Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-194

Áz országgyűlés képviselőházának 19U. ülése 19U1 június lè-an, pénteken. 4Í búzából. (Maróthy Károly: De a bürokrácia!) Ezek az esetek is azt bizonyítják, hogy igenis, szükség van erre a törvényre. Szükség van rá nemcsak a szankciók emelése cei.im^ hanem azért is, hogy a királyi bíróság elé kerüljenek azok a kérdések, amelyeket ma esetleg a közigazgatási hatóságok nem egészen helyesen ítélnek meg. (Helyeslés jobh felöl. — V.ai a szélsőbaloldalon.) Gróf Hunyady Ferenc igen t. képviselőtársam (Zaj. — Elnök csenget.) azt mondotta beszédében, a fontos az, hogy megkülönböztetést x tegyünk és különböző mértékkel mérjünk a bűncselekményt elkövetők különböző kategóriái között. Ebben tökéletesen igaza van. Ö maga mutatott rá arra, hogy kikre gondol: főleg a , szabotálókra. Hogy a szabotázs milyen óriási veszedelmet jelenthet, főleg a mostani időkben, amikor a közellátás válóban elsőrangú nemzeti kérdés... (Rajniss Ferenc: De azt, aki búiös, a miniszter sem mentheti fel!) Nem arról van szó, hogy a miniszter sem mentheti fel, hanem arról, hogy a szakminiszter megvédje az esetleg jóhiszeműen hibába esettet. (Mozgás es zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Jóhiszemű szabotáló! —- Meskó Zoltán: A bíróság védje meg!) Ha igen t. képviselőtársaim a bizottságban és egyenként úgy, hogy meg is halljam, — mert húsz hangot egyszerre nem tudok megérteni — méltóztatnak valami propozíciót tenni a szöveg helyesbítése tekintetében, ismétlem, azt hajlandó vagyok elfogadni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kihagyni!) Nem tudom, hogy mit hagyjunk ki. (Zaj. — Felkiáltások: A szakminisztert!) Ha ez a mezőgazdasági termelőknek is egyhangít kívánsága lesz, akkor ebbe nagyon szívesen belemegyek, de most ennek pont az ellenkezőjét látjuk, mint kívánságot, (vitéz Lipcsey Márton: Nagy a jóhiszeműség odaát a túloldalon!) Nagyon helyesen emlékeztet rnost^ _ engem Antal államtitkár úr, hogy ez nem is új dolog. (Maróthy Károly: Nincs új a földön!) Nem azt mondom, hogy nincs új a földön, hanem azt, hogy ez már tényleg benne van egy korábbi törvényünkben és pedig éppen a mezőgazdasági cikkek márkázásáról szóló törvényben. Ott is a földmívelésügyi miniszter úr engedélye, előzetes hozzájárulása nélkül nem indulhat meg az eljárás ugyanabból a célból. (vitéz Iinrédy Béla: Az tisztára szakdolog!) Tökéletesen igaza van Nagy Ferenc igen t. képviselőtársamnak is, aki azt mondotta, hogy ámbár sok mindenféle kifogásolni valója van a javaslat részleteiben, a lényeg mégis a törvény végrehajtásán fekszik. Hangsúlyozta, hogy szeretettel kell azt végrehajtani és nem szabad a megtorlást tenni a törvény céljává. Tökéletesen egyetértek vele: ennek a törvénynek a célja nem a megtorlás, ennek a törvénynek a célja a közellátás érdekeinek és ezzel a nemzeti közösség érdekeinek a megvédése. Amennyiben azonban ennek a célnak egyik eszköze kell, hogy legyen a megtorlás is, akkor természetes, hogy ennek a megtorlásnak hatályosnak kell lennie és nem elégedhetünk meg kihágási megtorlásokkal. Éppen ezért tisztelettel kérem, méltóztassék a javaslatot általánosságban elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik: Mocsáry Ödön, jegyző: Tóth János. Elnök: Tóth János képviselő urat illeti a szó. Tóth János: T. Képviselőház! Amikor a közellátás érdekét veszélyeztető büntető cselekményekről szóló javaslathoz kívánok felszólalni, bátor vagyok kijelenteni, hogy úgy én, mint gazdatársaim, sokkal szívesebben ^ tárgyaltuk volna a gazdasági irányításról és a termelés megsegítéséről szóló javaslatot. Mi azt vártak, hogy először ezt a javaslatot fogja benyújtani a kormány, ÓLS minden gazda, minden termelő tisztában volt azzal, hogy ha először a termelésben, az értékesítésben akarják őt segíteni, nem pedig büntetni, akkor határozottan növelni fogják a termelés lehetőségét. Itt elhangzottak panaszok a mezőgazdasági munkásság és a falu ellátása i tekintetében. Elsősorban bátor vagyok megismételni azt, amit Matolcsy Mátyás t. képviselőtársam mondott, hogy a falun teljesen kifogyott a kenyér és minél több munkás van a községben, akik pékektől vásároltak azelőtt, annál nagyobb az éhség és kénytelenek városokból, Budapestről. Szolnokról és más nagyobb városokból hozni kenyeret, amit ezek a városok, nem mondom, hogy összeharácsoltak, de talán jobban ellátták az ő városuk szükségletét, mint ellátták a falu népét. Ma a falun lévő mezőgazdasági munkásnak, aki hajnalban 4 órakor kel és este 8 vagy 9 óráig munkában van, 4.5 kg liszt fejadagot adnak Pest megyében fejenkint havonta. Kérdezem a közellátási miniszter úrtól, vájjon elég-e ennek a majdnem 14—15 órát dolgozó mezőgazdasági munkásnak havi 4.5 kg-nyi lisztellátás'? Voltam a pestmegyei közellátást hivatalnál, ahol ezek az ügyek nyilván vannak tartva és láttam, hogy Pest vármegyében minden községben, a fővárost kivéve,, a fejadag június hónapra 4.5 kg-ra van leszállítva. így adódott az a helyzet, hogy kénytelenek voltak szőlőgazdaságok és olyan gazdaságok, ahol summ ások vannak, Szolnokról, 40—50 kilométerről kocsival hozatni munkásaiknak kenyeret, vagy pedig esetleg Budapestről beszerezni és szállítani azt. Arra kérném tehát a közellátási miniszter urat, hogy sürgősen, nem a törvényjavaslat letárgyalása és törvényerőin

1 emelkedése után, hanem 24 óra alatt intézkedjék, hogy hívják fel a vármegye vezetőségét, a közélelmezési ügyek kormánybiztosát, hogy vájjon áll-e több liszt rendelkezésre és ha áll. akkor többet kell kiutalni, hogy a fontos mezőgazdasági munkát végző munkások kenyeret tudjanak enni. Ismétlem, nem elég hat deka kenyér naponta, annak a mezőgazdasági munkásnak, aki egész nap dolgozik, mert an nak legalább 40 deka kenyér kellene naponta, a legnehezebb mezőgazdasági munka idején. T. Ház! A sertésár kérdéséről kívánok még megemlékezni. E tekintetben teljes homály van a falun, mert a gazdák, akik el vannak foglalva a munkával, nincsenek tisztában a helyzettel s nincs idejük minden rendeletet és a hivatalos lapot áttanulmányozni és még valakivel meg is magyaráztatni, hogy tulajdonképpen hogyan kell alkalmazni a rendeleteket és a törvényeket. A sertés árát ebben az évben már háromszor állapították nleg és a gazdák nem tudnak tisztába jönni a rendelkezésekkel, amikor megállapítják, hogy öt vagy tíz kilogrammal nehezebb sertésért még külön 7—8 vagy 20 fillér jár. De ezenkívül van még a rendeletnek egy olyan pontja is, amely azt mondja: ha látja az a f

ainsi hentes, hogy a sertés kilogrammonként 10 fillérrel többet ér, a maga jószántából többet adhat,