Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

Í68 Àz országgyűlés képviselőházának Élf. másik két hetet kényszerszabadságon töltik. A gyárvállalat erre a kényszerszabadságos két hétre ót pengőt utalt ki eddig. Most azzal az ürüggyel, azzal a kifogással, hogy az állani ezeket az öt pengőket nem számítja be az adóba, ők nem fizetik tovább ezt az öt pengőt, úgy. hogy megtörténik, hogy kétheti kényszerszabadság mellett ezek a munkások alig keresnek feleségestől havonta 55—60 pengőt. (Palló Imre: Borzalmas!) A legfontosabb kérdés Szentkeresztbánya ügyének rendezése. Ez a bánya most idegen, román kézben van. Most csak egy szempontot szegezek le, hogy ez a vállalat kerüljön magyar kézbe, még pedig a székelység kezébe. (Nagy taps a szélsőbaloldalon. \— Piukovich József: Ne a Bánffyak kezébe!) Olyan tulajdonosok kezébe, akik nemcsak a profitot látják, hanem a székely közösség érdekeit is tudják szolgálni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A vállalat élére a bécsi döntés után kineveztek egy hatósági gondnokot. A hatósági gondnok, Poók János nyugalmazott Okh.-tisztviselő. Nevezett sem a gyáripari termeléshez, sem a munkások szociális ügyeinek intézéséhez nem ért. (Nagy László: Azért tették oda! — Derültség.) Szentkeresztbányán a munkások szociális helyzetéről — huszonhat családról — statisztikai felvételt készítettem, azonkívül fényképfelvételeket is készítettem arról, hogy milyen nyomorban van ez a munkásság. Ezeket is tisztelettel leteszem a Ház asztalára. Szentkeresztbányán a munkások képviselői, azonkívül a gyár két tisztviselője jegyzőkönyvet vettek fel a munkások panaszairól. Ennek egyes részeit tisztelettel felolvasom. Azt mondja, (olvassa)'- »A ... rendelet értelmében kötelezve van minden magánbányászatot ííző vállalat, hogy munkásainak a négy téli hónapon át havi hat métermázsa ajkai minőségű szenet szolgáltasson ki. Kéri a munkásság ennek ellenértékét visszamenőleg 1940 szeptember 15. óta. Sérelmezi a munkásság, hogy nemcsak hogy a törvényben megállapított legkisebb munkabérekre vonatkozó törvény nincs végrehajtva és nemcsakhogy az ugyancsak a törvényben megállapított legkisebb fizetésátlag nem fizettetik ki a munkásságnak hónapok óta, hanem az 1941. évi február hó 1-től megállapított 7%-os bérpótlék sem és az 1941 május 1-től megállapított 8% sem.« (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) A vállalatnak — utóvégre felelősségtudattal beszélünk felelősségteljes körben — egy év óta nincs egyetlenegy mérnöke sem. Hatalmas vállalat, 550 munkással dolgozik, de dolgozhatna többel is. Nincs kohómérnöke, nincs gépészmérnöke, nincs bányamérnöke, nincs vegyészmérnök a vállalatnál. Azért tettem azt a megjegyzést, hogy a kinevezett vállalati gondnok sem a termeléshez, sem a munkások szociális ügyeinek intézéséhez nem ért. (Nagy László: Reméljük, holnap leváltják!) 8—9 gyermekes családok egyszoba-konyhás lakásban zsúfolódnak össze, de olyan lakásokban, hogy a székelyeknél nagyon sok helyen különb istállót találtam. Ezeket felelősségem tudatában mondom, mert végigjártam ezeket a lakásokat, és nem egyet, hanem több lakást tekintettem meg ottrtartózkodásom alatt. Megemlítem azt is, hogy amikor pedig ott fel akartak állítani levente-lőtért, a hatósági gondnok úr ennek felállítását sem engedélyezte. A jegyzőkönyvben ezután a következőket olvassuk (Olvassa): »Kérik a közélelmezés pontos intézését, hogy ne forduljon elő, hogy hol liszt, hol zsír nincsen. Egyben kérik a ba, ülése 194-1 november lÈ-ên, szerdán, kancs- és ruhaellátás rendezését, meri valamennyien le vannak rongyolódva. Tiltakoznak amiatt, hogy nemcsak hogy fürdő, vagy zuhany, hanem még kézmosók sincsenek felszerelve a műhelyekben. Nincs ezenkívül ruhaszekrényük sem. (Felkiáltások a szélsőhaloldalon: Hallatlan! Hallatlan! — Nagy László: Ez a kultúrfölény Erdélyben? — Palló Imre: Oda menjen ki a belügyminiszter úr ezeket megnézni! —Zaj.) Felháborodva tiltakoznak amiatt, hogy a gyár magas munkáslétszáma dacára összesen csak egy darab kétüléses és egy darab balkáni rendszerű, háromférőhelyes, kuporgó W. O, van a telepen annak dacára, hogy női munkások is dolgoznak.« Szakértők • megállapítása szerint Szentkeresztbán ván a svéd vashoz hasonló jó vasat lehet előállítani, ma pedig a vas, mint tudjuk, többet ér, mint az arany, tehát ezt a bányát ki lehetne fejleszteni, mert óriási mértékben található ott a vaskő s megvan ott a megfelelő üzemanyag is: rengeteg fa és szén található a környéken. Mély tisztelettel kérem tehát Szentkeresztbánya ügyeinek gyökeres rendezését. Az erdélyi munkások körében seholsem találtam, hogy az öregségi segélyt az öreg munkások megkapják. A baleseti segélyek ügyét is hónapokon keresztül intézik. Igaz, hogy ez nem az iparügyi miniszter úrhoz tartozik, de mi őt tekintjük a munkásság legfőbb vezetőjének, és kérjük, intézkedjék ebben a tekintetben is. Az erdélyi munkásság részére ingyenes polgári iskolai magánvizsgálatot kell engedélyezni. A megszállás ideje alatt ezek nem tudták a polgári iskolát elvégezni, és most előmenetelük bizonyos helyeken a polgári iskolai végzettséghez van kötve. Ezek az idős, középkorú emberek elég, ha tanulnak; különösen ilyen nehéz anyagi viszonyok között ne várjuk tőlük, hogy anyagi áldozatot, is hozzanak a vizsga letételéért. Az erdélyi egyetemi hallgatókkal kapcsolatban nagyon helyes intézkedést hozott a kultuszminisztérium. Ugyanezt várjuk a polgári iskolai magánvizsgálatok terén is. A minimális munkabérek sok szakmában nincsenek Erdélyben megállapítva. A minimális munkabéreket itt Csonka-Magyarországon 1937-ben állapították meg. amikor Erdély még állam jogilag Romániához tartozoH, a helyzet viszont az, hogy Erdélyben a drágaság, a lakást leszámítva, éppen olyan nagy, mint Pesten vagy Pest környékén. Szükség van a Székelyföld iparosítására, mert a székely nép feleslegét másképpen nem tudjuk elhelyezni, csak akkor, ha iparosítunk. Én nem tartom azt helyesnek, hogy a székelyeket Erdélyből elhozzuk, mert ezáltal a székely népet gyökértelenné tesszük. Az sem helyes, — bár nincs más megoldás jelenleg, — hogy most elhozzák a székely tanoncokat; az ideális állapot az lenne, hogy a székelyföldi iparvállalatokba helyezzük el a székely iparostanoncokat, hiszen ezáltal ottmaradnának a Székelyföldön, bent maradnának a székely közösségben és nem válnának gyökértelenekké, mint úgy, ha már fiatal korban, az első években elszakítjuk őket a családi körből, attól a népi közösségtől, amelyből származnak. Azt sem tudom megérteni, hogy Székelyudvarhelyen ott áll a bőrgyár és neun dolgozik teljes felszerléssel. Ezt annak idején azért állították le, hogy ne jelentsen kon-