Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

98 Àz országgyűlés képviselőházának tit. osztottak ki. Azért mondom el eat ta belügyi tárca keretében, mert a miniszter úr figyel­mét fel akarom hívni arra, hogy a községi elöljáróságok akadályozzák ezt az akciót. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kerületem egyik köz­ségében 120 igénylő közül mindössze tizenket­' tőt javasolt a községi elöljáróság. Van olyan hely, ahol külön-külön minden igénylőtől két­pengős bélyeggel ellátott kérvényt követelnek, hogy ezzel is elaltassák a mozgalmat. Mi nem így képzeltük el a házhely-kiosztást és a kor­mány sem így ígérte a választások alkalmá­val. A ház és a haza egy tőből származó sza­vak és ez nem véletlenül van így. [Aki önálló tűzhely építését segíti elő, az egyúttal a haza fogalmát gyökerezteti bele a magyar társa­dalmi tömegekbe. (Ugy van! a szélsőbalolda­lon.) Amint a nemzetmillió sejtje a család, az országmillió sejtje a családi ház. Ehhez több joga vám minden magyar embernek, mint amennyit idáig láttunk teljesíteni. A másuk probléma: az élettér a népszapo­rulattal egyenes arányban tágul mindenütt. Nálunk szűkül. A magyar élet legnagyobb tragédiája az volt, hogy 1910-iki nóipszáinlá­lásunk 21 millió magyarországi lakosból mind­össze tízmilliót talált magyar anyanyelvűnek, ebből is hétszázezer zsidó volt. A liberális kor­szak bűne, hogy idegenajkú magyar állampol­gárokat akart elsősorban magyarrá tenni, ugyanakkor kiengedte százezerszámra a ma­gyarokat Amerikába és beengedte helyettük Galíciából a zsidóikat. Harminc millió magyar­ról álmodtunk és egy lépést sem tettünk e cél felé. Azóta a helyzet egyáltalában nem javult. A trianoni Magyarország területén 1911-ben még 261.000 gyermek született. 1938-ban már csak 182.000, tehát évente 80.000 gyermekkel ke­vesebb magyar indult el az ő útján és sorsán. Természetes, hogy a halálozás időközben csök­kent, azonban a halálozás csökkenése az élet meghosszabbítását, egyben pedig a nemzet el­öregedését jelenti. Nem lehet tehát ezzel szem­ben tagadni lazt, hogy visszatért nemzetiségeink népszaporodása igen nagy s hogy az arány­számuk kétségtelenül éppen úgy megvan, mint régente volt. Ugyanakkor a mi természetes arányszámunk, a mi biológiai értékünk 10 ezrelékről 5*5 ezrelékre zuhant alá, a nemze­tiségeké pedig felülemelkedett a 10 ezreléken. Miért van ez így? (Azért, mert nálunk a család­védelem frázishalmaz és szembekötősdi játék. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ne méltóztas­sék^ nyugtalankodni, én mindig bizonyítom azt, amit állítok. (Egy hang a jobboldalon: Nem lehet ezt bizonyítani!) Csak egy-két példát hozok fel. Tizenhárom évi szolgálat^ után, 33—35 éves korában szabad csak a csendőrőrmesternek megnősülnie. Ugyan­ez a helyzet a pénzügyőröknél. Azután a köz­tisztviselők családi segélye szégyenletesen és komolytalanul (kevés. Az egyke ellen nem indí­tunk komoly mozgalmat, nincs komoly örökö­södési törvényünk. Az adóztatás terén a sok­gyermekes családapákat az új közvetett adók bevezetésével valósággal büntetjük, ellenben pár pengő agglegényadóval megnyugtatjuk a lelkiismeretünket, pedig ezzel nem lehet azt megnyugtatni. Itt van egy másik probléma. Az állami kis­és szükséglakások kezelésére és karbantartására a költségvetésbe felvettünk 350.000 pengőt, te­hát egyetlenegy új állami kisház nem épül ezek után. (vitéz Keresztes-Fischer Ferene bel­ügyminiszter: Nem kis házról van szó!) Tu­dora, hogy a miniszter úr az Oncsá.-ra méltóz­ülése 19 Ul november J.2-én, szerdán. tátik gondolni, bátor leszek arról is beszélni, részint pedig már beszéltem róla. Kénytelenek vagyunk Németország szociálpolitikájára gon­dolni, kénytelenek vagyunk a négyszobás mun­kásházakra, a jó fizetésekre, a magas életszín­vonalakra gondolni, és arra, hogy a német nagy népi szolidaritás eljutott odáig, hogy a ,-oikgyermekes családanyákat kiemeli minden­napi munkájukból s elküldi egy évben egyszer legalább két-három heti szabadságra s ezalatt az idő alatt a városi asszonyok, kisasszonyok­esetlég grófkisasszonyok mennek le a falusi házba és helyettesítik a családanyát, amíg az kipihenheti magát, mert az ß, családanya nem nyolc órát dolgozik egy nap, hanem huszon­négy órát dolgozik. Megvan a nagy szolidaritás abban a nagy német népben, amit mi hiába várunk annyira. Az eredmény az, hogy -Német­ország szaporodási indexe 3-5-ről felugrott 7-re. Lehetetlen nem gondolni Pétain tábornoknak tragikus kijelentésére, hogy: mi a háborút a gyermekszületések frontján veszítettük el. T. Ház! Összefoglalásul tehát a mi nép vé­delmi politikánkra ez a válaszunk. Mi azt a belügyi rendet, azt az alkotást ismerjük el. amely meg tudja állítani a magyarság népese­dési visszaesését és nemzetiségeink minden joga mellett biztosítani tudja a magyarság népi elsőbbségét és biológiai erejét. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) A lármafákat nem­csak a külső veszély idején kell megszólal­tatni, hanem akkor is, amikor ennél nagyobb veszedelemről van szó, amikor vérveszteségünk veszedelméről van szó, amikor háttérbe szoru­lásunkról és térveszteségünkről van szó, mert ezek a bajok nagyobbak, fenyegetőbbek, állan­dóbbak és maradandóbbak, éppen ezért nehe­zebben kiküszöbölhetők. Pár év [megfeszített munkájával meg tudtuk teremteni a magyar nemzeti hadsereget, egy-két hét alatt lehet győzelmet nyerni a külső ellenséggel szemben, de népesedési, etnikai tórveszteségünknek csak a megállításához is súlyos évtizedek kellenek. a mérleget visszabillenteni pedig esetleg csak fél évszázad alatt lehetséges, (vitéz Keresztes­Fischer Ferenc belügyminiszter: Akkor ne le­gyen olyan türelmetlen!) Hadseregünk nagy beruházási programra ja után kell jönni a má­sodik nagy. beruházási programmnak, amely népesedésünket erősíti meg, amely előbbre len­díti egész magyarságunkat ebben kz országban s amely nem kulturális és politikai elnyomás­sal ^ akarja esetleg a nemzetiségekkel szemben fölényünket megtartani, hanem amely az eddig lekötött magyar népi erők felszabadításával akarja ezt megtenni. Ezért azt mondjuk, hogy negyvenéves adósság nyomja a lelkünket e té­ren s ennek a népesedési harcnak, a magyar­ság belső megerősítésének azonnali megindí­tása céljából, vagyunk mi magyar nemzeti szocialisták azon az állásponton, hogy nem tá­mogatjuk a kormányt. (Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Közigazgatásunkra kell áttérnem. Sajnos, az idő annyira rövid, hogy csak rap­szodikusan tudok erről beszélni. A jegyzőket minden évben pontosan ugyanazokkal a kon­vencionális szavakkal megdicsérjük, azonban minden évben újabb terheket rakunk rájuk s az eredmény az lesz, hogy ezek az aktahegyek alatt a munka frontján hősi halált fognak halni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mind ideg­beteg lesz!) A másik pedig az, hogy a minisz­térium ugyanezen idő alatt tovább gyámkodik a községek fölött. Ez érthető volt, amíg Tria­non egy-két vármegyéjében koncentrált min­dent a minisztérium, ma már azonban éppen a

Next

/
Oldalképek
Tartalom