok a sérelmek, amelyek főképp a világ­háborús és a mostani tartalékos tisztek viszo­nya tekintetében fennállottak, az utóbbi he tekben orvosoltattak. A képviselő úrnak az a kívánsága is na­gyon méltányos és helyes volt, hogy a h á bo­test; I9.il november 13-án, csütörtökön, rúban megrokkant tisztek, főleg tényleges tisz­tek emiatt ne szenvedjenek hátrányt. Erre vo­natkozóan csak egy példát hozók ifel. Amikor most a napokban a hegyi dandárnál voltam Aknaszlatinán, a kitüntetendő tisztek között az egyik főhadnagy balkézzel nyújtott nekem kezet, Érdeklődtem, hogy mi baja van? Hiány­zik a jobbkeze és mégis a századnál van be­osztva és szolgálatot teljesít. (Élénk éljenzés és taps.) Én itt csak annyit tudok mondani, hogy minden rokkant tisztet, amennyire egy­általában a rokkantsága még megengedi, olyan munkába fogunk beállítani, amelyet el fog tudni végezni és oda, ahol még hasznos tagja lehet a honvédségnek. (Palló Imre: Az én hadnagyom felkötött karral harcolt!) Méltóztassanak megengedni, hogy ne min­den felszólalásra reflektáljak, de így igen hosszú volna a beszédem. Vajna Gábor képvi­selő úr a honvédelminek, illetőleg a légierők vezetőségének a repülőalapra való befolyását kívánja növelni. A Horthy Miklós Repülő Alap szabályzatai úgy vannak megalkotva, hogy az alap vezetőségébe, amely öt tagból áll, három tagot a légierők vezetősége ad. A honvédség kívánsága tehát száz százalékig és feltétlenül érvényesülni tud. Nagyon helyesnek és szük­ségesnek tartom a képviselő úrnak azt a ja­vaslatát, hogy necsak pilóták, hanem repülő­mechanikusok kiképzéséről is gondoskodjunk. Ebben a tekintetben az volt a javaslat, hogy ezt a kérdést az ipariskolákkal szabályozzuk valamiképpen. Ezt nagyon helyesnek és szük­ségesnek tartom és. meg fogóin szívlelni. Javasolta a képviselő úr éppen úgy, mint tavaly, a karp.aszo-mány eltörlését. A karpa­szományt kitüntetésnek nevezte. Legyen sza­bad rámutatnom arra, hogy ez nem kitünte­tés, hanem tulajdonképpen jelvény, amely csak a tanultságot jelképezi, vagyis ha én a honvédre ránézek, akkor tudom, hogy érett­ségije vagy valami hasonló vizsgába s ennél­fogva bizonyos intelligenciája van, amit igény­bevételénél, szolgálatánál esetleg fel lehet használni. A karpaszománynak tulajdonkep­pen már semmi jelentősége nincs. A tisztek gyermekeinek neveltetését a félre­eső helyőrségekben szolgáló tisztek gyermekei­nek neveltetését is felvetette a képviselő úr. Nagyon köszönöm a képviselő úrnak ezt. Le­gyen meggyőződve, hogy nekünk is ez már régóta gondoskodásunk tárgya. A szabályozás egyelőre úgy történt, hogy az ilyen helyőrsé­gekben lakó tisztek gyermekei, elsősorban a kőszegi reálnevelő tanintézetbe veendők fel ós bejelentem t. Képviselőháznak, hogy az utóbbi három évben, mióta ezeket a beutalásokat fi­gyelemmel kísérhetem, egyetlen olyan tiszti gyermek sem volt, akinek igényogosultsága megvolt és nem vétetett volna fel, (Helyeslés.) Hogy azután az olyan gyermekeken is tud­unk segíteni, akik nem akarnak vagy nem tud­nak katonák lenni, a napokban megnyitjuk egyik legújabb nevelőintézetünket Nagykároly­ban, amelyet Esterházy Möricné őnagyméltó­sága és Károlyi Gyula gróf bőkezűségének kö­szönhetünk, akik a Károlyi-család ősi kasté­lyát bocsátották rendelkezésre (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Nagykárolyban. Itt a rászoruló és elsősorban Erdélyből származó tiszti gyermekek konviktusszerü felügyelet alatt történő nevelést fognak kapni, kijárnak a nagykárolyi reálgimnáziumba és ott kapják kiképzésüket. Az intézet 50 hallgató számára készült Padányi Gulyás képviselő,úr volt szíves fi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom