Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-218

174 Az országgyűlés kévviselőházármk 218. ütése 19Ul november 13-án, csütörtökön. az időre, amikor a valósággal kegyetlen hentesmódon megcsonkított ország kiesi nemzeti hadserege tarka ruhában, kicsi létszámban, de annál több hittel és lelkesedéssel vonult be ide a csonka hazába, hogy megkezdje a^ újjáépítő munkát. Emlékszem és mindnyájan emlékezünk arra az időre, amikor minden utcasarkon a mi megcsonkítóhik árgusszeme leselkedett arra, hogy vájjon a magyar nemzet a hadseregért a megszabott mértéken felül tesz-e titokban valamit. Tudjuk mindnyájan nagyon jól. harcteret járt apák, hogy igenis az édesapák, akik a háborúból' elhozták a hősi harcnak, a katonaszellemnek nagy erejét, azt átplántálták a fiaikba. Emlékezünk nagyon jól arra, hogy a csendes szobákban való mesélgetés és beszélgetés mellett ültetgették az apák fiaikba a katonaszellemet, mert a hadsereg maga nem lehetett nagyobb létszámú. Emlékezünk arra, hogy amikor egy ilyen fapuskákkal játszó kicsiny gyermekcsapat végigvonult a Belvároson, ezek a bizonyos árgnsszemek, az ellenség vigyázó szemei ezen is megütközni valót találtak, ezen a komoly férfiszemmel szinte mosó lyoigni való képen, amely ugyan nekünk a jövő biztatást jelentette. Elvonultak a gyerekek és énekelték a régi katonanótát: »Nagy-Magyarországnak kicsiny katonája, büszke szemmel nézhetsz rája!« (Taps a jobboldalon.) Aki ezt a képet látja maga előtt és eszébe jut az, hogy az antantot ez a kicsiny gyermekcsapat, ez a játékos kedélyű gyermektársaság is izgatta, az képet tud alkotni arról az elesettségről, amelyben akkor voltunk és ugyanakkor hitet tud meríteni magának a jövőre, ha látja a mai helyzetig való felemelkedést; lehetetlen, hogy aki mindezt tudja csüggedő, kételkedő, örökké pesszimista és mindig csak egyedül bajt látó magyar legyen! Meg kell említenem még azt is, hogy ez á régi kép, a gyermekcsapat, tragikus képe ennek az időnek és nagy bizonyság az antant irántunk való »jóakarata« mellett. Azt hiszem, nincs kétkedésre szükség, nincs szükség arra, hogy magyarázzuk ennek hátrányát, hogy eloszlassuk a kétkedéseket, amelyek még mindig talán más világ felé keresik a maguk boldogulását. Amikor ez a gyermekesapat felvonuit, akkor ebből bizony majdnem diplomáciai bonyodalom lett» Ezért kell itt a legszebb költségvetés előadójának helyén a mindnyájunkat egységbe foglaló honvédelmi tárca, tehát a magyar hadsereg költségvetésénél megemlékezni erről a tényről. Azóta azt látjuk, hogy ezekből a számokból előléptek a maj?yar hadsereg nagyszerű katonái, — ezeket a számokat fel fogom majd sorolni — azt látjuk, hogy a Ludovika Akadémia, amely annakidején hősi harccal nyitotta meg az ellenforradalmat és áldozatokkal mutatta meg a maga magyarságát, nagyszerű tiszteket nevel és azt látjuk, hogy a hadapródiskolák és maga a hadsereg az alsó kiképzéstől végig egy hatalmas dübörgő erő, olyan Ököl, amelynek lehetetlen izmosságát, életerejét észre nem venni, meg nem látni. Egészen biztos, hogy ilyen körülmények között egy jövő tárgyalásnál nem a 22—23 év előtti letört magyar fog kérni az alkudozó asztalnál, hanem a büszke, öntudatos magyar, aki joggal támaszkodik a mi nagyszerű magyar katonafiaink erejére. (Taps a jobboldalim, és a középen.) Amikor honvédségünkről beszélek, meg kell említenem azt, hogy ez a honvédség mindenekelőtt magyar. Ez azt jelenti, hogy kiképzésében, szellemében is magyar. Akkor, amikor a mai magyar hadseregre gondolunk, emlékeznünk kell a honfoglaló ősökre. Tudatosan hasonlítom össze a kettőt. A katonaszellemet, azt az új harcmodort, amellyel Európát meghódították, az akkori Európába a mi honfoglaló őseink hozták be és, itt magukkal szemben nem találva megfelelő harcmodort, Európát végigseperték. Talán nem lényegtelen dolog és a magyar öntudat építője, ha megemlítjük, hogy ez az ősi magyar katonai harcmodor és szellem mindig időtálló, ma is időszerű, használható és jó. (Ügy van! Ügy van!) Aki megőrzi a katonaszellemet, az ápolja a magyar öntudatot, A magyar hadsereg életrekeltette az Ősi magyar katonaszellemet, tehát ápolja a magyar öntudatot. Meg kell jegyeznünk és ne felejtsük el, addig élünk, amíg magyarok maradunk. {Ügy van! Ügy van! — Palló Imre: Amíg katonanjemzet vagyunk!) A költségvetés hideg számaiban előttem a nemzet ereje sokszorozódik meg. Öt címben, tárgyalja ez a költségvetés a honvédelmi tárca összes tételeit. A központi igazgatásnál 20,588.400 pengőt látunk, a múlt évivel szemben 5,490.400 pengő többlettel. A parancsnokságoknál és hatóságoknál 59,105.300' pengő szerepel a múlt évivel szemben 19,876.800 pengő többlettel. A csapatok, testőrség és koronaőrség költségvetése — ez a harmadik cím a költségvetésben — 341,620.200 pengőt mutat fel; ennek a címnek a többlete 1941-gyel szemben 95,154.900 pengő. A negyedik cím a múlt évi költségvetésben önállóan nem szerepelt. A légierő, ez '<*• fiatal fegyvernem bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy külön kezeltessék és külön gond fordíttassék rái Most 103,939.00!) pengő ez a cím: a múlt évivel szemben a többlet majdnem százszázalékos: 51,362.000 pengő. Az ötödik cím az intézetek tétele 56,013.100 pengő, 23,543.900 pengő többlettel. Amikor ezeket a tételeket olvassa az ember, akkor kell, hogy lelki szemeinkkel lássuk és megelevenedjék előttünk e tételekből az a nagy munka, az a nagy kiképzés, az a nagy harckészség és cselekvő magyar élet, amely a hadseregben folyik. A nagy magyar hadsereget kell látnunk, a megnagyobbodott magyar hadsereget kell látnunk, amikor ezeket a tételeket olvassuk és ezeket a tételeket látjuk. Nem tudom elfelejteni azt az óráisi lelkesedést, amely a visszacsatolt Felvidék, Erdély és Délvidék visszaszerése alkalmával oly fergetegesen tört ki a közönségből, amikor azt kiáltotta mindig: »Éljen a magyar hadsereg!« Azt hiszem, hogy ez nemcsak a 22 éves elnyomatás utáni kitörő öröme volt, a visszafojtott magyar erőknek élniakarása, hanem ez a kiáltás egy többszáz esztendős vágyból fakadt. Mert addig nem volt igazén magyar hadseregünk a szónak mély értelmében olyan módon, hogy a legfelsőbb vezetőtől a legkisebb katonáig önálló és a mienk lehetett volna. (Ügy van! jobbfelől.) Ezt ünnepli és ezt üdvözli ez a kiáltás most. És amikor a magyar közönségből ez, a kiáltás kitör, akkor a magyar közönségben életrekel az ősi magyar katonaszellem, az az ősi magyar katonaszellem, amely nem militarizmus a szó nyugati értelmében, hanem, a nagy közösségi céloknak, célkitűzéseknek látása és mindnyájunknak a közös célokért való önzetlen, áldozatos, odaadása. A költségvetés tételei igazolják azt is, hogy Gömbös Gyiula óta és az ő indíttatására minden magyar kormány megtette a hadseregfejlesztés terén a maga kötelességét es minden honvédelmi miniszter elvégezte a maga n^gy munkáját. Hogy most külön nem emlékezem meg