Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

Az országgyűlés képviselőházának vényeit, ugyanakkor elhanyagolták a nemzetet és a nemzet törvényeit is. Teljesen egyetértek az előadó úrral. Azután hivatkozom, még' mielőtt a javaslat bírálatába kezdenék, a kormányzó úr őíóméltóságáiiaK kenderesi beszédéhen tett kijelentésére, amelyben szintén leszögezte azt, hogy mi magyarok minden vitánkon felülemelkedve ehhez a kereszthez, ehhez a keresztény, szellemhez lartozunk, amit az előadó úr is leszögezett és amit a kereszt jelképez itt a parlamentben. A kormányzó úr őfőméltósága leszögezte, hogy ehhez hűek akarunk maradni. Tiszta, mocsoktalan érzések bői fakad fajunk szeretete is, amely épp úgy tulajdonsága a földművesnek, mint akár a legmagasabb állami alkalmazottnak. Kekünk ifjúságunkat továbbra is hazafias és keresztény szellemben kell nevelnünk, hogy mielőbb tudatára ébredjen nemzeti hivatásának. A kereszténység nemcsak tan, a kereszténység mindenekelőtt út, igazság és élet, Amikor tehát mi egy keresztény államban élünk, akkor mi ennek a keresztény tannak az életbe való átvitelét akarjuk keresztülvinni. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) A kisgazdapárt 1938-ban egy választmányi ülésen javaslatot hozott, amelyben magáévá tette és elfogadta, hogy az Egyháznak minden hivatalos állásfoglalását magáévá^ fogja tenni. Nekem, mint a párt vezérszónokának a jelen esetben tulajdonképpen nem is lenne más hivatásom, mint bejelenteni azt, hogy a kisgazdapárt magáévá teszi az Egyház állásfoglalását és megvárjuk a püspöki karnak, a püspököknek a hozzászólását. (Maróthy Károly: Gyönyörű! — Matolesy Mátyás: Ez szörnyű! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Borzasztó!) Érezzük azonban mindnyájan, — és magam is érzem — hogy kötelességünk hozzászólni ehhez a javaslathoz. Nem akarunk megbújni, hanem vállaljuk a felelősséget. Én magam is vállalom a felelősséget minden állásfoglalásért, amellyel a javaslattal szemben ide fogok állni. (Maróthy Károly: Lássunk egy állásfoglalást!! MindjártKétségtelen, hogy konfliktus van a katolikus papság, a keresztény papság, a protestáns papság között és a javaslat között. Ezt meg kell állapítani. Ez a konfliktus elkerülhető lett volna. Az Egyház tartotta fenn a nemzetet a legsúlyosabb időkben, az Egyház volt mindig a nemzet inentőangyala. Az Egyház helyzete az volt itt ebben a keresztény államban, hogy amikor ilyenféle törvényjavaslatot hoztak a Ház elé, szinte minden esetben megkeresték mind a katolikus, mind a protestáns egyházak vezetőit, kikérték állásfoglalásukat és így próbálták ezeket a nagy kérdéseket konfliktusok elkerülésével elintézni. Meg is csinálták konfliktusok nélkül. Tudom és érzem, hogy itt tenni kell valamit, de nem tudom megérteni, miért ne lehetett volna most is megtalálni* és megkeresni az egyházakkal együtt az utat és miért ne tárgyaltathatta volna le a kormány ezt a javaslatot hetekkel előbb is, miért csak egy-két nappal a Házban való beterjesztés előtt küldte meg? (Maróthy Károly: Senkit sem szokott megkérdezni a kormány! Mást sem szokott megkérdezni a kormány! Hiba!) Engedje meg t. képviselőtársam, hogy reflektáljak közbeszólására. Ön valamikor — és hiszem, hogy lelkében most is — KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. 20J+. ülése Í9U1 július 1-én, kedden. 37Í katolikus volt... (Maróthy Károly: Mi az. hogy valamikori Kikérem magamnak ezt a szót! Micsoda beszéd ez?! — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Maróthy képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Maróthy Károly: Valamikor! Ugyan kérem! — Egy hang bal fe.ől: Valamikor és most is: ezt mondta!) Varga Béla: Nem szeretem ezeket a műfelháborodásokat. (Maróthy Károly: Szégyelje magát a képviselő úr, hogy ilyet mond!! — Nagy zaj.) Elnök: Maróthy képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Egy hang jobbfelől: Micsoda hang ezf — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Én már megtettem elnöki hatáskörömben a szükséges intézkedést: felesleges, hogy a képviselő urak is beleavatkozzanak. (Tauffer Gábor: Önmagát védte, mert megtámadták!) Vargha Béla: Én senkit sem bántok, mert pap vagyok. Azt mondtam, hogy »valamikor és most is.« (Egy hang jobbfelől: Ezt mondta!) Nem tagadom le. Tudom, hogy t. képviselőtársaim is, mint minden magyar ember, nagy súlyt helyez arra, hogy itt ne támadjon konfliktus az állam és az, egyházak között. Lehetetlen, hogy magyar ember ezt el ne fogadja álláspontjául, akármilyen párton van is. (Úgy van jobbfelől.) Mi keresztény ország vagyunk. Nem akarom felsorolni a kereszténységnek, az egyházaknak érdemeit ebben az országban. Mondtam, hogy a szentistváni szellemet, az egész magyar szellemet a kereszténység szülte és tartotta fenn. (vitéz Zerinváry Szilárd: És a nép! A magyar nép! -— Keck Antal: Ezt akarjuk! Megvédeni a keresztény Magyarországot!) — Zaj.) Elnök (csenget): Csendét kérek, képviselő urak! Varga Béla: A magyar nép, a magyar vér — azt mondtam — Ázsiábóljött és itt találkozott a kereszténységgel. A magyar vér, a magyar út találkozott a kereszténység tanításával^ Szent István tanításával és megszületett •belőle a szentistváni szellem, a magyar szellem, amely ezer éven át élt és minden veszély, há ború ellenére fenntartotta itt ezt a nemzetet és fenn is fogja tartani. (Ügy van!) Nem akarok hivatkozni arra, •— de kénytelen vagyok kitérni egy közbeszólás miatt, — hogy az Egyház katonákat adott, amikor vérről volt szó. Nem sajnálta az Egyház, a kereszténység a vért. Éri magam sem sajnáltam az én véremet és ezért jogosultnak érzem magamat hozzászólni ezekhez a dolgokhoz: amikor ez a nemzet aléltan, ájultan feküdt, akkor egészen fiatal gyerekkoromban fegyverrel a kezemben harcoltam Nyugatmagyarországon kevesekkel együtt ezért a hazáért, (Éljenzés és taps jobbfelöl.) Ma is boldog lennék, t. Ház, ha mint katolikus magyar pap véremmel szolgálhatnám hazámat. Nem akarok itt sikerre pályázni, de lelkiismeretem szava, a bennem élő eszmény szava az, amit mondok: egy eszmékért élő embernek legnagyobb öröme az, ha az életével szolgálhatja eszméjét. Bn is életemmel szeretném megpecsételni hazám iránti szeretetemet. (Taps.) Kritikámat az időpontra vonatkozóan jelentem be. Amikor a miniszterelnök úr bemutatkozó beszédét mondotta, azt mondotta, nem tudja elképzelni egyedül Magyarországon a 7sidókérdés megoldását, amely tényleg ilyen súlyos. Hallottuk százalékszerűen, hogy itt a legsiilyosabb, még a románokénál is súlyosabb a helyzet Magyarországon, s nem tudja máskép53