Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-205

í-íO Àz országgyűlés képvisel6

1lázának ségügyi állapotok uralkodnak. Kérem tehát a miniszter urat, hogy ne válassza szét a helyes álláspontot az elvi állásponttól, és ha a varmegye terve helyes, akkor a hivatalos elvi álláspont ne tegye lehetetlenné a vármegye tervének keresztülvitelét. Biztosítom a miniszter urat, hogy semmiféle baj nem származnék abból, ha ezt az elvi állaspontot megxlóntené, semmi esetre sem származnék belőle oiyan baj, amely ielérne ennek 160.U0Ü embernek a bajával és a közegészségügyre olyan ártalmas viszonyokkaJ. Arra kérem a miniszter urat, vegye revízió aíá ezt a lehetetlen elvi álláspontot és engedélyezze a vármegyének a kútfúrógép beszerzését. Biztosítom róla a miniszter urat, hogy ezért senki sem fogja támadni, hanem 16U.UU0 ember nagyon hálás lesz neki érte. (Helyeslés és taps a szélsöbololdalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik az illetékes miniszter úrnak. Következik Bodnár Sándor képviselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a2 interpelláció szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Bodnár Sándor interpellációja a in. kír. kormányhoz a biharmegyei és érmelléki vidék nehéz helyzetének tárgyában, melyben felhívja a kormány ; figyelmét, hogy az érmeilék milyen nehéz helyzetben van a volt román erődök, harekocsiárkok, árvizek és elemicsapások miatt és e vidékek gazdáinak és községeinek megsegítését kéri, részben a vízlevezetés által és állami segítés vagy kamatmentes kölcsön adása által és kéri az új búzának olyan ármegállapítását, amely a termelés kiadásaival és az ipari cikkek áraival egyensúlyban legyen.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Bodnár Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A multévi, ránk erdélyiekre nézve sorsdöntő szerencsés bécsi döntés következtében, a magyar honvédség dicsőségesen és felejthetetlenül vonult be hozzánk. Azóta hivatalos és nem hivatalos utasok kíváncsian szemlélik azokat a volt határmenti román erődöket, amelyek Nagyszalontától Nagyváradig és onnan északra Bihar, Bihardiószeg, Székelyhíd községek mellett és az érmelléki vidéken húzódnak el. Ezeket a román impérium kártalanítás nélkül kisajátított földjeinken kényszermunkával és a belőlünk kipréselt költséggel építette fel. (Incze Antal: Kizsarolt költségekkel!) Ezzel ezt az eladdig gazdag vidéket a pusztulás színhelyévé tették. Sőt, hogy a pusztulás tökéletesebb legyen', fent északabbra a Kraszna addig erős gátját elrombolták, s a Kraszna vizét ránk eresztették, hogy szándékosan használhatatlan ingovánnyá és hadászati szempontból járhatatlanná tegyék azt a termő magyar vidéket. Ezral el is érték azt a célt, hogy az eladdig gazdag magyar vidék szegénnyé, szinte megművelhetetlenné vált és lerongyolódott állapotban hagyták ott a magyar impérium számára. Ügy hegy ma az Érmei lék egykor gazdag völgyét méltán siralomvölgyének is aevezhetnők. Ennek a vidéknek a szegénységéhez még az is hozzájárult, hogy az a szőlőtermő hegyvidék, ahol eddig a híres érmelléki bakator termett, részben a románok pusztításai, részben pedig a peronoszpóra kártételei folytán olyan nehéz helyzetbe került, hogy ha a magyar kormány segítsége soká késik, erre a vidékre a legnagyobb nyomor és nélkülözés vár. 205. ülése 194-1 július 2-án, szerdán. A román impérium idején nemcsak ennek a vidéknek, hanem az egész erdélyi gazdatársadalomnak is nagy segítségére volt az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület. Ennek az egyesületnek tagjai közt nem volt különbség gróf, báró, földbirtokos vagy falusi kisgazda között. Ott nem voltak osztálykülönbségek, ott csak egy cél volt: a magyar termelő gazdatársadalom megsegítése. Ez a gazdasági egyesület nekünk is nagy segítségünkre volt, községeinkben gazdaköröket* szervezett és ezek keretében egy ideig békésen munkálkodott. Később azonban a román impérium betiltotta a gyülekezéseket, feloszlatta gazdaköreinket és kártalanítás nélkül elvitte lovainkat, szekereinket. Attól kezdve leszegényedtünk, lerongyolódtunk és hiába mentünk panaszra, sehol semmiféle igazságot nem adtak, mert hiszen egy időben még hivatalos helyeken magyarul beszélnünk sem veit szabad. Tűrtük ezt, mert tűrnünk kellett és mindenkor vártak ä magyar jövő feltámadását. A magyar honvédség felejthetetlen bevonulása után az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület újra segítségünkre sietett. A magyar kormány hozzájárulásával és segítségével az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület vetőmagot adott részünkre, sőt elvitt jószágaink helyett lovat és tehenet is osztott ki. A mi vidékünk népe bizalommal reméli és várja, hogy jelenlegi helyzetét)

en nem lesz magára hagyatva, hanem a magyar kormány támogatásával talpra tud állni. igen t. Képviselőház! Most itt a parlament színe előtt kérem a magyar kormányt, hogy ebben a nehéz helyzetünkben nekünk, érmelléki gazdáknak legyen segítségünkre. Elsősorban kívánatos volna a Kraszna gátjának régi állapotába való visszahelyezése,, hagy földjeinket az árvíztől mentesítsük. Azután addig is, amíg az Ér folyó rendes csatornázása megtörténhetik, kívánatos volna, hogy a ?ománok által épített úgynevezett harckocsiárkot felhasználjuk a víz levezetésére, mert ezzel többezer hold földet tennénk használhatóvá. Arra kérem végül a magyar kormányt, hogy ezeknek a szerencsétlen érmelléki községeknek legyen segítségére abban is, hogy a románság által szándékosan elzárl, elrontott és ingovánnyá tett útjaikat rendbe hozhassák. Mert vaunak olyan községeink ott, hogy nem is tudnak az emberek a községből kimozdulni anélkül, hogy vizén, vagy ingoványou ne járnának. (Bodor Márton: Úgy is van!) Megtörtént tavasszal a mezőgazdasági munkák idején, hogy egy vetőgépet nem lehetett a határra kivinni. Mindezek a dolgok a gazdasági élet hátrányára vannak. Arra, kérném tehát a kormányzatot, tegye lehetővé ezeknek a községeknek, hogy útjaikat rend behozzák. Ez a szegény nép önhibáján kívül szegényedett le és ma nem képes arra, hogy minden hibát egyszerre hozzon rendbe. Állami

> költséggel, vagy kamatmentes kölcsön formájában legyen tehát a kormány ezeknek a községeknek a segítségére. Nagy gond még nekünk, visszacsatolt biharmegyei és általában erdélyrészi magyar szülőknek, hogy a mi gyermekeink a román impérium idején nem részesültek kellő magyar szellemű kiképzésben. Arra kérném tehát^ az illetékes minisztériumot, hogy addig, amíg nem késő, gondoskodjék arról, hogy az őszi munkák elvégzése után a falusi nép fiatalsága iskolánkívüli népnevelés útján (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) EL magyar történe-