Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

390 Az országgyűlés képviselőházának menyek után az ide visszatért idegen néoele­meknek milyen pretensiókat, milyen jogcíme­ket adtunk volna — kívülről és belülről — arra, hogy ugyanezeket a jogokat követeljékí És hová lett volna akkor a sokat emlegetett állampolgári és közjogi egység. (Rupert Re­zső: Ne játszanak a veszedelemmel!) T. Ház! Amikor az elvakultság mellett ilyen kísérletek is felüthették fejüket, akkor is éppenúgy tapsoltak e mellett, míg végül a józan felfogás meg nem akadályozta ennek törvénybeiktatását. Éppen ezért azt kell kér­nem, méltóztassanak bizonyos óvatosságot ta­núsítani az újabb elgondolásokkal szemben. T. Ház! Lehet arra az álláspontra helyez­kedni, amelyre több képviselőtársam helyezke­dett, — közbeszólásában inkább, mint felszóla­lásában — hogy nem kell az asszimiláció, de az én álláspontom ^ az, hogy a magyar nemzet ezeréves történelmi szerepe, feladata, hivatása éppen az asszimiláció volt. (Maróthy Károly: A zsidókkal nem! Ugyan kérem! Színtiszta rabulisztika! A zsidó nem egyenlő a kisebbsé­gekkel. — Zajú) Arra a kérdésre, hogy mi a haza, Renan azt felelte: egy mindennap megújuló nagy nép­szavazás. Hát, t. államtitkár úr, ha ez így van, mint ahogy egyetértünk, akkor el kell fogadni azt a további következtetést is, hogy a haza értékes elemei azok, akik egyéni tettükben, lelkületükben ehhez a hazához ragaszkodást vallják, hirdetik és bieonyítják. (Maróthy Ká­roly: Bíró Pál és a többi síbolók! — Zaj.) Akkor lehet egyesekre nézve mértéket felállí­tani ebből a szempontból, de nincs senkinek sem joga egész csoportokat vallás, vagy ha úgy tetszik, osztály alapján kizárni ebből a közösségből. (Zaj a szélsőbáloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Rassay Károly: De hogy .minden állampol­gári jogban részesítsük azokat, akiknek neve a Budapesti Közlönyben napról-napra meg­jelenik, mint akik a disszimiláció mellett tesz­nek tanúságot, és dacára annak, hogy ez az ország mmdent adott nekik, kenyeret, tisztes­séget, magyar nevet, megtagadják magukat, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Maróthy Károly: Ne keverje össze a kettőt! Menjenek a zsidók Madagaszkárba! Vigye el őket magá­val) ezt nem helyeselhetem. Ezekről azt mon­dani, ho£ry ők értékes állampolgárok... (Foly­tonos zaj.) Elnök: Horváth Zoltán és Maróthy Károly képviselő urakat kérem, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. Rassay Károly: ... hogy az ezekkel való keveredés a nemzet érdekét szolgálja, de eset­leg az olyanokkal való összeházasodás, akik a nemzetért vérüket ontották, az azokkal való közíöisség a nemzet elkorososodásáihoz. megron­tásához Vezet, ezt én a magam részéről soha­sem fogom elfogadni. (Mokesay Dezső: Nem lesz áruló közöttük! — Maróthy Károly: Az amerikai magyarokat majd hazahozzuk! — Rupert Rezső: Ha a Meizlerek elmennek innen! — Zaj. — Elnök csenget.) Kifogást kell emelnem e javaslat ellen emberiességi szempontból is. Előttem szólott képviselőtársam rámutatott arra, hogy ezzel a javaslattal az úgynevezett félvérek — őszintén megvallom, röstellem embertársammal szem­ben ezt a kifejezést használni — százezrei lesz­nek visszautasítva egy olyan közösségbe, amelyből ők és szüleik már kiléptek. Erre le­het azt mondani, hogy érdektelen vagyok az emberi tragédiákkal szemben, de nem lehetünk 20A. ülése 19hl július 1-én, kedden. érdektelenek ennek a ténynek a nemzetet érintő káros következményeivel szemben. Nem lehetünk érdektelenek éppen a mai tlöirténelmi időkben, amikor nem tudjuk, hogy mikor híva­tunk fel, az egész nemzet minden e^yes tagja létünk védelmére, nem lehetünk érdektelenek a tekintetben, hogy az urak könnyű kézzel, könnyű lélekkel egymillió állampolgárról le­mondanak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: CseUdet kérek. Rassay Károly: Nincs jogunk ezt a tör­vényt meghozni azokkal a kikeresztelkedett egyénekkel és utódaikkal szemben,... (Ma­róthy Károly és Rupert Rezső közbeszólnak.) Elnök: Maróthy Károly és Rupert Rezső képviselő urakat figyelmeztetem, hogy ha to­vább méltóztatnak zavarni a szónokát, mind­kettőjükkel szemben a házszabályok szigorát leszek kénytelen alkalmazni. Rassay Károly: ...nincs jogunk meghozni ezt a törvényt azokkal a keresztényekkel szem­ben, akik bíztak a magyar törvényekbén, és a magyar törvényekben bízva, alapították csa­ládi életüket. Hová fog vezetni az, ha az állam­polgárok személyi státusára fé'lévenkint vagy évenkint új törvényeket hozunk 1 ? Hiszen azo­kat az »átkos« liberális egyházi törvényeket nem a nemzetnek egy kis csoportja hozta meg ezelőtt 50 évvel. Méltóztassanak felütni a nap­lót és elolvasni azokat a neveket, akik azok mellett a törvényjavaslatok mellett szavaztak. (Stitz János: Szabadkőművesek!) Dehogy sza­badkőművesek, olvassa el a képviselő úr. (Mok­esay Dezső: Nem tudták, mit cselekszenek, meg voltak tévesztve!) A magyar társadalom legkiválóbb egyénei álltak oda, és mint meg­dönthetetlen, egyetlen járható utat jelölték kí ezt a nemzet számára. (Mokesay Dezső: Az idő rájuk cáfolt!) Igazságos-e az. hogy azok, akik bízva a magyar törvényhozás útmutatásában, erre az útra léptek, most utódjaikban legyenek megbüntetve? Itt volt az első zsidótörvény, itt volt a második zsidótörvény, (Zaj.) amely igenis ki­jelölte az asszimilálás Útját a kikeresztelke­désben és a házasságban. Jogunk van-e egy év vagy másfél év után odaállani és azt mon­dani, hogy megváltozott az álláspontunk 1 ? (Egy hang a szélsőbáloldalon: Ha a nemzetnek használ, akkor igenis! — Zaj.) Hiszen a ke­resztény egyházak vezetői — méltóztassanak megnézni beszédeiket, prédikációikat — ezt az utat jelölték ki. És most mégis azt kell lát­nunk, hogy ezt megfordítják és egyenesen nem prémiumot adnak a? asszimilálás ezen útján jálróknak. hanem súlyos konzekvenciák­kal sujtiák őket és utódjaikat. (Mokesay Dezső: Menjenek zsidó-országba!) Legyünk tisztáiban azzal, hogy ha ezt a javaslatot így elfogadjuk, ez a kérdés még mindig nem jutott dűlőre. (Mokesay Dezső: Az biztos.) mert amíg lesz ebben az országban nolitikai ambíció, ad­dig az nem fogja kiengedni kezéből ezt a kér­dést, az tovább foe? izgatni és tovább fog agi­tálni oolltikai hatalmi célok érdekében. (Ru­pert Rezső: A hatalmat akarják kézrekeríteni! Ez nem zsidótörvény, t. Haz. mert en meg vagyok róla győződve, hogy a zsidóság egv ré­tege a maga részéről talán még örömmel is látja ezt a törvényt, ezt a kikeresztelkedettek ellen irányuló törvényt, mert ne méltóztassék azf gondolni, hogy a tragédiák sora le fog zá­ródni ott. azoknál, akik a törvény által ma közvetlenül érintve vannak Az egész társada­lom feje fölött mint Damokles kardja fog le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom