Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-205

Az országgyűlés képviselőházának 2 győzelmet várják és remélik. (Bodor Márton: És ilyen röpcédulákat nyomnak!) A múlt hét hétfőjén felszólaltam itt a Házban és kértem a szociáldemokratapárt és a vele kapcsolatos szabadkőműves zsidó szovjet­barátok és más szervezetek azonnali feloszla­tását. Azóta a túloldalról is igen sok t. kép­viselőtársam szólalt fel ilyen értelemben, a hangulat olyan megnyilatkozásokat hozott magával, hogy azt hittük, máris történni fog valami. Semmi sem történt. E helyett halljuk ezeket a kijelentéseket, hogy nincs közérdek­ből szükség a nemzeti szocializmusra. Pedig méltózassék tudomásul venni, akár akarja a főszolgabíró úr, hogy legyen nemzeti szo­cialista párt, akár nem, mégis a nemzeti szo­cializmus győzni fog azért, mert győznie kell! (Bodor Márton: Mi akarjuk! — Taps a szélső­baloldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Csak azért, mert akarjátok? — Egy hang a szélső­baloldalon: Fischer menni fog!) Űton-útfélen olvasunk hangzatos cikkeket. Tegnap és teg­napelőtt is azt hallottuk a túloldalon ülő igen t. képviselőtársaimtól, hogy most van lehető­ség összefogásra új magyar életre. Mi készek vagyunk erre az új magyar életre. Ismételten kinyújtottuk a kezünket és kinyújtjuk ma is, de mindig csak ráütöttek. Ráütnek idefent és ráütnek vidéken az ilyen főszolgabírók, akik nem a magyar élet megbékülését, hanem igenis széthúzását célozzák. Ma szednek elő 1938-as pereket, így például Hubay Kálmán volt kép­viselőtársunk perét is (Éljenzés a szélsőbal­oldalon.), akit éppen ezelőtt egy órával detek­tívek vittek el, hogy hathónapi fogházbünte­tését kitöltse. (Mokcsay Dezső: Közönséges bűnözőt megidéznek, őt letartóztatva viszik be!) Ezek a cselekedetek nem szolgálják a lelki megbékülés ügyét. Ennél komolyabb időket élünk ma. Menjünk csak ki ide a föld­mívelésügyi minisztérium sarkához, ahhoz az egyszerű kőoszlophoz, ahol a 22 évvel ezelőtti június 24-i ellenforradalmárok emlékét nem ünnepelhettük meg 24-én. Álljunk meg ott, nézzünk magunkba, szívünkbe, lelkünkbe és lássuk meg azt a vörös-zsidó vihart amely itt Európában mindnyájunkat körülvesz és ve- | gyük észre, hogy egyedül vagyunk, mintegy i kalitkába zárva. Fogjunk össze, hogy ne le­gyünk utolsók ebben a nagy európai élettér­ben, akikre mint egy antik valamire muto­gatni fognak: nézzétek, ez az a Magyarország, ahol még fenuáll a szociáldemokrata és vörös­zsidó uralom. Mindezek előrebocsátása után kérdem a belügyminiszter urat, hajlandó-e a lelki meg­békülés érdekében a nyilaskeresztes nemzeti szocialista párt budapesti és vidéki szerveze­teinek ilyen hatósági üldöztetésével azonnal felhagyni és megvalósítani azt a lelki békét, amely mindnyájunk szívében él, akik itt ma­gyar anyától születtünk és ezért a magyar földért akarunk élni és meghalni? (Elénk él­jenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónok leteszi a Ház asztalára azt a főszolgabírói végzést amelyre beszédében hivatkozott.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a belügyminiszter úrnak. Következik Jandl Lajos képviselő úr in­terpellációja az iparügyi és a közellátási mi­niszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíves­kedjék az interpellációt felolvasni. Árvay Árpád jegyző (oIvassa): »Interpel­láció a m. kir. iparügyi és közellátási minisz­ter úrhoz. Tolna megye ipari és élelmezési ellátása körüli zavarokról. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról. hogy Tolna megyében az élelmezési és ipari )5. ülése 19hl július 2-án, szerdán, 455 közellátás terén a legsúlyosabb zavarok álla­nak fenn és a meglévő rendelkezéseket csak vonakodva vagy egyáltalán nem hajtják végre és hogy az ipari ellátás körében a jelenlegi zsidótörvény rendelkezéseit nem veszik figye­lembe?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Jandl Lajos: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Amikor az országos közellá­tásról szólok, meg kell állapítanom, hogy Tolna megye mezőgazdasági termelése területének megfelelő mértékben mindig hozzájárult mező­gazdasági ellátásunkhoz és annak egyik osz­lopa volt. Annál csodálatosabb, hogy ezen a területen a mai időkben hiányok merültek fel a közélelmezés terén, mégpedig olyan hiányok, amelyek lassan már az ínség jellegét öltik ma­gukra. Természetes, hogy ezen a területen ép­penúgy, mint az ország más területén is, ahol három vagy két esztendővel ezelőtt a gabona­termést még eozinozták és emberi táplálko­zásra alkalmatlanná téve, állati táplálkozásra használták fel, ezek a hiányok szintén felme­rülhetnek. A közel háromnegyedéves múltra visszatekintő közélelmezési minisztériumunk természetesen nem volt abban a helyzetben, hogy visszamenőleg készletgazdálkodást vihes­sen keresztül és így kénytelen volt működéséf kizárólag az anyagelosztás terére korlátozni, amit nagyszámú rendelettel keresztül is vitt. Helyzetünket azonban súlyosbította az a kö­rülmény, hogy nem állt rendelkezésünkre kellő mennyiségű anyag, amit az előzőleg elkövetett gazdálkodási hibák következményeképpen könyyelhetünk el. A közélelmezési miniszté­rium elméletileg talán helyes , megoldásokat gondolt ki és igyekezett keresztülvinni, de a gyakorlatban ezek a megoldások egyáltalában nem váltak be, úgyhogy a rendelkezésemre álló adatok szerint a mezőgazdasági lakosság kö­rében nemcsak Tolna megyében hanem az egész ország területén is, súlyos zavarok áll­nak fenn. A mezőgazdasági lakosság táplálása a nagy munka idején elsőrangúan fontos kér­dés volna és az aratási munkáknál, amelyek az emberi erőkifejtés maximumát igénylő munkák, a lakosság munkakészségét emelni kellene. Kétségtelen, hogy a készletgazdálkodás hiánya miatt kényszerhelyzetben vagyunk s ezen maga a minisztérium sem segíthet azon­ban az intézkedések helyes keresztülvitele az alsóbb intézkedő szervek útján sokat segít­hetne ezen, ha azok a helyzet magaslatára emelkedve, igyekeznének valóban helyes meg­oldásokat találni s ha nem találkoznék az em­ber hellyel-közzel rosszindulatúnak mondható nemtörődömséggel és a lakosság érdekeinek szemmellátható megsértésével. Én a közélelmezési miniszter úr tudomá­sára hoztam egyes eseteket. Tolna megye terü­letén körülbelül hat község sérelmes helyzetét hoztam fel, ahol a gabona- és lisztellátás te­kintetében főleg a mezőgazdasági munkásság nagy hiányban szenved. Erre azt a választ kaptam a miniszter úrtól, hogy 2700^ métermá­zsa lisztet utal ki Tolna megye számára a me­gyei közellátási kormánybiztos útján. Én, saj­nos, sem a megyei kormánybiztos úr személyét nem tudtam felkutatni, sem pedig ezt a 2700 métermázsa lisztet, közben pedig a hiány ál­landóan fokozódott. Ehhez járul az, hogy az egyes községekben a hatósági személyeknek, a. községi elöljáróságoknak, főként pedig a jegy­zőknek meg nem értése a lakossággal szem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom