Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-194

Az országgyűlés képviselőházának 1H> elnyomott mormogás legyen ebben az országban, hanem igenis engedelmesség, amely egyúttal cselekvést és akaratot is jelent- ' Nem hiszem, hogy legyen egy kormánypárti képviselő vagy a miniszter urak közül akár egy is, aki azt mondaná, hogy ezek a közellátási dolgok tökéletesen rendben vannak. (Zaj.) Én nem hiszem azt, hogy; ha megnézik közelről a dolgokat, azt állítanák, hogy lehet central isztikusan, központi apparátussal elintézni az egész országot. Ami pedig a eipőrendeletet illeti, nézzék meg a falun azokat a tanácsokat, milyen szörnyű dolgok történnek. Vannak helyek, ahol cipőtalphoz jutnak olyanok, akiknek két-három cipőjük van és vannak helyek, ahol nem tudnak már cipőben dolgozni a mezőgazdasági munkások, mert nincs talp és nem lehet azt mondani annak az embernek, hogy menjen mezít láb aratni, mert aki nem szokta meg ezt, az ncm tud mezítláb aratni. Csődöt mondott az egész közellátás szer vezete. Ezt becsületesen, őszintén még egyszer, minden személyi él nélkül, t. miniszter úr, megmondom. A miniszter úr lehet kitűnő professzor, kitűnő statisztikus, hihette magáról, hogy ért a közellátási ügyek megszervezéséhez, irányításához, de a gyakorlat bebizonyította, hogy tévedett. Nagyon szeretném az atmoszféra békessége, az engedelmesség fokozása érdekében, mert nagyon szeretnénk mindannyian engedelmeskedni, hogy vonja le ennek a ténynek konzekvenciáját. (Egy hang a jobboldalon: Kinek'adja átf — Derültség a jobboldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) Ugyanilyen az ;'irkérdés. Nagyon helyesen mondotta Kunder t. képviselőtársam, hogy »árpolitika egyenlő stabilitással«. Nohát itt az árpolitika minden, csak nem stabilitás. Felemelik az illetményeket s akkor utána ugrásszerűen felemelnek mindent fantasztikus mértékben. Borzadályos tehát az az árpolitika, amit ebben az országban csinálnak és i^euis a milliók szenvednek miatta. Nem én szenvedek miatta, hanem szenvednek azok a szegény kicsi emberek^ akik nem tudnak vásárolni. Ezt a politikát még büntetőszankciókkal is alátámasztani nem vagyok hajlandó. Én mindezekkel bebizonyítottam, hogy a törvény légüres térben mozog, nincs meg az alap. Be tudom azt is bizonyítani, hogy jogi szempontból a javaslat rendelkezései a fennálló három törvény alapján tulajdonképpen fölöslegesek, mert-az eddigi törvényes rendel kezesek bőséges módot adnak a szigorú büntetések meghozatalára. ÍHomicskó Vladimír: Ügyvan!) Be tudom bizonyítani azt is, — ezt a kérdést az eddigiekkel bizonyítottam is — hogy ez a törvény most megint végrehajthatatlan lesz. Itt tulajdonképpen szét kellett volna szedni, el kellett volna választani ezt a törvényt, tehát a. termelést, a fogyasztást, a forgalmat szabályozó törvényt az árdrágító törvénytől és erre egy külön törvényt kellett vfoliia hozni, ahelyett, hogy ez három törvényben legyen szétszórva. De csak akkor, amikor a termelést, a forgalmat irányító törvényjavaslat idekerül vagy pedig a rendeleteket ismerjük. Ez azonban nem történt meg. T. Ház! Én állítom, hogy ebben az országban azok szenvednek a legtöbbet, akik betartják a rendelkezéseket, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Világos!) akik kínosan alkalmazkodnak a fennálló törvényes szabályokhoz, akik a közellátási miniszter úrnak bármilyen kiadott rendeletét betartják. Ezek rendkívül KÉrvísroLöHÁzr NAPLÓ Y. Uêse 1H1 június 13-án^ pénteken. 27 sokat szenvednek, viszont az égvilágon semmi bajuk sincsen azoknak, akik túlteszik magukat ezen, (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert először is nincs itt semmi szervezet, -ímely őket megfoghassa, (Elénk ellenmondá| sok jobbfelől és a középen.) másodszor pedig ; akadhatnak mindig derék, jó protektorok, akik az igazságügyi hatóságok kezét lefogják. Arra ! törvényt megszavazni, arra törvényt hozni. j hogy a kivételeket, a néha elfogott egy-e'ív embert megbüntessék, nem vagyok hajlandó, ! mert ez elaltatja a közvéleményt. Az ujságok; ban azt fogjuk olvasni, hogy milyen szigorú rendelkezéseket hoztunk és akkor azt hiszi mindenki, hogy az ijedelemtől itt rögtön több lesz a szappan, a liszt és a közellátás rendesebb lesz. Tökéletes tévedés! Azok az erők, amelyek az ország érdeke, ellen károsan működnek, változatlanul tovább fognak működni és tovább fognak szenvedni azok, akik becsületesen betartják a rendelkezéseket. i . T. Ház! Világos, hogy együtt kel! működnie | az egész ország becsületes társadalmának az ország jobbléte érdekében, de ehhez nem Lukunk kell cselekednünk, — mi nem tehetünk «enami mást, mint hogy objektív kritikát gyakorolunk és mindig elismerjük, ha valami jó történt, — cselekednie a kormánynak kell. (Űaii van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), még nedig tervszerűen, okosan, bátran, harmóniában a nemzettel. Ebhez azonban más lélek kell. (Úgy van! Ütfy van! a szélsőbaloldalon.) ehhez közösségi lélek kell. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nemzetiszocialista lélek!) Ehhez az kell. hogy a közösségi lélek ne a törvényjavaslat indokolásában, hanem magában a törvényjavaslatban legyen meg. (Úgy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon) Minthogy azonban nincsen benne, nem fogadom el a javaslatot. (Taj)s a szélsőbaloldalon. A szónokol számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik: Mocsáry Ödön jegyző: Reibel Mihály! Elnök: Reibel Mihály képviselő urat illeti a szó. Reibel Mihály: Mélyen t. Ház! Ahogy elolvastam ennek a törvényjavaslatnak indokolását, engem is az indokolásnak az a mondata ragadott meg, amelyet itt Nagy László igen t. képviselőtársam is felolvasott, amely szerint a iavaslat kifejezője akar lenni egyúttal annak M közösségi szellemnek, amelynek a magyar közéletbe való átvitele a nemzeti jövő érdeké ben szükséges. Én is ugyanazt mondhatom, mint Nagy László igen t. kéo-viselőbarátom: ez a mondat az egész javaslat legértékesebb mondata. Legértékesebb mondata azért, mert ezzel visszatérünk a régi keresztény alapra. Ez-a szó ugyanis, hogy »kövsösség«, nem új. Sokak előtt újnak látszik, pedig oly régi, mint maga a kereszténység. (Úgy van! Üay van! a középen,) A kereszténységnek a közéletből való kikapcsolásával szűnt meg a közösség tudata és ha mi a közösség tudatát akarjuk belevinni a közéletbe, nem tehetjük máskép, csak úgy, ha megerősítjük a keresztény mentalitást, a keresztény világnézetet. (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől és közé pen. — Maróthy Károly: Nem szavakkal, t. képviselőtársam!) Nem fog használni nekünk semmit sem, hogy a »közösség« szóval dobálózunk itt tartalom nélkül. (Maróthy Károly (a jobboldal és a közép felé): Most tapsoljanak!) Megértem, hogy sok ember veri a mellét és azt hiszi, hogy ha anti6