Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

JöU Az országgyűlés képviselőházának 2 után ugyanis nemsokára, valószínűleg zsidó tulajdonban lévő teherautók jelentek meg — több falából kaptam ilyen jelentéseket — és ezek ^2W—22—25 pengőért vagonszámra vitték el éjjel a kukoricát a falvakból, úgyhogy természetesen a Futura hiába telefonált a községi jegyzőknek, hogy miért nem küld be például Szód ( község tengerit, amikor tudták, hogy ott elég nagy termés volt, a jegyző egyszerűen azt felelte, — mert ő sam tudta miért — hogy a lakosság nem akarja ilyen alacsony áron eladni. Azt hiszem, az, egész gazdatársadalom egyetért velem abban, amikor azt mondom, szívesen látnám, ha 10 pengő is volna a csöves kukorica mázsánkénti ára akkor, ha ezért a pénzért a gazda egy bőrtalpú bakancsot vagy 2 mázsáért egy csizmát, vagy pedig egy ruhát tudna vásárolni, ellenben követeljük a miniszter úrtól, hogy amennyiben a tengerit és a gazdák egyéb terményeit maximálta, akkor maximálja azokat az iparcikkeket is, amelyeket a^ gazdák vásárolni kénytelenek, 1 mert nevetséges, helyesebben szörnyű magas árak vannak a zugforgalomban, különösen a cipők terén. Egy pár rendes cipőt nem lehet kapni 60 pengőn alul, de kénytelenek «ugforgaiomban venni a gazdák cipőt, mert télire nincs mit felhúzni és a faluban az igénylőknek csak 25%-a kap jegyre cipőt. Itt van egy másik dolog, a libahús maximálása. Mióta a, libahúst maximálták, azóta magyar ember libahúshoz nem jut, mert a zsidó h ellepték az összes vidéki városok piacait és az olcsó maximális áron összevásárolták a libahúst. Tehát föltétlenül sürgősen olyan rendeletet kellene hozni, hogy zsidónak délelőtt 10 óra előtt tilos a piacon megjelenni. (Ügy van! Ügy van!) A hízott kacsát darabonkint 2—3 pengőért kell például Vácott eladni a rend őrség kötelezése alapján. A háziasszonyok természetesen azt mondják, hogy akkor ezentúl ők saját maguk eszik meg a kacsát meg a libát, mert ilyen olcsó áron nem adják oda. A vajjal hasonló az eset, mert amióta maximálva van, nincs vaj a piacon, pedig a gaz dák az abraktakarmány katasztrofális hiánya | miatt alig tudják a teheneket etetni és a tej- i termelés szintén óriási mértékben csökkent, hiszen csak Budapesten ebben az évben körülbelül kétmillió liter tejjel kevesebb jött be, mint a múlt évben. Még van itt egy rendelkezés, amely nagyon súlyosan sújtotta különösen a munkás' osztályt. Ez a rendelet, amely szerint október 31-ig kötelesek voltak a munkások egészévi gabonaszükségletüket megvenni. ÍTgylátszik, a miniszterelnök úrnak fogalma sincs arról, hogy egy magyar munkás mennyit keres, mert akkor nem kötelezte volna arra, hogy kéthónapi fizetéséből egészévi szükségletét, te hát 10—12 métermázsa gabonát megvásároljon. Ennek az lett a következménye, hogy ezek a munkások most legfeljebb karácsonyig vaunak gabonával ellátva és hogy azután mi lesz, ezt, azt hiszem, a miniszterelnök sem tudja. Követeljük tehát, hogy ezt a rendeletet a miniszterelnök úr a legsürgősebben vonja vissza, hogy joguk legyen ezeknek a munkásoknak egész évben, amíg a készlet tart, gabonát vásárolni. (Helyeslés.) A gyárak a munkásoknak 14 százalék emelést adtak, ellenben a nyersanyagoknál 200— 300 százalékos emelkedések is vannak. Itt mc gint az a helyzet, t. Ház, hogy különösen rengeteg gyár van még zsidókézben, vagy a zsi- ! dók stróhmanjainak kezében. Ezek ma tálán 7. ülése IV'ii vovemher 12-én, szerdán. még nagyobb hadinyereségre tesznek szert, mint a világháborúban. Ebben a dologban tehát sürgős és erélyes intézkedéseket kérünk, mert ha erre a miniszterelnök úr nem képes, akkor inkább mondjon le és adja át a helyét egy nemzetiszocialista kormánynak. [ÉU^nzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Pápai István képviselő úrnak interpellációja a belügy- és vallás- és közokta| tásügyi miniszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szöveg-ét felolvasni szíveskedjék. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a nagyméltóságú m, kir. belügyi és vallás- és közoktatásügyi miniszter urakhoz magyal fajiságunk hathatósabb védelme és nemzeti táncaink tanításának fokozottabb ellenőrzése, j valamint a magyar rádiónak ezen célok szolgálatába-való állítása tárgyában. Van-e tudomása a nagyméltóságú belügy- miniszter úrnak arról, hogy a magyar nemzeti táncok kötelező tanítását elrendelő 229.230/1925. B. M. rendelet sem vidéken, sem Budapesten végre nem hajtatik és ott nagyobbrészt zsidó táncmesterek idegenből importált erkölcsrontó táncokkal fertőzik ma is a magyar falu egészséges légkörét. A kultuszminszter úrtól pedig azt kér de zem tisztelettel, yan-e tudomása arról, hogy a magyar rádió műsora nemzetünknek ezekben a nehéz próbatételekkel telített napjaiban ma is dzsesztrombiták rivalgásától hangos, holott a magyarságnak ez a hatalmas fáklyája a nemzetnek egyébbel tartoznék? Tisztelettel kérem ezért a belügyminiszter urat. hogy a magyar nemzeti táncok kötelező tanítását elrendelő fenthivatkozott számú belügyminiszteri rendeletet végrehajtani, a kultuszminiszter urat pedig, hogy a magyar rádiót hatalmas erejének minden odaadásával a magyar nemzeti ügy szolgálatába állítani méltóztassék.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pápai István: T. Ház! Mielőttünk, akik az J914-es világháborút és az azt követő holsevizmust meglett emberekként éltük át, nincs miért, mert nem is esik jól hangoztatni az ak kor történteket. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy azok az aknák, amelyeket 1908-ban jónak látott a nemzetközi zsidóság felrobbantani, nem akkor rakattak le, hanem azt megelőzőleg évekre, sőt évtizedekre visszamenőleg. Jol tudta a nemzetközi zsidóság azt, hogy ennek a nemzetnek léte az anyagi bázisok mellett bizonyos erkölcsi pilléreken pihen, amelyekről, ha lelöki, önként, magától omlik össze. Ezeket támadta tehát, támadta gonosz tendenciával, támadta megalkuvást nem tűrő célkitűzésekkel. Letagadta fejünk felől a csillagos eget. Kiragadta lábunk alól a földet. Nincs Isten! Nincs haza! — hangzott a szörnyű kiabálás országszerte a Lenin-pribékek szájából. Ugyanakkor azonban bent a zsidó ghettók «mélyén forró fohászok szálltak a zsidók Jehovájához, amelyekben kérték, váltsa valóra: minden zsidók titkos álmát: világgazdasági uralmát a zsidóknak. Nem mondom tovább, hogy mi történt, hiszen tudjuk, hogy már majdnem megvalósult a zsidók titkos álma, hogy az utolsó percben ébredtünk fel letargiánkból és kaptuk, nyertük vissza józan eszünket. Továbbmentek! Megtámadták ennek a nemzetnek minden tra-