Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-196
78 Az országgyűlés képviselőházának 19Ô. ülése 19hl június 19-én, csütörtökön. voltak említeni, ez a haszon nem nagyon ösztönzi a gazdaságokat arra, hogy sőrehízlalássál foglalkozzanak, mert hiszen amikor a kalkulációt felsoroltam, a legjobb eredményt vettem alapul: azt, hogy az összes szarvasmarhám első osztályúvá sikerült, azokat mind exportálni tudtam, elhullás nem volt, semmi egyéb költséget, gyógykezelést, orvosi számlál, biztosítást stb. fel nem tüntettem, sőt még a szálastakarmányt sem vettem számításba, pedig azt naponta és megfelelő mértékben a da golnom kell. Ezt az utóbbit a trágya ellenértékével kiegyenlítettnek vettem, (vitéz Hertelendy Miklós: Kendes körülmények közöli 50—60 pengő a ráfizetés!) Igen t. Ház! Amint mondottam — és talán sikerült is beigazolnom — fejlődés tapasztalható a sertés- és a szarvasmarhahízlalás tekintetében. Sajnos azonban, a harmadik termelési ágnál, a tejtermelésnél ez a fejlődés egyáltalában nem tapasztalható, l-egyen szabad most egy pár szóban megemlékeznem erről. (Halljuk! Halljuk!) Az árellenőrzés kormánybiztossága a kormány intenciói szerint a mezőgazdasági termel vények árát úgy állapítja meg, hogy az előállítási költségen felül a termelők bizonyos polgári haszonhoz jussanak. Ez a helyes intézkedés a mezőgazdaságnak talán minden egyes ágára kiterjedt már, csupán a tejre nem. Annakidején, amikor a kormányzat igen helyesen a szarvasmarhateny.észtésnek minél szélesebb körben való elterjedését propagálni és fejleszteni igyekezett, az első lépést azzal tette^meg, hogy^ kedvezményes áron és kedvezményes akciókkal drágább, nagyobb tejhozamú állatokkal látta el különösen a kisembereket. Ugyancsak nagyon helyesen, igen sok iskolát, tanfolyamot is tartott, amelyen a jószágtartással foglalkozók értelmét és gyakorlati tapasztalatait bővítette ki. Sajnos azonban elmaradt t a harmadik lépés, amelynek pedig folytatólagosan jönni« kellett volna és ez a termeivények árának a termelési költségekkel való összhangbaho zása, amely — mint az előbb is bátor voltam mondani — bizonyos hasznot is jelentett volna számukra. Ez nemcsak a tejtermelő gazdaságok rentabilitását mozdította volna elő. hanem az állatállománynak népiesebb alapokon való továbbfejlesztését is elősegítette volna, mert hiszen, ha a hízóknak, a süldőknek, a sryapjúnak és más mezőgazdasági termeivényeknek az árát fel, lehetett emelni és ha a tűzifa, a burgonya és sok más közszükségleti cikk ára is lépést tart a termelési költséggel, akkor még a legszociálisabib szempont sem indokolhatja a tej, illetőleg a tejtermékek árának alacsonyságát. Hogy ez mennyire így van, azt a legjobban bizonyítja, hogy nemcsak Szabolcs megyében, hanem tudomásom szerint országszerte is, a tejtermelő gazdaságok egy része már leállt, tehenészetét megszüntette, a tejhozam mindenütt keveseblb lett. Nálunk Szabolcs megyében például a Tejszövetkezeti Központ még az .ősszel kénytelen volt munkáját tejhiány miatt beszüntetni és csak most tavaszszal kezdte meg újból, de megint csak azt tapasztalhatjuk, hogy a kisembereknél, a kisgazdáknál sokkal kisebb a termelt tej menynyisége. E miatt a közületek, illetőleg a nagyobb települések tejjel való ellátása is veszélyben van. Nálunk Nyiregyházán például tíz eddig felhozott tejmennyiség kb. 70%-a maáron adható el. Nyíregyháza a békebeli és a visszacsatolás előtti időkben éppen olyan árakat ért el a zsírsertésben, mint a ferencvárosi sertés vásár és tőlünk igen sokat szállítottak a Felvidékre. A hízlalási tevékenyséar tehát visszaesik abban az esetben, h il M erazda azt látja, hogy ő kevesebbet kap a zsírsertésért, mint a vele talán szomszédos és közvetlenül határos, de más járásba tartozó gazda, sőt nehezen képzelhető el az, hogy aki odahaza 10 fillérrel drágábban adhatja el sertését, az behozza a városi fogyasztás céljára a megye székhelyén lévő vásárra és ' ott értékesítse esetleg 10 fillérrel olcsóbb áron. Mindenesetre azonban — amint hangoztattam és hangsúlyoztam — fejlődés tapasztalható, mert hiszen például az új sertésár alapján sikerült Nyíregyháza város őszi zsírellátását biztosítani, a rendelet r kibocsátása napján lekötött talán 600 darab hízott sertésre vonatkozó szerződés kötésével. Legyen szabad most az általam felhozott probléma második részét, tehát a sőre áralakulását a t. Ház elé tárnom. Abban az esetben, ha arra törekszem, hogy hízott szarvasmarháimat exportáljam, tarka ökröt vagy tarka tinót kell beszereznem, mert hiszen ezt fizetik meg a legjobban. Ennek beszerzési ára átlagban 1 pengő 10 fillér kilogrammonként (Egy hang balfelől: Sokkal több!) sőt felmegy néha 1 pengő 20-ra is. Hat ihavi hizlalást véve alapul, fel kell etetnem naponta 5 kiló takarmányt: olajpogácsa, tengeri és árpa keveréket. Átlagosan napi 1.10 kilogramm súlygyarapodást számítva, ami igazán nagyon jó eredmény, a hathavi hizlalás ideje alatt el tudok érni 398 kilogramm súlygyarapodást. Eszerint a kalkuláció a következő: beállítottam egy 550 kilogrammos állatot à 1.10 pengő: az 650 pengő. Kilenc métermázsa abrak à 23 pengő, darálás, fuvar, vám stb. költséggel 207 pengő: 720 kilogramm szárított répaszelet à 12 fillér; 86.40 nengő. Összesen tehát 898.40 pengőbe kerül nekem az a felhizlalt sőre, amely a teória és a gyakorlat szerint is 748 kilogrammos. Ha én ezt a sőrét értékesítem, akkor a következőképpen alakul a helyzet. A külföldi értékesítésnél addig a határállomásig, amelyen a sőrét lemázsálják, a szokásnak és az eddigi gyakorlatnak, tapasztalatnak megfelelően 12% súlyapadás áll elő. viszont az ott el ért súly már fizető súlynak számít. Ha belföldön értékesítem a hízott sőrét, abban az esetben csak 8,%-ot vonnak le. A sőre eladási ára tehát a következőképpen alakul. A régi exportár mellett, amely 1.36 pengő volt % kaptam a sőréért 894.88 pengőt; ezt szembeállítva a termelési költségekkel, egy sőrén 3.52 pengő haszon volt. A régi belföldi ár mellett, amely 1.25 pengőnek felelt meg, 688 kg fizető súly esetén, kaptam érte 860 pensrŐt, tehát ráfizettem 38.88 pengőt. Az új exportár, amely 1.42 pengő, ugyanannak a súly veszteségnek levonásával 934.36 pengőt eredményez, tehát kerestem rajta 35.96 pengőt. Az új belföldi ár, à kg 1.30 pengő, az 89440 pengő, 4 pengő hasznot hoz. (Piukovich József: Ez abszurdum! — Egy hana a szélmbaloldalon: így mennek tönkre!) A fejlődés tehát itt is megvan, a ráfizetéssel szemben a belföldi értékesítésnél valami isren kicsi és gyenge haszon mutatkozik, a külföldinél pedig haszon a 3 pengővel szemben már majdnem 40 pengőre emelkedett, (vitéz Hertelendy Miklós: A beszerzési súlyapadás nincs beszámítva! — Lázár Imre: És a kezelési költségj sincs beleszámítva! — Piukovich József: Botrányos!) Amint mélyen t. képviselőtársaim szívesek '
