Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-217
m Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése Ukl novemher 12~én, szerdán. kérni vagyok hajlandó és éppen így most, miutá.n alulkerült, Kacson Bálint államtitkár tarát sem bántom, az ő érdekéiben is tisztelettel kérdezem az összkormányt, mikor hajlandó ennek az ominózus ügynek világos, nyilt beszéddel végetvetni és megmondani Magyarországnak, hogy mit csinált egy államtitkár' ral. megvan-e vagy nincs meg. (Derültség.) Legalább vagyonállományunkat próbáljuk számbavenni. (Derültség, helyeslés és taps a szélsőbaloldalon J Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Oláh György képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni Spák Iván jegyző (olvassa); »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a munkácsi ortodox rabbi visszatérése tárgyában: 1. Tud-e a belügyminiszter úr arról, hogy a munkácsi ortodox rabbi, akit a magyar hatóságok mint nem magyar állampolgárt, kitoloncoltak., váratlanul visszatérte 2. Hajlandó-e a belügyminiszter úr aviszszatérés homályos körülményeit megvizsgálni és a rahbi újra való kitoloncolására rendelkezést adni 1 ?« Elnök: Az intem elláló képviselő urat illeti a szó Oláh György: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! — Egy hang a szélsőbaloldalon; Már a rabbi sincs meg! — Rajniss Ferenc: Megkerült a rabbi! — Derültség.) Azt hiszem, a túloldalon üJő t. képviselőtársaim is mind egyetértenek velem, abban, hogy a zsidókérdés magyarországi megoldása ma már nem kizárólag magvar probléma. JNem vagyunk már olyan jelentéktelen ország Közép-Európában, hogy Európa ne figyelne arra, hogy itt a zsidókérdés szempontjából milyen szándékok uralkodnak, mit akarunk, milyen eszközeink vannak és meg tudjuk-e ezekkel az eszközökkel oldani a zsidókérdést? T. Ház! Néhány hét előtt Németországban járva, személyesen éltem át a sárga foltnak, Dávid csillagának a premierjét. Más körülöttünk lévő államokban is láttam ezeknek az. új», igen szigorú, igen határozott, tökéletesen elkülönítő rendszabályoknak bevezetését, Pétain marsall Franciaországa sem él ma már félrendszabályokkal és így bátran merem állítani, egész Európa kíváncsi arra, mi történik itt a zsidóság kiküszöbölése és elkülönítése terén. (Palló Imre: Ellnek vígan, mint Marc^ Hevesen!) Mai interpellációm tárgya ebből a szempontból csak egy igen kis részlet, de ebben a részletben talán visszatükröződik az egész, mert az ilyen kis részletekből sokszor sokkal többet láthatunk, mint nagy, összefüggő törvényekből. A történet azzal kezdődik, hogy a magyar hatóságok júliusban a munkácsi gettó legsötétebb rétegének, az orthodox vagy hászid hitfelekezetnek rabbiját, Rabinovitz Baruehot kitoloncolták Magyarország területéről, mert megállapították, hogy 1933-ban szivárgott be a történelmi Magyarország területére, lengyel állampolgársága van és lengyel állampolgársággal állt ott a legnagyobb zsidó hitfelekezet élén. Természetesen nagy előzékenységgel megengedték, hogy a hitsorsosok, a hívek nagy könnyhullajtással és sírással kikísérhessék az állomásra. (Rajniss Ferenc: Hát ez természetes!) Amikor a kiutasítás megtörtént, a karpataijai magyarság és ruszinság természetesen a legnagyobb megnyugvással és megelégedéssel vette tudomásul, hogy végre erélyes kéz jelentkezik ennek a kérdésnek megoldásában. Megnyugvással vette ezt tudomásul már csak azért is. mert hiszen mindnyájan tudjuk, én magam is tanuja voltam annak, hogy a kárpátaljai zsidóságnak ez a része, de egyáltalán a ruszinok nyelvét jól beszélő egész zsidóság is már az orosz háború előtt is nyíltan izgatott az oroszok mellett. De amilyen megnyugvás volt az egyik oldalon, a másik oldalon megmozdult a gettó és küldöttségek indultak el egymásután. Megjelent például egy küldöttség Bertók Béla református püspök előtt, megjelent egy j( másik küldöttség augusztusban a főispán előtt ós más közéleti tényezők előtt is egymásután jelentek meg a küldöttségek. Ezeknek a küldöttségeknek a szavaiból kiderült, hogy nem egy közönséges talniudistáról, egy közönséges rabbiról, hanem valami Messiásjelöltről van szó. (Rajniss Ferenc: A Baruchról!) Ök nem kértek mást ezektől a hatóságoktól, mint azt, hogy ne engedjék a szülőhazájába, hanem vigyék inteniálótáborba, tartsák valami más helyen, ne Munkácson. Mindenbe belenyugodtak volna, csak a rabbi ne menjen vissza hazájába, százezer pengőt ajánlottak fel több helyen hatósági vezető emberek előtt. Amint én tudom, ezek a hatósági vezetőemberek a küldöttségeknek egymásután ajtót mutattak, különösen akkor, amikor a százezer pengővel jöttek elő. (Rajniss Ferenc: Azért nem jött vissza a rabbi, mert nem fogadta el senki a pénzt! T— Derültség, — vitéz Jaross Andor: Most már visszajött!) Amikor aztán végső elkeseredés támadt a munkácsi gettóban, Ros Hasono ünnepén, a zsidó újesztendő ünnepén, egyszercsak a kitoloncolt rabbi" megjelent Munkácson. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) és azóta Rabinovitz Baruch nyugodtan osztogatja az áldásokat Munkácson, miközben az egész keresztény közvélemény, az egész ruszinság és magyarság az erős kéz politikájában bízott. Talán napirendre térhetnék e felett az ügy felett, ha Rabinovitz Baruch esetében egy teljesen a Talmudnak élő, politikával nem foglalkozó, vallásos férfiről volna szó, de véletlenül birtokomban van az »Öslakó«-nak, Vozáry Aladár képviselőtársam munkácsi újságjának egy száma, amely a cseh megszállás alatt je lent meg. Nagyon jól tudom azt is, hogy Vozáry Aladár a munkácsi várospolitikában nem volt antiszemita. Természetesen ő az ottani zsidóság egy részét is meg akarta nyerni. Szó sem lehet tehát arról, hogy ez a cseh cenzúra idejében megjelent cikke antiszemita velleitásokat tartalmazott volna. Hozzá kell tennem azt is, hogy ez az újságcikk 1938 szeptember 3-án, tehát akkoriban jelent meg, amikor már Kárpátalján mindenki érezte, hogy valami változás készül. Ennek ellenére ebben az uj ságcikkben — amelynek címe: »A kárpátaljai ortodox zsidó vezetők jellemző politikai mozgalma« — elmondja, hogy a cseh szociáldemokraták parlamenti klubja határozathozatalra ült' Össze, amelyen megjelent egy Goldstein Angelo nevű cionista zsidó és nyilatkozatot tett olyképpen, hogy a zsidóságnak semilyen kívánsága nincs a nemzetiségi kérdés megoldásában Cseh-Szlovákiával szemben. Ezt akkor jelentette ki, amikor már Henleinék és a magyar kisebbségek kérdése a végsőkig feszült. Ugyanakkor ebből az újságcikkből érte sültünk arról is, hogy Rabinovitz Baruch ezt megirigyelte, keveselte. Ö. mint nem cionista.