Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-217
130 Az országgyűlés képviselőházának 21 vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Mar kifejtettem ismételten a törvényhozás előtt, hogy kénytelen voltam a kórházügy fejlesztését lassuoo utemuve tenni azért, mert a prevenció kifejlesztését tartottam eisottlegesneK (ügy van.' ügy vau! a joöooídatm.i es éppen a nemzeti élet szempontjából iontosabbnaK. Ezért helyeztem háttérbe a betegellátás, illetőleg a kórházügy kérdését, de méltóztassék róla meggyőződve lenni, minden erőmmel arra törekszem, hogy itt is szukcesszív fejlődéssel elérjük azt a színvonalat, amejyet ma el kell érni. URapcsányi László: Égy kis erőinjekcióra van szükség, miniszter úr!) Ha önnek szüksége van rá, menjen ki és szerezzen beioiei {A-buuyi Ferenc: Nézze meg a cselédséget!) • r A.közegészségügyi szolgalatról meg kell állapitanom, iiogy mintaszerűen mukódiK, mégpedig nemcsak adminisztratív szempontból, hanem mintaszerűen működik a tudományos fejlődés szempontjából is. Közegészségügyi Intézetünk tudományosan olyan eredményeket produkál, amelyek ma már Európaszerte kivívták ennek az 'intézménynek tekintélyét, (Ügy van! Lfgy van! Eíenk laps.) Nem keil másra rámutatnom, mint például a diftéria leküzdésére. Ezt Magyarországon tisztán magyar rendszer szerint tökéletesen keresztülvitték, úgyhogy a legnagyobb európai államok vesznek példát ezen a téren tőlünk. (Taps a jobboldalon.) A képviselő urak kifogásolják azt, hogy én iaz igazgatásból a politikát ki akarom zárni. Igen, ezt akarom és nyugodt lélekkel mondhatom, hogy ahol a politikát kizártam és kizárhattam, ott működik legjobban az igazgatás. {Felkiáltások a szélsőjobboldalon: De az önkormányzatból! — Füssy Kálmán: Csehországban is politizáltak a bírák és minket csuktak be!) , A közegészségügyi szolgálattal és a szociálpolitikával függ össze a társadalombiztosítás kérdése is, amelyet szintén bizonyos kritikáknak vetettek alá és ezért erről a kérdésről is meg kell emlékeznem. Kétségtelen, hogy társadalombiztosításunk adminisztrációjában bizonyos hibák és nehézkességek mutatkoznak. Ezt sohasem tagadtam, nem tagadom most í«em. (Egy hang a szélsőbaloldalán: Abszolút rossz!) Ennek nem anvnyira az önkormányzati organizmus az oka. amelyből a politikát én már kirekesztettem, (Helyeslés jobb felől), hanem oka az adminisztráció nehézkessége és ismét a túlságos centralizáltság. Én hosszú éveken át kívántam s szorítottam rá az intézményt és annak adminisztrációját arra, hogy sajátmaga önmagán belül racionalizálja a dolgokat és javítsa meg az adminisztrációt. Sajnos, ez nem sikerült, mert az a bizonyos nehézkedési törvény itt is érvényesül. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ki kell dobni a vezetőséget és másikat tenni oda!) tgy. azután most kénytelen voltam ezt. a minisztérium kezébe letenni, a dolgot átvizsgáltatni és megállapíttatni a hibákat, így azután remélem, hogy ezen a téren hamarosan nagyon lényeges javulás fog mutatkozni. Kétségtelen, hogy például ,az, amit n. r háztartási alkalmazottak betegségi r biztosítása, illetve gyógyítása és orvosi kezelése terén látunk, tarthatatlan. Ezzol^ magam is tisztában vagyok, mint ahogy kétségtelennek tartom azt is. hoe-y a háztartási alkalmazottak öregségi biztosítása sem várathat már tovább magára. Ezt azonban egyidejűleg akarom megoldani a, háztartási alkalmazotti biztosítás esrész adminisztrációjának megfelelő átszervezésével, mert amíg ez meg nem történik, addig hiába állíT. ülése i Hi november 12-én, szerdán. torn be az öregségi biztosítást, mert az éppen olyan rosszul fog működni, mint a betegségi biztosítás. Kernelem, néhány hónap alatt e jutok oda, hogy a háztartási alkalmazottak öregségi biztosítását bevezethessem, (Helyeslés jobb felől.) Ez természetesen bizonyos fokú megterheléssel fog járni, de semmiesetre sem akkorával, amekkorát el ne viselhetnének azok, akik háztartási alkalmazottat tartanak. Több képviselő úr említette ezzel a kérdésééi kapcsolatban a szociális nevelés és képzés szükségességét. Ez természetesen rendkívül fontos kérdés és én magam, amikor a szociális alapról szóló törvényjavaslatot hoztam, ebben a törvényjavaslatban proponáltam azt, amit a törvényhozás a magáévá is tett, hogy tudniillik a szociális képzés előmozdítása érdekében megfelelő intézkedések tétessenek. Ez a dolog azonban — s,ajnos — szintén csak egy bizonyos ütemban éspedig nem túlságosan gyors ütemben mehet előre. Máig oda jutottam, hogy ilyen szociális képző tanfolyamok vamiak és most folynak a tárgyalások az egyetemek mellett létesítendő szociális tanfolyamok felállítására és megindulnak a tárgyalások abban a tekintetben is, hogy főiskoláink tanterveiben a szociális képzés nagyobb mértékben kapjon helvét, mint eddig. (Helyeslés jobbfelől.) Tervezem azt is, amit egy képviselő úr — most már nem tudom, ki volt — megemlített, hogy^ tudniillik a közigazgatási tisztviselők képzésénél a szociális képzést nagyobb mértékben érvényesítsem. Ezt is tervezem és a közigazgatási vizsgával kapcsolatban tanfolyamokat létesítek, amelyek az egész anyagot öszsze foglal va, hogy úsrv mondjam, t az élethez közelebb viszik a köz'gazg.atási vizsgát és annak anyagát. (Helyeslés jobbfelől.) Ezek tervek, amelyekkel foglalkozom és amelyek remélem, hamarosan a. megvalósulás stádiumába jutnak. Egy kérdés volt még, — hogy más témára térjek át — amely, úgy Htom, nagyon széles körben foglalkoztatja a közvéleményt és foglalkoztatta az itt felszólaló urakat is: azok a visszásságok, amelyek a magyar államoolgárság megszerzése körül észlelhetők. Ezeknek a vipszásságoknpk több oka van. Az egyik a területvisszacsatolások és e területek lakosságának állampolgársági kérdése. Mint méltóztatnak tudni, a területvisszaesatolások következtében az iFető területek lakorainak állampolgárjába küiönbüzokéopen rendeztetett. Az erdélyi és keleti területeken a döntés következtében az a helyzet, hogy mindenki, aki a döntés idejében már állandóan ott lakott, automatikusan magyar állampolgárrá vált. Más területeken nemzetközi szerződések állapították meg a m.agyar állampolgárság megszerzésének feltételeit, úgyhogy egv rendkívül komolex és nagyon nehezen kezelhető témakörrel állunk szemben. ( E^y hang a szélsőbiloldalon- Zsidó 1 ? megkapják, magyarok nem!) A ' közvéleményben azonban k't kérdést összetévesztenek. Az egyik az állampolgárság megszerzésének kérdése, tehát a honosítás va<rv vi^zahonosítás kérdése, és a másik egy ettől teljesen különálló kérdés: a maeryar állampolgárság konstalálásának és igazolásának kérdése, amflv ma naivon fontos a zsidótörvény és egyéb rendelkezések következtében, pmelyek azt a helyzetet idézték elő, hogy az állampolgárok — azt lehet mondani — többségének feltétlenül szüksége van arra, hogy hivatalosan igazolja magyar állampolgárságát.
