Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-205

432 Az országgyűlés képviselőházának 205. ülése 191,1 július 2-án, szerdán. korlátozzuk a zsidók elhelyezkedési lehetőségét, térfoglalását. Ez a mostani az első lépés, — amelynek már régen meg kellett volna történnie, — a tekintetben, hogy fajbiológiai lag a Duna völgyében élő magyar és egyéb, rokon fajokat meg tudjuk erősíteni. Ez azonban ezzel az intézkedéssel még nem történik meg. Méltóztatnak tudni, igen sok szó volt már itt arról, hogy a gazdag zsidók háztartási alkalmazottakat tartanak. Ezekkel a háztartási alkalmazottakkal a zsidók^gen sokszor házasságon kívüli viszonyt kezdenek. Méltóztatnak tudni azt is. hoay akár csábítás lévén, akár más formában történik ez, nincs semmiféle büntető szankciója. Ezért a zsidót esryáltalán nem büntetik meg, sőt a bírói gyakorlatnak van olyan része is, amely azt mondja, hogv ha valaki az ágvassági viszonyt fenntartja, akkor semmiféle kártérítési igényre nem tarthat számot. Ezzel mintegv sújtja az ágyassági viszonyban résztvevőt, mert azt mondja, hogy nem lehet elcsábítottnak tekinteni az olyan személvt. aki ezt a viszonyt azután állandóan fpjintartotta. Ez teliben helvtelen. Azért fejlődött Vi <±7, q ne

ivtelen gyakorlat, rrvert a ninp-vo-r faj fnibíolófiai védelmére egyálalán semmiféle súlyt nem helyeztünk. A vérkeveredési törvénynek tisztán és kizárólag faji alapon kell állnia. Ne méltóztassék rossz néven venni, amit most mondok. Az egyházak megállapítása egyházdogmatikai szempontból lehet helytálló (vitéz Makray Lajos: Nem lehet, hanem bizonyos!), hiszen épp ez az örökegyházak erőssége, hogy ragaszkodnak dogmáikhoz évszázadokon keresztül (vitéz Makray Lajos: Világos! Ez az igazság!), de ne méltóztassanak elfelejteni, hogy az egyházdogmatikai érdekek és a nemzet érdeke mindig összeegyeztethető és amikor mi meg vagyunk győződve arról, hogy valamennyi egyházunk, nemzeti egyház, akkor ezt az egy ház dogma ti kai* érdeket egészen nyugodtan feladhatják, a mi t. pap-képviselőtársaink. Az egyház a maga hivatását ugyanolyan ragyogóan fogja betölteni így is, de viszont a magyar fajta és a Duna völgyében élő egyéb rokon fajták nem fognak sérelmet szenvedni és nem fogunk a korszellemtől, a kortól lemaradni, nem fogunk eltörpülni és _ elgyöngülni a dogmák érdekében. A zsidókérdés, az asszimiláció és a disszimiláció kérdése teljesen tisztáztatott itt; kár erről^ vitatkozni és beszélni. (Antii István államtitkár: Ügy van!) Méltóztatlak nagyon jól tudni, hogy az egész történelmi, fejlődés azt bizonyítja, hogy a zsidóság minden másfajú népre mindig káros befolyást gyakorolt és miután a zsidóság a mag" eze^v érdekszáláu keresztül láthatatlanul és láthatóan bevont jóhiszemű embereket a maga_ szolgálatába és pzeket odatolta mása elé pajzsképpen, mindig jöttek olyan történelmi hullámok, amikor kénytelenek voltak a nemzetek védekezni a zsidóság ellen. Nem akarok itt hivatkozni a különböző páiiák rendelkezéseire. — nagyon jól ismerik ezeket azok. akik ezzel a kérdés=el foglalkoznak — nem akarok hivatkozni magának a zsidóságnak álláspontiára. amely addig, amis' érdeke megkívánta, tiltakozott a vérkeveredés ellen éppen saját fajának biztosítása érdekében, most azonban, amikor szüksége van rá, természetsen megmásítja ezt az álláspontot, (vitéz Makrny Lqias közbeszól.) Vannak egyházi törvények is, — ha nem is a katolikus egyház törvényei — amelyek már rendelkeznek e tekintetben. Ott van az evangélikus egyház zsinatjának 1934—37-ben alkotott 8. egyházi törvénye, amely rendelkezéseket tartalmaz arra, hogy ne történjék meg a zsidófajjal való keveredés. Hogy pedig a zsidóság 400 évvel ezelőtt is hogyan viselkedett, azt egészen világosan megtalálhatjuk Luther Márton »Von Juden und ihren Lügen« című munkájában, ahol világosan, keményen, kíméletlenül és egyenesen megmondja a zsidóságszerepéről való véleményét. T. Ház! A miniszter úr által a 9. § 2, bekezdésében javasolt módosítást tehát a leghatározottabban elleneznünk kell, mert nemhogy ki kell venni egy generációt a törvény hatálya alól. hanem inkább még ki kell ezt terjeszteni. Ezt a kérdést a zsidóság szempontjából sem szabad tűszárasokkal és folytonos jogbizonytalansággal megoldatlanul hagynunk. Ezt a kérdést meg kell oldani és úgy kell megoldani, hogy mindenki tudja, milyen helyzet vár rá. A zsidóságnak úgyis nagyon jól kell tudnia, hiígy Európa végleges rendezése után önálló államot kell valahol alakítania és el kell mennie innen. Sokkal helyesebb, egyenesebb és becsületesebb t^hát. ha előre megmondjuk: eddig terjed a határ, (vitéz Makray La™«? Minden zsidót el fogunk szállítani?) A zsidófajúak el fognak menni, elszállítják őket. .nagyon szép konjunktúra lesz, (vitéz Makray Lajos: Keresztények nem lesznek? Biztos?) — ne tessék félni —• akik pedig ittmaradnak, nzok tud'^k meg, hogy nem jön egy harmadik, negyedik vagv öt^íliV /sidótörvéiiv, amelyek folytonosan részletkérdése »et szabályoznak, hanem most véglegesen megoldják a kérdést. így világosan fogja tudja mindenki, hogy eddig terjed a határ és nem tovább. T. Ház! Ne méltóztassék az egyént, az egyedeket nézni: ennél a törvényjavaslatnál csak egyet méltóztassék szem előtt tartani: a Duna völgyéjjen élő magyarság és más rokon fajták érdekét. Mivel ez a javaslat nem tartalmaz erre megfelelő intézkedéseket és nein oldja meg ezeket a kérdéseket, nem fogadom, el. (Tavs a széhőbnloldalon.) Flnök: Szólásra következik? Snák Iván jegyző: Szabó Gvula! Elnök: Szabó Gyula képviselő urat illeti a szó. Szabó Gyula: T. Ház! Rendkívül nehéz helvzete van a javaslattal kapcsolatban mindazoknak, akik ahhoz a nemzedékhez tartoznak, amelyről a világháború alatt nevelési szempontból kissé eUeled'keztek. Akik 18 éve« feijel kerültek a háborúba, vagy akik a háfború utolsó esztendeit fiatalon, kamasz - fein'el élték végig', de már elég tiszta értelemmel ahhoz, hogy magukra hagyatva, a világháború vérzivatara között láthatták, mit is jelent a zsidókérdés Maffvarországon. Nem kívánok a javaslathoz tudományos, fajbiológiai szempontból vagv iogi elokvenciával hozzászólni, ahogy azt Rassay igen t képviselőtársam tette naa'v biztonsággal addig, amíg a múltbeli liberális jogalkotásunk terén mozgott; én puszlán csak élettapasztalatokat szeretnék megemlíteni, még pedig két gyújtópont köré ccn^ortosítva azokat. Az egyiik a mi nemzedékünk szempontja, a másik pedig a népiség szemnoutia. Mélyen t. HAssJ Nem latiam még parasztembert, aki zsidó lányt vett volnn el felesemül. ÍAntal Tstván államtitkár: %\ hittam!) Ez abberráció. egáiszen kivételes eset. Én nem láttam, perli9i elég sokat iártani falun, ahonnan mint második nemzedék származom, tfnnevi ezért, úgy érzem, engem is az ebből fakadó