Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-213m

V tői kezdve . fékezőként szerepel, a Koisauthtal való ellentét, melyet kortársai kevés megértéssel fogadtak, elméjének átmeneti elborulása és megrázó vége: mindezek az ellentétek zavarólag hatottak számos kortárs és utód véleményalkotására Széchenyivel szemben. Ma már — történelmi idők átélése után és ások közepében — tisztábban látjuk, hogy ellentétek közt hullámzó boldogtalan, tragikus lény volt, mint maga a felemelkedés vagy lesüllyedés, új virágzás vagy elpusztulás lehetőségei közt hánykódó nemzete, amelynek lelke szinte ő beléje szállt a nemzet életösztönével együtt s benne élt, virult, szunnyadt vagy borult el. Viharzó, tusakodó volt a lelke, de nem azért, mintha beteg lett volna, hanem mert magyar volt; nyugtalan, de mint Makkai Sándor mondja, csak úgy, mint a jó delejtű, amely szintén nyugtalan és mégis mindig a helyes irányba mutat. Nem átlagembernek, hanem vulkanikus lángelmének egy — túlzásaiban és hibáiban is — izzóan magyar akarat- és szellemóriásnak emléktáblája előtt állunk, aminő férfiúval évszázadok alatt is ritkán ajándékozza meg nemzetét a Gondviselés kegyelme. S míg másnak élete a költő szerint égő szövétnekhez hasonló, mely szüntelenül fogy, addig a haladás vágya, melynek szikráját Széchenyi gyújtotta fel a nemzet szívében, az ő elmúlása után is mindig megújhodó lánggal világítja be a magyar jövendő útját. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. IL