Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-204
393 Az országgyűlés képviselőházának A javaslat indokolásában a magyar faj védelmének szükségességére történik hivatkozás ós utalás. Az én véleményem szerint a javaslat ebben a tekintetben teljesen elégtelen s éppen ennek pótlására bátor vagyok a következő határozati javaslatot benyújtani. (Olvassa): »Javasolom, változtassa meg a Ház a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat címét, amely a következő legyen: »Törvényjavaslat a magyar faj védelméről, valamint a házassági törvény kiegészítéséről és módosításáról«. Ennek megfelelően utasítsa a Ház a kormányt, hogy vegyen fel a javaslatba olyan rendelkezést^ amely súlyos büntetés térbe mellett tiltja a zsidó és nemzsidó között a fajkeveredést házasságon kívül is.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Valóban kíváncsi vagyok, hogy a kormány és pártja a magyar faj védelmében milyen indokolással fogja majd ezt a határozati javaslatot visszautasítani és elvetni. A zsidóvérrel való keveredés halálos veszedelem népünk számára. Az ilyen fajkeveredés eredménye a lényében kettéhasadt, lelkében meghasonlott gyermek, aki sem az egyik, sem a másik fajhoz nem tartozik. Az ilyenekben az alantasabb faj tulajdonságai fejlődnek ki nagyobb mértékben, hordozói a hazátlan nemzetközi szellemnek dicsőítik mindazt, ami a magyar fajra nézve káros s ezáltal a gyűlölködés és pusztulás magját hintik el a magyar faiban. Meggyőződésem, hogy az a férfi vagy nő, aki zsidóval keveredik, elveszett a nép számára, sőt továbbmegyek, gyermekeiben ellensége is lesz annak. Végre-valahára végének kell lenui annak az időnek, amikor a zsidóság büntetlenül ronthatja és gyalázhatja a magyar fajt. T. Képviselőház! Nem értek a javaslat jogi részéhez; ez a javaslat jogilag lehet egy mesiermű, politikai és fajvédelmi szempontból azonban teljesen értéktelen félmegoldás, éppen azért nem vagyok hajlandó azt elfogadni. (Helyeslés és tavs a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Makkai János! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik 1 ? Boczonádi Szabó Imre jegyző: gróf Serényi Miklós! Elnök: Gróf Serényi Miklós képviselő urat illeti a szó. Gr. Serényi Miklós: T. Ház! A magam részéről a javaslatnak csak a 4. §-ával kívánok foglalkozni, azzal, amely a nemzsidók és zsidók házasságának tilalmát tartalmazza. Ez a tilalom a mai Magyarország területét figyelembe véve körülbelül évi kétezer házasságot szüntetne meg. Ezzel szemben semmiféle büntető rendelkezést nem találunk a törvényjavaslatban a házasságon kívüli zsidó fajgyalázásra, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) annak ellenére, hogy ez a veszedelem legalább tizenötször nagyobb, mint a zsidó vegyesházasságokból származó baj. Csonka-Magyarországon 1932-ben a házasságon kívül született gyermekek száma még több volt, mint húszezer. Hogy ez a szám ma valamivel csökkent, ez csak az általános születéscsökkenésnek tulajdonítható. Miután Magyarország azóta majdnem kétszeresére növekedett meg, feltehető, hogy a mai Magyarországon ezeïc a törvénytelen születések legalább negyvenezerre rúgnak Méhely tanár vér20k< ülése 19^1 július 1-én, kedden. vizsgálatok és egyéb vizsgálatok alapján megállapította azt, hogy ezek közül a házasságon kívül született gyermekek közül hatvan-nyolcvan százaléknak zsidó az apj.a, sőt Miskolcon 91 százalékot állapított meg. A házasságon kívüli születések legnagyobb része a házicselédeknél fordul elő. (Horváth Géza: Bizony, sajnos!) Zsidó egyáltalában nem megy cselédlánynak, ellenben Budapesten legalább hatvanezer zsidó van, aki magyar cselédleányt tart. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Meg kell akadályozni! Budapest húsz év óta csak 116 lélekkel gyarapodott és hogy mégis milliós fővárossá tudott szaporodni, az annak köszönhető, hogy a vidék természetes szaporodásának negyven százaléka a fővárosba és a többi vidéki városokba özönlött. Ezeknek a felözönlőknek nagy része a házicselédekből áll. Tudvalevő, hogy a zsidók, a velük bármimilyen munkaviszonyba kerülő magyar nőnek nemcsak a munkáját, hanem a testét is szabad prédának tekintik és ha ezek a szegény cselédlányok a zsidóknál szolgálva, áldott állapotba kerülnek, a zsidó, a legjobb esetben egy kis végkielégítéssel kirúgja őket. Mikor megszületik a gyermek, az anya elmegy az anyakönyvi hivatalba, és ott, minthogy az apa ismeretlen, az lijszülöttek az anyjuk után magyar nevet kapnak, meg is kereszteltetnek és a vége az, hogy ezek a keresztény nevű, magyar nevű egyének, 75 százalékban zsidóvérűek, mert az apából rendesen több kerül az újszülöttbe. A zsidó gyárak igazgatói és cégvezetői nem mindig a munkaerő szerint fogadják fel és alkalmazzák a női munkaerőket, hanem elsősorban a szépségük szerint. Minthogy ezekkel a dolgokkal, sokat foglalkozom, nagyon sok panasz érkezik hozzám a zsidók erőszakoskodásairól. Sokan arról panaszkodnak, hogy a zsidó cégvezető urak azt mondják este annak a munkáslánynak: »Fiam, ha nem jössz velem a lakásomra, holnap kirúglak« és minthogy ma mindenki a kenyerét félti, így zavartalanul folyik a legszentebb kincsünknek, a magyar vérnek a gyalázása. Itt tehát egy szemünk láttára végbemenő, leplezetlen és a talmudi tanok szerinti tervszerű vérfertőzéssel állunk szemben, amelynek a következménye, ha sürgősen nem intézkedünk, az lesz, hogy ezek a bajok többé nem lesznek helyrehozhatók. Ez a zsidó fajgyalázás most már nemcsak a városokban, hanem a falvakban, az egész országban is előfordul. Például Szabolcs megyében az a helyzet, hogy a községekben, amíg a magyarok nyolc-tízgyermekes családokkal a falu szélén, nádfedeles, nedves, nyirkos kunyhókban laknak, addig a 80—100 zsidó család, mennyi néha egy-egy ilyen faluban van, a legszebb házakban lakik a falu központjában. (Horváth Géza: Ügy van!) Amikor a szabadcsapatokban szolgáltam és En Ire Lászlóval együtt Szabolcs megyében, mint szálláscsináló Gemzse és Dombrád községekben jártam, megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem tudtam a fajvédő tiszteknek másutt lakást adni, mint zsidóknál, mert nem volt szívem azokba a nyomorult kunyhókba, azokba az egyszoba-konyhás lakásokba, amelyekben nyolcan is voltak összeszorulva, egy tisztet behelyezni. Méhely László megállapította azít, hogy egy zsidó kocsmáros fia neki azzal dicsekedett, hogy már 21 magyar parasztlánytól van gyermeke. Amíg a falu férfi ai kora tavasztól
