Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-217
142 Az Országgyűlés képviselőházának 21 kapnak családi pótlékot, szemben a tisztviselőkkel, akik gyeimekeik után a családi pótlékot 24 éves korukig élvezik. E tekintetben a képviselő úr nincs helyesen tájékozódva a fennálló törvényes rendelkezésekről. Ugyanis a családi pótlék járandóságainak felteteleit az 1912 :XXXV. te. és az azt módosító későbbi jogszabályok az összes közszolgálati alkalmazottakra nézve egyöntetűen szabályózzák. Ezek szerint az életkor, amelynek betöltéséig a gyermek szülőjének családi pótlékára van igénye, az első csoportba tartozó alkalmazottak gyermekeinél a 24-ik, a második, harmadik és negyedik csoportba tartozó alkalmazottak gyermekeméi a 16-ik életévben állapíttatik meg. A rendőrlegénységnek tehát, amely a második csoportba sorol, a gyermek után, annak 16-ik életévéig van igénye a családi pótlékra. A hivatkozott törvény vonatkozó rendelkezése szerint azonban, ha az ilyen alkalmazottnak gyermeke még a 16-ik életévének betöltése után is folytat kiváló eredménnyel tanulmányokat, a miniszter az ilyen gyermek után is engedélyezhet családi pótlékot, illetőleg a már folyósított családi pótlékot továbbra is engedélyezheti. Ilyen esetekben a családi pótlék csak addig jár, amíg a gyermek tanulmányait befejezi, legfeljebb azonban addig, amíg 24 éves korát betölti. A rendőrök az említett feltételek fennforgása esetén gyermekeik után a családi pótlé. kot a követeit gyakorlat szerint kérelmükre a 16 éves koron túl is kivétel nélkül megkapják. A gyermek után családi pótlék jelenleg az első három gyermek után egyenkint havi 16 pengő 50 fillér, a negyedik és négyen felüli gyermek után egyenkint havi 22 pengő. A képviselő úr azt állítja továbbá interpellációjában, hogy a rendőrtisztviselők között vannak olyanok, akikben hiányzik a bajtársiasság és ezek az őrszemélyzettel szemben durva magatartást tanúsítanak. Megvallom, hogy arról, hogy a rendőrtisztek a legénységgel szemben durva magatartást tanúsítanának, nincs tudomásom. Ilyen jelenségeket ezideig az illetékes főkapitányok sem tapasztaltak. Mindazonáltal a főkapitányokat utasítottam, hogy a tisztviselőknek a legénységgel szembeni magatartását kísérjék figyelemmel és amennyiben ilyen esetek csakugyan előfordulnának, a megtorló rendszabályok szigorú alkalmazásával gondoskodom az ilyen jelenségek kiküszöböléséről. Az interpellációt előterjesztő beszédében azt is állította a képviselő úr, hogy ha egy rendőrtisztviselő által szerkesztett könyv jelenik meg, azt megvétetik a rendőrségi őrszemélyzettel, ami három-négy pengőbe kerül. Ez az állítás a képviselő úr általánosító értelmezésében nem fedi a tényeket. A rendőrlegénységi újoncok felvételük után rendszerint egy évig tartó rendőrképző tanfolyamot végeznek, melynek során a szükséges elméleti és gyakorlati kiképzésben részesülnek. Az elméleti oktatásnál nagyobbrészt az oktatótisztek által e célra összeállított s a m. kir. rendőrség szaktanulmányi felügyelősége által felülbírált és kiadott tankönyvei szolgálnak segédletül. Ezeket a tankönyveket — kilen,c darab — és a budapesti őrszemes rendőr számára nélkülözhetetlen zsebkönyvet a tanfolyamot végző próbarendőrök jutányos áron és kedvező fizetési feltételek mellett maguk szerzik be. Egyéb vételi kényszer a rendőrt nem terheli. Nyilvánvaló, hogy a most ismertetett ténykörülmény az olyan beállítással, mintha a '. ülése 10ii november 12-én, szerdán. rendőrtisztviselők szakirodalmi termékeik megvásárlására a rendőrlegénységet általában reákényszerítenek — nem azonosítható. Egyébként is már régebbi idő óta foglalkozom azzal a kérdéssel, hogy az újoncrendőrök az említett megterhelés alól mentesítessenek. Kérem a t. Házat, hogy ezt a végleges válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1941 október hó 24-én. KeresztesFiseher Ferenc s. k.« Elnök: Méltóztatnak az írásbeli miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a honvédelmi miniszter úr írásbeli válasza Pintér Béla képviselő úr részére. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Pintér Béla országgyűlési r képviselő úrnak a képviselőház folyó évi június 25. napjain tartott ülésén hozzám intézett interpellációjára válaszomat a következőkben adom meg: Képviselő úr interpelláeiójiában lényegében két kívánságot adott elő — eltekintve attól, hogy az egyik kéréssel kapcsolatban egy Lengyel Sándor nevű, világháborút viselt ember rokkantellátási ügyét is szóvátette. A két kérdés, amelyben a képviselő úr megfelelő rendelkezéseket és intézkedéseket kér, a következő: 1. Kéri, hogy a rokkantellátásra való igényjogosultság elbírálása ne csupán eredeti okmányok alapján történjék, hanem a rokkát személy faluja szolgáltasson erre bizonyítékot 2. Kéri annak a kérdésnek rendezését, hogy akik a világháborúban már élvezték a vitézségi érmek után juttatott érempótdíjat, azok részére megérdemelt támogatásként a jövőben is folyósíttassék az érempótdíj. Az első kérdést illetően örömmel állapíthatom meg és jelenthetem, hogy a kormány — számolva a visszacsatolt felvidéki területen és Kárpátalja területén fennálló helyzettel — a 10.940/1939. M. E. rendelet 7. fáiban úgy rendelkezett, hogy a rokkantellátás alapjául szolgáló törődöttség hadieredetének igazolását a felvidéki részek és Kárpátalja hadirokkantjaira nézve — ha eredeti szolgálati okirataik hiányoznak is -— a tanúvallomások alapján is lehetővé teszik. Ez a rendelet tehát éppen a képviselő úr által kívánt irányban enyhítette a hadirokkantak ellátásáról szóló törvény rendelkezéseit, amelyek szerint a törődöttsés: igazolásául valóban eredeti szolgálati okiratokat kellett volna követelni. A második kérdést illetően, mindenekelőtt utalnom kell arra, hogy ennél a kérdésnél igen tetemes pénzügyi kihatással állunk szemben. Jóformán ennek köszönhető, hogy az államháztartás helyzetéhez simulva ma csak az arany vitézségi érmesek részesülnek havi 20 P és az I. oszt. ezüst vitézségi éremmel háromszor kitüntetettek havi 10 P és ugyanezzel kétízben kitüntetettek havi 5 P pótdíjban. Magam is híve vagyok annak a gondolatnak, hogy a vitézségi erem pótdíj folyósítása az igényjogosultaknak a jelenleginél szélesebb körére kiterjesztessék- A kérdés, amelynek nagy honvédelmi jelentőségét illetően az interpelláló képviselő úrral teljesen azonos véleményen vagyok, magam részéről állandóan nyilvántartom és minden adott alkalommal újból és újból felvetem. Remélem, hogy e téren az eddigi kereteken túlmenő kifizetésekre
