Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

Az országgyűlés képvlseióházcmak 20h. ülése Id hl július 1-én, kedden. Élu keverékek terjesztik tovább, ezek diluálják és ezek viszik el jóformán a társadalom minden rétegébe. Nem az a veszedelem, liogy az a galíciai zsidó idejön és beházasodik rögtön abba az előkelő vagy nem előkelő keresztény famíliába, hanem azok a keverék háromnegyed, egynegyed, egynyolcad, vagy nem tudom milyen zsidók, (Ugy van! — jobbfelöl.) s ezek az összekeveredés folytán terjesztik a zsidó fajt; ezek a keverékek tulajdonképpen mind szélesebb és szélesebb rétegekben diluálják a fajt, úgyhogy ma már ott tartunk, liogy 20—30 év múlva, ha bizonyos törvényes gátakat nem szabunk ennek a fejlődésnek, fiaink és leányaink nem házasodhatnak, vagy nem »mellétnek férjhez anélkül, hogy vagy innen, vágjon nan, vagy a nagypapa vagy a nagymama résziéről a zsidó vér, a »tinta« bele ne kerüljön. Egyszóval tehát nálunk ez a hebroid kérdés sokkal élesebb és sokkal veszedelmesebb elterjedettségű, mint Európának bármely más államában. Ezt a folyamatot tehát valahogyan megakadályozni, valahogyan korlátok közé szorítani, merem állítani, a magyarságnak életkérdése, sorsdöntő jelentőségű kérdése. Ez ia javaslat végre rálépett a faji alapra, elég tapogatódzva, de rálépett, és ezért örömmel kell azt üdvözölnünk, (mert akárhogyan vesszük, akármilyen kritikában részesítsük is, ez a javaslat mégis nagy lépés a magyar nemzet biológiai sorsa tekintetében. Tehát azáltal vált ez a javaslat sorsdöntővé, mert éppen a. faji alapra lépett rá. A kérdés ugyanis arról szól, a körül mozog, hogy megmentsük-e az utolsó órában a magyarságnak eddigi faji Öszszetételét és európai jellegű keverékét, vagy pedig megengedjük-e azt, hogy egy merőben heterogén, idegen jellegű faj vagy fajkeverék örökítse át a maga idegen jellegét, főleg a magyarságnak középső és felső osztályaiban, tehát megváltoztassa azt a faji jelleget, amely ezer éven keresztül ezt az országot vezette, amely ennek karakterét megadta. (Ügy van! jobbfelől.) mert akkor hasadás történik, előáll az az eset, hogy keletkezik egy olyan állam, amelynek vezető, felső rétege hebroid, idegen, szemita vagy bármilyen jellegű, a többi pedig — mondjuk — középeurópai jellegű marad. Ezzel azonban, azt hiszem, a magyarság dekompoziciója volna előttünk, és most, amikor ez a kérdés élére állítódott, bukásunkat is jelentené. Már most az a kérdés, hogy szerencsés-e ez a javaslat vagy sem. (Halljuk! Halijai-! jobbfelől.) Ez a javaslat eltiltja a zsidó és nem zsidó házasságokat és ezzel látszólag meg van oldva a vérkeveredés kérdése. De hogy ezt megtegye, tulajdonképpen fikciót állít fel a törvény, és a fikció eleiére állítja azt, hogy ki tekintendő zsidónak és k' nem tekintendő zsidónak. Hogy ez a zsidónak tekintés vagy nem tekintés a gyakorlatban azután tulajdonképpen szerencsés-e, elég messze megy-e, vagy nem megy elég messze, ettől függ tulajdonkép a javaslatnak szerencsés vagy nem szerencsés volta is. (Ugy van! jobbfelől.) A fő prohléma tehát zsidó keverékek problémája. A javaslat célja ezeknek kizárása, restringáJása, vagy minél szűkebb körre szorítása. Mert mit jelent a fajvédelem'? Azt, hogy a fajtát védem, fajt pedig biológiai téren a szaporodás teréii kell védeni, tehát lehetőleg eliminálni kell a mulattokat, a basztardokat és ezért, amennyiben ez a javaslat ezt a célt ^szolgálja, szerencsés, amennyiben nem szolgálja, tehát ennek helyet és utat ad, nem helyes, és ezért én a magam részéről perli orreszkálok minden olyan változtatást, amely- ezen a javaslaton bizonyos enyhítést akar csinálni. Mert mit jelentenek ezek az enyhítésekl Azt, hogy több zsidó vér, kerül bele a magyar társadalomba, s a magyar társadalomnak nagyobb fokban való hebroiddá tételét jelenti. Ez nem a,'szentimentalizmus kérdése, ez nem méltányossági kérdés, hiszen vannak igen derék emberek, akik talán megérdemlik, hogy egyénileg kivételt tegyenek velük, azonban ezek is fajukat éppen úgy átörökítik, utódaik éppen úgy azt a jelleget viszik tovább, amely jellegnek tovább terjedését éppen ez a törvény nein akarja megengedni, illetőleg restringálni akarja. Annyiban tekintjük tehát a javaslatot szerencsésnek vagy kevéshbé szerencsésnek, amennyiben ezt a célt szolgálja. Ilyen fikcióra tulajdonképpen nem is volna szükség. Elegendő volna az, — igaz, hogy a végrehajtás már bizonyos- nehézségeket okozna, — hogy egyszerűen azt mondanók, hogy ilyen meg ilyen esetekben tilos az összeházasodás, tekintse magát az illető zsidónak vagy nem zsidónak, de ha nem zsidónak-tekinti is. összeházasodni ilyen meg ilyen esetben nem volna szabad. Ezzel is el volna érve az a cél, természetesen ez a fikció felállítandó s ha a tilalmat valaki áthágja, akkor progeniturái, az utódai zsidónak tekintendők. Erre azonban nem akarok bővebben kitérni, minthogy ez a javaslat azt a rendszert fogadta el, hogy ki tekintendő zsidónak vagy nem zsidónak. Itt a fő szempont az, hogy akár zsidónak tekintendő p valaki, akár nem, ha benne a zsidó fajiságnak a tulajdonságai, fizikai alkotórészei megvannak, ezt a fajtái éppen rígy terjeszti, mintha nem volna zsidónak tekintendő. Ezért nem' szabad nézetem szerint semmiféle enyhítést csinálni, mert minden enyhítés tulajdonképpen a magyar népnek nagyobb fokban való telítése hebroid irányban. Itt fel szokták hozni azt, hogy egyes emberek micsoda kellemetlen helyzetbe kerülnek, hogy mennyire méltánytalan az, hogy ennek meg annak ilyen sorsa legyen, hogy kérem, — azt mondják — már a nagyapja kikeresztelkedett stb., tehát ilyesféléket mondanak. Ha azonban ez a probléma már fel van vetve és ha már komolyan szembenézünk vele, akkor be kell látnunk, hogy itt tulajdonképpen arról van szó, mi fontosabb : ezeknek a keverékeknek, ezeknek a hebroid rétegeknek a sorsa-e, — koncedálom, hogy vannak közöttük sajnálatraméltó esetek — vagy pedig az egész magyar. népnek, a magyar nép millióinak a sorsa. (Ügy van! — jobbfelől.) S ha ezt a kettőt szembeállítjuk, akkor, hiába, azt kell mondanunk, hogy a közérdek az, hogy a magyarságnak faj védelmi érdekei óvassanak meg, nem pedig az, hogy esetleg egyes hehroid rétegekkel szemben méltánytalanságot gyakoroljunk. (Ügy van! Ügy van — jobbfelől.) Itt azután felmerülnek a vallási szempontok is. Szerintem nagyon szerencsétlen dolog a vallási szempontokat itt szembeállítani a faji szempontokkal, mert a kettő egészen más téren, más síkpn mozog. A vallás a fajon nem változtathat, és hiába, követ valaki bármilyen vallást, fajtáját átörökíti akarva, nem akarva. A faji jellegek a vallástól nem választhatók el, és