Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

5ÎQ Àz országgyűlés képrtsdökdzátuűc 20h. ülése Î9.U július i-ên, kedd ru. foglalni. (Élénk helyeslés és taps. A szónokol többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következnék Iiajniss Ferenc képviselő úr, aki azonban betegségét bejelentette, ennek folytán a szólástól elesik. Szólásra következik! Árvay Árpád jegyző: Varga Béla! Elnök: Varga Béla képviselő urat illeti a szó. Varga Béla: T. Ház! Nem vindikálhatom magamnak a jogot, hogy az egyház nevében válaszoljak tudós képviselőtársam fejtegetéseire, azonban tiszteletem jeléül és a parlamenti szokásnak meglélelőleg, — ami úgy tudom, mindig tiszteletet jelent — mégis engedje meg nekem, hogy néhány gondolatához csatlakozzam. Leszögezem, hogy magyar és katolikus pap vagyok, onnaii jöttem, ahol legtisztábban él a magyarság, a magyar parasztság, érzeim fajtám minden szenvedését, s egész életemet arra tetteim fel, hogy magyar fajtáimért dolgozzam, magyar fajtámat emeljem. Nem szeretném, ha félreértések adódnának azokból az állásfoglalásokból, amelyekkel én a javaslattal s/.eimben élni fogok. Nem tudom elképzelni, hogy csatlakozhassam Bálás t. képviselőtársain fejtegetéséhez és Maróthy t. képviselőtársam indítványához. Nem tudok elképzelni elég szigorú törvényt arra, hogy a zsidó és nemzsidó magyar házasságon kívüli viszonyát megszüntessük. De ugyanakkor a nő védelmét, különösen az elesett, a szegény magyar nő védelmét, akit sokszor szegénysége — főleg a cselédlányokra gondolok — kidob az élet piacára, feltétlenül szigorú törvénnyel rendeznünk kell, természetesen elsősorban azok ellen, — elismerem — akikről ebben a törvényben szó van. Bálás igen t. képviselőtársainnak megjegyzése arról, hogy a megtérés nem mindig őszinte észrevételre késztet. Nekem ez a hitvallásom, — sohaseui tagadtam, itt sem fogom megtagadni kereszténységemet — hogy a kereszténység hivatása mindenkit elvezetni Krisztushoz. még a zsidókat is. (Keck Antal: Akkor is zsidó marad! Rendben van, katolikus zsidó lesz!) Méltóztassék jól megfigyelni szavaimat, amit én mondottam, az a keresztény igazság. (Zaj balfelől.) Az embernek természetes joga, veleszületett emberi joga Istenhez való viszonyának szabad kiélése. Ezt az állam nem akadályozhatja imeg. En láttam igazán megtérő embereket, éreztem, láttam szenvedésüket, láttam a nagy áldozatot, amellyel

f az első lépést megtették az asszimiláció útján. Prohászka Ottokárra, a legnagyobb magyar püspökre szoktak hivatkozni. Prohászka Ottokár is írt »zsidó testvéreimhez« nem is kicsi, hanem elég hosszú írást... (Maróthy Károly: Mikor, az a kérdése!) Elnök: Kérem, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni, (vitéz Makray Lajos: Meg fogom mutatni Maróthy képviselő rirnak.) Varga Béla: Méltóztassék elhinni, hogy ezek, amiket mondok, mind igazak. Zsidó testvéreihez írta Prohászka ezt az írást, hívta őket az egyházba s hívja az egyház ma is. Eltekintve a jelen törvényjavaslattól, csak képviselőtársam megjegyzésére akarok reflektálni. Ismételten, találtam megtérőt sokat, becsületes szándékkal. Vannak közülük lígy a katolikus, mint a protestáns egyház papjai között igen tiszteletreméltó egyéniségek. Magyar kötelesség, becsületbeli kötelesség ezeket nekem, mint papnak és magyar embernek leszögeznem. (Maróthy Károly: Más dolog ez. A lényeget nem érinti.) . Elnök: Kérem Maróthy képviselő urat, tartózkodjék a köz beszólásoktól. Varga Béla: Mielőtt a javaslat bírálatába kezdenék, a kisgazdapárt nevében és a magam nevében is nagyon örülök, hogy itt az elnök úr önagyniéltóságának mély tiszteletemet és köszönetemet fejezhetem ki azért, hogy a keresztet itt a parlamentben elhelyeztette. Senki nagyobbat nem. adhat ennek a nemzetnek, mint ha a keresztény hitét erősíti és növeli. Ez a, hit szülte és tartotta meg a magyarságot. A keresztény hit volt az, amely az Ázsiából idejött magyarságtól a magyar lelkiséget, a magyar szellemet megszülte. Êz a keresztény hit tartotta is fenn. Az ember küzdelmeinek, mindnyájunk küzdelmeinek végcélja az, hogy az embert jobbá tegyük. Hiszen, ha nem tudjuk jobbá tenni az embereket, magyarságunkat, akkor hiába hozunk törvényeket, fia az emberek, a mi magyar fajtánk, testvéreink nem érzik odakinn az eszmék iránt való lelkesedést, ha szívükben, lelkükben nem ég a vágy, hogy ök_ eszményibb emberek legyenek, akkor hiába minden. Azonban jobbátenni az embereket megint nem elsősorban a világi törvényekkel lehet. Azokkal is lehet, és lehet nagy nemzetneveléssel is emelni a nemzetet, amellyel n megboldogult Teleki Pál gróf miniszterelnök akarta emelni, mindenekelőtt azonban az embert jobbá mégis csak Isten, a templom, a kereszt teszi, amelyet idefüggesztett az elnök úr őnagyméltósága magyar kézzel azért, hogy onnan többé senki le ne vehesse. Boldogítani is akarjuk ezt a nemzetet, hiszen ezért hozunk, alkotunk törvényeket. A boldogság sincs rajtunk kívül, a boldogság is mindig bennünk élő valami, nem rajtunk kívül álló dolog, a lelkünkben élő lelkiállapot és ezt a boldogságot megint nem annyira a , külvilági dolgok mozdítják előre, mint — újra csak rámutatok — az a kereszt, amelyet az elnök úr idetűzött, Meskó igen t. képviselőtársunk javaslatára, akinek szintén úgy a pártom, mint a magam nevében tiszteletemet, köszönetemet fejezem ki. Ez a kereszt a szeretetnek a jele és én nem tudom megérteni, t. Képviselőház, hogy mi itt a legkényesebb problémákról miért ne vitatkozhatnánk magyar szeretettel eltelve. Meg vagyok róla győződve, hogy itt mindenki jót akar a nemzetnek. (Maróthy Károly: Akkor nincs baj!) Miért kell sokszor cinizmussal, sokszor megvetéssel, vádakkal illetni itt ülő képviselőtársainkat, amikor meg vagyok róla győződve, hogy a kormány például ezt a, javaslatot, amelyet én el fogok utasítani, tiszta jószándékkal hozta ide, hiszen az államnak joga van meghatározni, hogy kiket fogad be a nemzettest tagjául. (Ronkay Ferenc: Ez természetes!) Mi ígérjük az elnök úr őnagyméltóságának úgy pártom, mint én magam is, hogy ebben a szellemben dolgozunk és az legyen a legnagyobb jutalma magyar, keresztény cselekedetének, hogy lássa meg ennek a keresztnek diadalát itt a parlamentben, az ország törvényhozásában is. Az előadó úr tegnap nagyon szép beszédében Prohászka Ottokárt, a nagy katolikus püspököt idézte. Azt idézte egyik írásából, hogy, a nemzet élete és a kereszténység élete teljesen össze van kapcsolva. Amikor fokozódott a vallási élet mélysége, amikor telve voltak a templomok, mindig szebb, erősebb volt a nemzeti élet is. Amikor a vallási élet csökkent, amikor az emberek elhanyagolták az Istent, Isten tör-