Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

Az országgyűlés, képviselőházának 217. ülése 1941 november 12-én, szerdán. 165 juk, hogy az erdélyi magyarság élete, léte vagy nem léte szorosan össze volt kötve az erdélyi magyar egyházak létével vagy nemlétével. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon és a középen.) A 22 éves elnyomás alatt Erdélyben, sajnos, minden magyar társadalmi rétegből akadtak renegátok, de a magyar papságban egyetlen egy renegát sem akadt Erdélyben, (Elsen zés és taps a szélsőbaloldalon.) Állítom, hogy ma is az erdélyi magyar egyházak, — és ezt ismételten hangsúlyozom, — papjaikkal, tanítóikkal és tanáraikkal érnek annyit, sőt többet érnek, -mint az egész állami bürokrácia Erdélyben. (Taps a szélsőbalodalon. — Palló Imre: Az sohasem ért sokat. — (Derültség a szélsőbaloldalon.) Azt is tudjuk, hogy Erdélyben a 22 éves elnyomás ideje alatt a magyarságnak legádázabb, legveszedelmesebb ellensége volt a román soviniszta politika szolgálataiban álló román papság. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt becsületesen megmondom, t. Ház! Én nem vagyok soviniszta, én a magyar népi gondolat alapján állok, sem jobbra, sem balra semmiféle megalkuvást nem ismerek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Igenis, ez a román papság Nagyromániáhan megfeledkezett a saját hivatásáról, arról, hogy a román népet nevelje és lelkileg gondozza, hanem ehelyett, éppen a román soviniszta politika szolgálatában állván, egyebet sem csinált, mint csak izgatott s gyűlöletet hirdetett a magyar papság és a magyar nép ellen. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Erdélyben azok a román templomok, amelyek a magyar városokban és a tiszta magyar Székelyföldön létesültek, nem Isten dicsőségére létesültek, hanem a magyarság meggyalázására, magyar verítékből, magyar pénzből. (Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Tárgyilagos vagyok. Egyáltalán nem óhajtom azt, hogy a magyar papság azt az utat kövesse, melyet tévesen követett a román papság. A magyar papság maradjon meg továbbra is a krisztusi hit szolgálatában, a magyar népi gondolat szolgálatában, maradjon meg minden sovinizmus nélkül, mert ezt követeli a magyarság érdeke, és mivel így szolgáltak a múltban és fognak szolgálni a jövőben is. Nem lehet olyan uralom, amely magyar templomokat leromboljon azért, mert azok, mint ahogy azt a románok tették, politi| kai célok szolgálatába állítanák az egyházat. Minden magyar templom határokon innen és határokon túl minden körülmények között tiszteletet érdemel, ezekkel a soviniszta politika szolgálatában felállított román templomokkal ellentétben. juk, hogy az erdélyi magyarság élete, léte vagy nem léte szorosan össze volt kötve az erdélyi magyar egyházak létével vagy nemlétével. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon és a középen.) A 22 éves elnyomás alatt Erdélyben, sajnos, minden magyar társadalmi rétegből akadtak renegátok, de a magyar papságban egyetlen egy renegát sem akadt Erdélyben, (Éljen zés és taps a szélsőbaloldalon.) Állítom, hogy ma is az erdélyi magyar egyházak, — és ezt ismételten hangsúlyozom, — papjaikkal, tanítóikkal és tanáraikkal érnek annyit, sőt többet érnek, -mint az egész állami bürokrácia Erdélyben. (Taps a szélsőbalodalon. — Palló Imre: Az sohasem ért sokat. — (Derültség a szélsőbaloldalon.) Azt is tudjuk, hogy Erdélyben a 22 éves elnyomás ideje alatt a magyarságnak legádázabb, legveszedelmesebb ellensége volt a román soviniszta politika szolgálataiban álló román papság. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt becsületesen megmondom, t. Ház! Én nem vagyok soviniszta, én a magyar népi gondolat alapján állok, sem jobbra, sem balra semmiféle megalkuvást nem ismerek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Igenis, ez a román papság Nagyromániáhan megfeledkezett a saját hivatásáról, arról, hogy a román népet nevelje és lelkileg gondozza, hanem ehelyett, éppen a román soviniszta politika szolgálatában állván, egyebet sem csinált, mint csak izgatott s gyűlöletet hirdetett a magyar papság és a magyar nép ellen. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Erdélyben azok a román templomok, amelyek a magyar városokban és a tiszta magyar Székelyföldön létesültek, nem Isten dicsőségére létesültek, hanem a magyarság meggyalázására, magyar verítékből, magyar pénzből. (Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Tárgyilagos vagyok. Egyáltalán nem óhajtom azt, hogy a magyar papság azt az utat kövesse, melyet tévesen követett a román papság. A magyar papság maradjon meg továbbra is a krisztusi hit szolgálatában, a magyar népi gondolat szolgálatában, maradjon meg minden sovinizmus nélkül, mert ezt követeli a magyarság érdeke, és mivel így szolgáltak a múltban és fognak szolgálni a jövőben is. Nem lehet olyan uralom, amely magyar templomokat leromboljon azért, mert azok, mint ahogy azt a románok tették, politi| kai célok szolgálatába állítanák az egyházat. Minden magyar templom határokon innen és határokon túl minden körülmények között tiszteletet érdemel, ezekkel a soviniszta politika szolgálatában felállított román templomokkal ellentétben. Méltóztassanak elképzelni, hogy ha az állam kötelezettséget vállal aziránt, hogy nem gyárt kénsavat és nem állít fel kénsavgyárat, nem gyárt rézgáiieot, növényvédelmi szereket, egyszóval nem gyárt olyasmit, ,ami egy kartelpolitikával esetleg ellentétes, ami esetleg az árakra ársziabályozólag hat, mi lesz ennek a következménye esetleg a jövőben. Az lehet a következménye, hogy ebben a gazdálkodási ágban a kartel, illetőleg ez a vállalkozás teljesen szabadon olyan árakat szabhat konkurrencia mentesen, amilyet aj üzleti érdekből jónak lát. Márpedig a, rézgálie, a növényvédelmi szerek elften éppen az a panasz, hogy azok túldrágák. Ezárt "

r akartam az iparügyi miniszter úr figyelmébe ajánlani, hogy a szerződés megkötésénél semmiesetre se vállaljon ilyen terhes kötelezettséget és tartsa fenn az államnak azt a jogát, hogy ha az állami bányák működése és a közérdek ,azt kívánja, hogy kénsav s egyéb vegyi gyárat állítson és tartson üzemben, akkor igenis üzemben tarthassa a jövőiben is. Ez az egyik kérésem, amit elő akartam terjeszteni. Másik kérésem pedig ,az, hogy a bányák teljes üzembentartását ilyen rendkívüli időkben minden körülmények között kötelezően biztosítani kell. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Ä szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Az interpelláció kiadatik az iparügyi miniszter úrnak. Következik Mester Miklós képviselő úr interpellációja a yallás- és közoktatásügyi miúiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a m, kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz az erdélyi magyar papság és felekezeti tanítóság helyzete tárgyában. 1. Hajlandó-e a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr az erdélyi magyar papság kongru,a sérelmét haladéktalanul orvosolni? 2. Hajlandó-e a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr az erdélyi magyar felekezeti tanítóságot a 22 éves önfeláldozó magyar kultúrmunkájáért nemzeti jutalomban részesíteni! Budapest, 1941 november 10. — Mester Miklós s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mester Miklós: T. Ház! Pártunk minden közérdekű kérdésben igyekszik tárgyilagosan leszegezni álláspontját, minden kérdést a legmagasabb nemzetpolitikai szempontból bírál. Éppen ettől a szemponttól vezetve úgy érezzük, hogy nem térhetünk napirendre az erdélyi magyar papság kongrua kérdésében. (Ügy v&n! a szélsőbaloldalon. —Nagy László: A tegnapi válasz dacára sem!) Az a vita, a tegnapi válasz nem elégített ki minket egyáltalában (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és állítom, hogy ennek a kérdésnek rendezésénél sokkal súlyosabb hiba történt a nemzet érdeke ellen, mint ßfct általában az igen t. Ház nagyon sok tagja hiszi és hogy én ezt a kérdést most újból szóváteszem, ezt azért teszem, mert tudom, hogy akik ilyen nagy hibát követtek el, a revízió során sem fognak tökéletes munkát végezni. (Nagy László: Persze, leplezik hibáikat!) Mi, akik a trianoni Magyarországon az erdélyi magyarság sorsát rendszeresen figyeltük és nemcsak az országzászlók előtt szónokoltunk, hanem figyeltük azt a reális küzdelmet, amelyet gazdasági, kulturális és politikai téren az erdélyi magyarság folytat, úgy látA román allam a magyar egyházaktól elvette a födbirtokot. Ezenfelül a román papoknak földbirtokot és háromszor, négyszer anynyi kongruát adott, mint a magyar papoknak. Azután jött a magyar uralom és mi történt? Ahogyan mondom, így áll a tér»y: a magyar kormányzat teljes mértékben fenntartotta a román rendszert. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Ügy van! — Pinkovich József: Botrány!) T. Ház! Bizonyítok. Én nem rágalmazok. Itt vannak előttem egyházi újságok. E szerint a magyarnemegyei református lelkész 2 gyermekkel és korpótlékkal 125 pengő államsegélyre becsültetett akkor, amikor a szomszédos elrománosodott Virágosberek román papja 346 pengőt kapott. (Nagy zaj és felkiáltások a szél-