Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-196

iifese lull június i9-én, csuiorïokort. 82 Az országgyűlés képviselőházának í&éi nyos ebben a javaslatban meghatározott büntető szankciókkal maga a kormány fog a felhatalmazások alapján kibocsátandó rendeletekben [megállapítani. Már most, ha azt tartja az igen t. képviselőtársam, hogy nagyobb az ellenőrzés lehetősége akkor, ha benne van ez a javaslat a gazdasági és hitelélet rendjéről szóló törvényben, akkor téved, mert az ellenőrzés nem ebben van, hanem abban, hogy a gazdasági és hitelélet rendjéről szóló törvény felhatalmazása alapján a kormány rendeleteit kibocsáthat ja addig, amíg ez a felhatalmazás tart. Nyilvánvaló tehát, hogy ha a gazdasági ós hitelélet rendjéről szóló törvény többé nem lesz hatályos, akkor annak alapján nem (bocsáthat ki a kormány rendeleteket, tehát eza törvényjavaslat el fogja veszíteni a tartalmát. Nyilvánvaló az is, hogy ha a honvédelmi^ törvényen alapuló kivételes hatalom tartamát az országgyűlés két Háza nem fogja meghosszabbítani, akkor a kivételes hatalom alapján sem fog kibocsáthatni a kormány rendeleteket, tehát ez a javaslat ismét elveszti tartalmát. Ha azonban talán egy félévi, vagy egyévi, vagy kétévi megszakítás után ismét olyan viszonyok következnek be, hogy szükség lesz arra, hogy megadassék a kormánynak ia gazdasági és hitelélet rendjéről szóló törvény értelmében való felhatalmazás bizonyos .gazdasági kérdéseknek rendezésére rendelet útján, avagy ismét szükség lesz arra, hogy a (honvédelmi törvény alapján kivételes hatalom adassék a kormánynak, akkor a kormány ezeket a rendeleteket ki fogja bocsátani és akkor onegvan a kész törvény, amelybe ezek a rendeletek mint tartalom beilleszkednek. Azt hiszem, világosan fejtettem ki, hogy külön javaslatban kell ezeket a íkérdéseket szabályozni és éppen ezért tisztelettel kérem, méltóztassék mellőzni a határozati javaslat elfogadását. (Helyeslés jobb felől és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Zeöld Imre Péter jegyző: Palló Imre! Elnak: Palló Imre képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Ház! Én is azzal kezdem, amivel Bertalan igen t. képviselőtársam befejezte: magyarok Istene, te nyilaidat pihentető hadúr, ki egykor magyar fegyverrel büntetted Európa népeit, add meg ennek a sokat szenvedett magyar népnek a kenyeret, adj neki bőséges jó aratást, mert ez a nemzet ebben a Kárpátok-koszorúzta medencében megérdemli, hogy tudjon mosolyogni végre, amikor megnagyobbodott országában élhetne nyugodtabban. De van egy közmondásunk is, t. Ház: az Isten is csak akkor segít, ha magunkon, segítünk, és helytelen mindent az isteni segedelemre bízni, nekünk kell felkészülnünk és a kormánynak erkölcsi kötelessége a jövendő érdekében is mindent megtenni, hogy biztosítsa a mindennapi kenyeret a szegény ííui gyár népnek. Fájó szívvel, szomorú magyar lélekkel hallgattuk Bertalan igen t. képviselőtársunk szavait. Bizony, megdöbbenést keltett a lelkünkben, amikor felsorakoztatta adatait a mezőgazdaság csődjéről. Higyjék el, t. Ház, nem a politikus beszélt belőle; a magyar gazda beszélt belőle és rajta keresztül az egész magyar gazdatársadalom tárta fel a maga aggodalmait, mert amit ő elmondott a sertéshízíalásről, a szarvasmarhahízlalásról, a tejtermelésről és az a néhány megjegyzés a cipőellátásról, ezek olyan súlyos kérdések, és annyi szomorú igazság van bennük, hogy bizony nagyon fáj itt valamennyiünknek pártkülönbség nélkül, hogy a földmívelésügyi miniszter úr, esetleg a közellátási miniszter úr, sőt a miniszterelnök úr sem hallotta a gazdatársadalom eme aggodalmait. (Egy hang a szélsőbal' oldalon; Talán tudja!) Lehet, hogy tudja, t. Ház, de nem árt, ha ilyen érzelmi húrokkal cselekvésre buzdítjuk őket. Amit a sertéshízlalásról mondott a magyar gazda, az papíroson igen szép elmélet, de ha még hozzávesszük ehhez azt, hogy bizony annak a gabonának, annak a takarmánynak beszerzése nem történhetik meg az árkormánybiztosság által megállapított áron, és hozzászámítjuk még a többi mindenféle dugott- és felárat, akkor még inkább bebizonyosodik, hogy mennyit fizet rá, és rájön a gazda, hogy nem érdemes hizlalni, mert nem tud hizlalni. A másik dolog a szarva smarhahízlalás. Azt hiszem, hogy a közellátási miniszter úr is tudja, milyen megdöbbentő helyzetben van a magyar gazdatársadalom. A kormány intézkedéseivel határozottan elriasztják a gazdatársadalmat a S'zarvasmarhahízlalástól, hiszen én még nem igen találtam olyan nagy hazafit a gazdatársadalomban, aki hajlandó volna 78—80 pengő ráfizetéssel szarvasmarhát hizlalni. Minden magángazdaság tönkretételével természetesen a nemzet gazdasági életé is rosszabbodik, tehát nem lehet cél az ilyen negatív termelés. A tejtermelés? Hogy egy kisgazda 186 pengőt ráfizessen egy évben? Erről igazán kötelessége volna a kormánynak gondolkozni és ezt a helyzetet megszűntetni, mert a magyar kisgazdatársadalom tönkretételével várak vesznek el, amelyeknek mindegyike biztosítéka a nemzet eljövendő évezredeinek, De mit jelent az, ha 28 fillérbe kerül a tej? Magam is számításokat végeztem a Bácskában, és rájöttem, hogy nem 28 fillérbe, hanem bizony 32 fillérbe kerül a tej előállítása, a tej termelése, ugyanakkor pedig a gazdának kötelessége 18 meg 28 fillérért eladni a tejet. Ilyen gazdálkodás mellett azonban nem tudunk előbbre jutni. El kell még mondanom mindehhez, igen t. képviselőtársam, aggodalmaihoz hozzá kell még tennem azt, amit ő pártállásánál fogva nem mondhatott el, hogy mindennek oka bizonyos mértékben az a tervszerűtlenség, arnely jellemezte az elmúlt kormányok munkáját és a mai kormány munkáját is. Igen helyesen mondja annak a cipőelőállító üzemnek a tulajdonosa, hogy bizony nem ártana megszüntetni ezt a nagy divathóbortot a cipőfronton. Ha máiennyire szegények vagyunk talppal és felsőbőrrel, tessék beállítani az egységes cipőt mind a férficipőknél, mind a női cipőknél, hogy ne legyen az a nagy választék. Nem az a fontos, hogy azok a színésznők és mindazok, akik tündökölni akarnak, mindennap más cipőben, sőt mindennap két más cipőben jelenjenek meg akkor, amikor a cipők nagy része eladatlanul hever a raktáron. Nem volt alkalmam a törvényjavaslat vitáját végighallgatni, részben azért, mert katonának^ mentem, de meggyőződésem, hogy a közellátást ebben a Házban ma mindenki a legfontosabb kérdésnek tekinti és mindenki szeretné, lm valóban látnánk valami tervet ennek a kérdésnek sürgős megoldására. Az elmondott beszédek mindegyikében aggodalmak hangzottak el, mert aki nyitott szemmel, járja a magyar életet, az bizony megállapíthatja,