Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-195

Az országgyűlés képviselőházának 195. nyíre tellett neki, amennyire feltétlenül szüksége van, hogy a munkából ki ne dőljön, — mert én pirospozsgás magyar parasztgyereke; ket akarok látni, nem pedig budapesti síelő zsidó jampeceket. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Mint mondottam, egyenlő mértékkel kell mérni. Ne tegyünk különbséget — hála Istennek, a miniszter úr intézkedése ennek körülbelül meg is felel — a társadalmi osztályok között, csak olyan mértékben, amint azt a végzett munka megköveteli. Hogy a javaslat részleteire is rátérjek, a javaslat sok üdvös intézkedést tartalmaz, azonban bizonyos félreértésekre is adhat okot. Ez különösen vonatkozik a falusi kistermelők érdekében a minőségi r búzára és egyebekre, amikre a miniszter úr felszólalásában megnyugtató választ adott ugyan, de mégis jobb szeretném, )ha ez a 'törvényben is határozott formában, érthető nyelven, mindenki által megérthetőem kifejezésre jutna. Mert egyébként sok zaklatásnak van kitéve, vagy lesz kitéve a mi népünk. Ha a törvény a legkisebb módot is nyújtja, akkor az alsó, a közép, vagy a felső hatóságok kénye-kedvére jobban kiszolgáltatott az az egyszerű nép. Én a saját életemből mondhatnék száz és száz esetet, amit tapasztaltam. Volt ennek az országnak egy igazán puritán miniszterelnöke és mégis alatta történtek a legsúlyosabb választási visszaélések, minden bizonnyal az ő tudtán kívül és egészen bizonyosan intenciói ellenére. Itt arra célzok — és ezt feltétlenül kifogásolom, — hogy ez az egyébként nemes eélt szolgáló törvényjavaslat bizonyos politikai színezetet, bizonyos politikai átfestést kaptákkor, ha. a minisztert kérdezik meg, hogy eljárást indítsanak-e X, vagy Y ellen. A miniszter úr azt mondotta, hogy a gazdatársadalom érdekében, illetőleg annak kérésére vette be azt a pontot, amely kimondja, hogy bűnvádi eljárást csak akkor lelhet indítani, ha ezt az illető termelési ágra nézve illetékes miniszter közérdekből szükségesnek tartja. Hát, én úgy veszem észre minden gyanúsító szándék nélkül, hogy ez nem a Kis Istvánok, nem a Nagy Ferkók érdekében hozatott, mert a termelés ellen való vétségeket nem a Kis Istvánok követték el a múltban sem, akik az ő nadrágszíj szélességű kis földecskéjüket véres verejtékkel igyekeztek bevetni, megművelni, hanem, ha jól emlékszem volt itt egy Borsod megyei nagybirtokos, akinek ezer és ezer holdja ott állt éveken át megműveletlenül és ezt éveken át tűrték, amíg a*, adóhivatal nem jött és árverést nem kért. Nem mondom, hogy éppen ez a kormány teszi, de jöhet egy másik, amelyik majd máskép gondolkozik, ahol a pártérdekek fognak kidomborodni... . ., Elnök: A képviselő űr beszédideje lejárt. Meskó Zoltán: Tisztelettel kérek 15 pierees meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghoszszabbítást megadta. Meskó Zoltán: Mélyen t. Képviselőház! Mi a törvényeket nem testre szabjuk. Például az iskolatörvényt, amelyet hoztunk, nem Hóm an Bálint kultuszminiszter úr testére szabtuk (Derültség.), a mostani törvényt nem Laky Dezső miniszter úrra szabjuk, mint ahogy nem szabjuk Radocsay mélyen tisztelt igazságügyminiszter úrra sem. A nemzetnek hozzuk a törvényt. Ennek a törvényniek legfőbb Őrei esetleg más miniszterek lesznek, akik máskép gonülése 19Ul június 17-én, kedden. 51 dolkodnak. Abban sem vagyok egészen biztos, hogy a választások előtt nem fog-e előtérbe lépni a politika. Engem meglepetés nem érhet, mert 25 év óta, mióta képviselő vagyok, sok mindent láttam, sok mindent tapasztaltam. Csak annyit tudok, hogy mi ellenzékiek, mire a parirozás módjára; rájövünk, már újabb huncutságát tapasztalunk. Jöhet egy olyan kormány, amely választás előtt intenzivebben, élénkebben, hogy ne mondjam, éberen fog vigyázni a termelés folytonosságára. Éberen fog vigyázni arra, hogy ki termeli ki a — nem tudom milyen — búzát és hogy a gyárakban a kívánt minőséget gyártják-e. Es akkor megkérdezik a minisztert: ott lesznek a^ miniszternél az akták százai és azután az érdekelt felek várják, hogyan intézik azokat el. Várakozás közben lezajlik a választás és esetleg előfordulhat — nem mondom, hogy előfordul, nem mondom, hogy ez a kormány — hogy a kormány a saját pártjának érdekeit igyekszik előmozdítani, amit mint ellenzéki, egészen jogosan mondhatok, mert tapasztalás alapján mondom. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter tagadólag int.) Én is azt tenném, ha a kormányon ülnék, mert meg* lennék győződve a pártom igazáról. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A nemzetéről

I) Tisztességes magyar párt csak olyan elveket hirdethet, amelyek a nemzet javát szolgálják. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Köszönöm, ezt akartam hallani! — Derültség.) Az természetes. Mondom, ezt a pontot, igen t. miniszter urak, feltétlenül kivenném a javaslatból. A miniszter uraknak sem kellemes, hogy esetleg eljárást kell indítani, amikor majd megindul a protektoroknak és nemtudom kiknek a tömkelege. Sokkal egyszerűbb, ha ezt rábízzuk a független magyar bíróságra, amelynek ítéletében valamennyien megnyugszunk. Azt mondják: Hja, a bíróság! Ott van szakértő! Ott van például az uzsorabíróság eljárása; szintén nagyon helyeslem, hogy a gyorsított ütemben kerülnek ahhoz a bírósághoz az ügyek; annak van szakértője. Mielőtt vádat emelnek, a nyomozási stádiumban meghallgathatják a földmívelésügyi miniszter, az iparügyi miniszter^ vagy a kereskedelemügyi miniszter szakértőjét, meghallgathatnak mndenkit. Csak azt kérem, hogy a döntést ne a miniszter, hanem a bíróság hozza. Ez egy olyan kérésünk, amelyet a többségi pártnak teljesítenie kell. Én arra kérem a mélyen t. túloldal tiszteletreméltó tagjait, igazán tegyük túl magunkat a kicsinyes pártszempontokon, mert máskép «az . egész parlamenti vita hiábavaló lenne, pgy látom, Imrédy, Jaross, Kunder t. képviselőtársaim ebben a kérdésben valamennyien ezen a véleményen vannak, de ezen a véleményen van a Független Kisgazdapárt és a Kereszténypárt is és a többségi párt számos, nagyon sok tagja is, kérdem tehát, miért nem veszik ki a javaslatból ezt a szakaszt? Az ügyön nem vész el semmi, abszolúte nem érinti magát a lényeget, de a forma fontos. Elkezdődnék az a bizonyos suttogás: persze nem indították meg, mondjuk, egy ártatlan ember ellen az eljárást, mert látjátok: a miniszter ezt megvédte, megmentette. Jönnek maj.d a névtelen feljelentések, sőt a névvel történő feljelentések is, jönnek az alaptalan feljelentések és akikor a

/ miniszter nyakába sózzák, hogy: az ő bűne, mulasztása, megint egy panamát eltussoltak; mert amint politikáról van szó, akkor az emberek már sokkal érzékenyebbek, idegesebbek lesznek. Ha