Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-195

Az országgyűlés képviselőházának 195. • ről és a jogi területről áttérni a termelés vonalára. Ha már az igazságügyminisztecr úr, aki külön hangsúlyozta, hogy ezzel nem kíván foglalkozni, mégis kénytelen volt a termelés vonalára áttérni, én magam is úgy érzem, hogy ebben nekem is követnem kell őt, annál is inkább, mert a közellátás érdekeinek védelme során nem kétséges egy pillanatig sem, hogy nekünk a termelés területein mint agrár országnak, elsősorban magával a mezőgazdasági termeléssel kell foglalkoznunk. Igen jellemző előttem szólott képviselőtársam beszéde is, aki tulajdonképpen egy agrártermelési programmot hozott ide, olyan programmot, amelyet nem talált meg a törvényjavaslatban és amelyet nekünk már régen keresztül kellett volna vinnünk a gyakorlatban. És ha én a termelés vonalán, mint agrárországban a mezőgazdaság kérdésével kívánok foglalkozni, akkor egészen természetes dolog az is, hogy át kell térnem arra a területre, amely a közellátás körébe tartozik. Kétségtelen dolog, hogy a • jelenlegi közellátási miniszter úr igen súlyos, igen nehéz örökséget vett át. Öröksége nem a mai rendkívül időkből ered. Ha ezt az örökséget leltározzuk, akkor vissza kell vezetni különösen a megcsonkított, a trianoni béklyók közé szorított magyar életre. És amikor ide vezetem vissza ennek az örökségnek, 'mondhatnám csődtömegnek az anyagát, akkor tulajdonkép pen magam elé kell állítanom azokat a kormányokat, amelyek ezért a csődtömegért elsősoriban felelősek. Mi sokat hallottunk arról, hogy itt a prosperitás kora uralkodott a Bethlen kormány idejében. Én állítom, hogy annyi kárt a magyar mezőgazdaságnak ós a magyar közellátás ügyének kormány még nem okozott, mint éppen a prosperitásáról annyira kireklámozott Bethlen kormány. (Zaj.) Nézzük csak meg, hogy például a mezőgazdaság fejlesztése terén mik .történtek. Egyenesen tragikus volna, ha én ezeket felsorolnám. És itt látszik, hogy az a felelősség, amellyel egyes miniszter urak és maga a kormány tartozik az országgal szemben, gyakorlatilag tulajdonképpen nem jelent semmit, mert azokat a felelős kormánytényezőket, amelyek elmulasztották azokban az időkben, amikor módjuk lett volna, a magyar mezőgazdaságot megsegíteni, komolyan fejleszteni, ezért soha senki felelősségre nem vonta. (Maróthy Károly: Mert a rendszer fiai voltak!) Amikor tehát a közellátásügyi miniszter úr hatásköréről és tevékenységéről beszélek ennek a törvényjavaslatnak keretein belül, kötelességemnek tartottam megállapítani, hogy az az örökség, amely a kezébe került, már évtizedekkel ezelőtt olyan súlyos és borzalmas állapotban volt, hogy valóban másnak, minr. c.-.ődtömegnek nem nevezhető. Ennél a kérdésnél azonban meg kell állapítanom azt is, hogy amikor a közellátásügyi miniszter úr átvette örökségét, tulajdonkép pen a legsúlyosabb és leglehetetlenebb helyzetbe került. A közellátást egy országban csak akkor lehet biztosítani, annak igényeit, tehát elsősorban a primer életszükségleteket csak akkor tudjuk biztosítani, ha a szükségletek kielégítésére 'rendelkezésre áll nemcsak egy egészséges terv, hanem egyetlen kéz is, amely garantálja annak az egészséges tervnek a végrehajtását. Amikor azonban megszületett a közellátásügyi minisztérium gondolata, ugyanakkor mint iker megszületett a csúcsminisztérium is- Most nézzük meg közelről- . ennek a kettőnek- - .$z együttműködését... ülése 19hl június 17-én, kedden. 57 Ez a kettő nem működhetik együtt. A csúcs miniszter úr annakidején 'beszédében részletesen rámutatott arra, amit — őszintén meg kell mondanom — a szakminiszter urak már előző beszédeikben részletesebben elmondtak, A csúcsminiszter úr egy programmot dolgozott ki, illetőleg mutatott be, amelynek végre hajtása elsősorban agrárvonalon, sőt meg kell állapítanom, hogy a közellátás kérdésének vonalán mozgott. Kérdem, nem lett volna-e célszerű, ha nem állítunk fel egy külön csúcsminisztériumot? Ha közellátási kérdésekről van szó egy agrárországban, de mindenütt, még ipari államban is, mégis csak clZ il földmívelésügyi miniszter az első ember ebben a tekintetben. Nem lett volna-e egyszerűbb, ha a földmívelésügyi miniszter kezébe adjuk ezeknek a kérdéseknek elintézését? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha azonban már ezt nem tettük, semmikép nem lett volna szabad egy külön csúcsminisztériumot felállítani. Akkor is a teljhatalmat, az intézkedés teljes jogkörét át kellett volna adni a közellátásügyi miniszternek. Ügy érzem, hogy itt az egész felépítésben van a legsúlyosabb hiba. Súlyos hiba és nagy tévedés, amely tévedésre alkalmunk volt több ízben rámutatni, de nem tudjuk, mi lehet az oka annak, hogy amikor tisztán az ország érdekeit szolgáló propozíeiókat vagy javaslatokat teszünk, amelyek kézenfekvőek, mindenki előtt érthetőek, ezeket semmikép nem hajlandók az illetékes tényezők elfogadni. A közellátásügyi miniszter úr öröksége már ebből a két szempontból is szinte olyan siílyos passzívákkal jelentkezik, hogy ha más szempontot nem is vennénk figyelembe, meg kell állapítanunk azt, hogy így, ahogy a dolgok ma állanak, ebben a rendszerben, nincs az a közellátásügyi miniszter, aki a dolgát tökéletesen el tudná végezni. (Szöllősi Jenő: Előre megkapja a felmentvényt!) Mindezek tisztán elvi síkon mozgó megállapítások. Talán érdemes most már foglalkozni azokkal a gyakorlati megnyilatkozásokkal is, amelyek a közellátásügyi miniszter mostani működésével függnek össze. Nem célom a konkrétumok óriási tömegét itt felsorolni, mert azt tapasztaltam a javaslat vitája során, hogy ebben a tekintetben pártállásra való különbség nélkül a felszólaló képviselő urak igen gazdag anyagot szolgáltattak. Nem kívánok a konkrét ügyekkel foglalkozni, de mégis egyet meg kell állapítanom, tudniillik, hogy azok a jelenségek, amelyek a kisemberek nagy ügyeiben mutatkoztak, végeredményben egy egészen új filozófiai rendszert építenek ki ebben az országban és ez, t. Ház, a cinizmus. Akkor, amikor még konkrét esetben is, például a tokajhegyaljai kerület egyik községében, Tolcsván, az a kívánság merült fel, hogy május hónapban ne csak két" kilogramm liszt essék egy-egy emberre, amint ez áprilisban történt, akkor illetékes helyeken azt a felvilágosítást kaptam, illetőleg a felvilágosítást egy kérdés előzte meg és ez az volt: mondjam meg őszintén, hogy két kiló fejadag mellett hányan haltak meg áprilisban éhen? Ez nagyon szomorú dolog, annál is inkább, mert ebben mérhetetlen nagy cinizmust látok. Vagy itt van egy másik eset. Az agyonsújtott, agyonterhelt községi jegyzőknek kiadták a rendelkezést, hogy írják össze minden községben, mennyi cipőre van szükség. Ott van például a kerületemben Olaszliszka község, ahol 400 pár cipőt igényeltek és erre kiutaltak 5 pár cipőt.