Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-203

348 Az országgyűlés képviselőházának céljából a felsőházhoz áttenni méltóztassék. Budapest, 1941. évi június hó 26-án. Dr. Petro Kálmán országgyűlési képviselő.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a határozati javaslatot elfogadni? (Igen! Nem!) A Ház a határozati javaslatot elfogadja és azt hozzájárulás céljából a felsőházhoz teszi át. Napirend , szerint következik a házassági törvény _ kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 506.) Mielőtt az előadó úrnak a szót megadnám, bejelenteni a t. Háznak, hogy a törvényjavaslathoz az egyes pártok a következő^ vezérszónokokat jelentették be: a Magyar Élet Pártja Bálás Károly és Spett Ernő képviselő urakat, az Erdélyi Párt Paál Árpád képviselő urat, a Nyilaskeresztes Párt Maró thy Károly képviselő urat, a Magyar Megújulás Pártja Rajniss Ferenc képviselő urat, a Független Kisgazdapárt Varga Béla iképviselő urat, az Egyesült Keresztény Párt Közi-Horváth József képviselő urat, a Polgári Szabadság Párt Rassay Károly kétpviselő urat. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Mi baj? Azt hiszik, hogy már csak az uraknak szabad beszélni? Ott még nem tartunk!) Csendet kérek, képviselői uraik! Bejelentem a t. Háznak, hogy^ a házassági törvény kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának tartamára az igazságügyniiniszter űr dr. Johan Béla államtitkár urat és Tunyogi Szűcs Kálmán kir. kúriai bíró urat miniszteri megbízottakként bejelentette. A Ház, a bejelentést tudomásul veszi, Bocsáry Kálmán képviselő urat, mint előadót illeti a szó. Bocsáry Kálmán előadó: T. Ház! A magyar törvényalkotás utolsó évtizedeiben hozott jogszabályok 'között méltán sorakozik ez a törvényjavaslat azok mellé, amelyek a magyar társadalom közvéleményében igen hatalmas és erős hatásokat váltottak ki. Amióta az igazságügyminiszter úr beterjesztette a törvényjavaslatot, a szakszerűség vizsgálatán kívül különösen az érzelmi világ területén hallottunk bírálatot, hallottunk megjegyzéseket és változtatást célzó kívánságokat, amelyek bizonyos mértékig érthetők. Érthetők azért, mert a törvény- * javaslat nemcsak az egyén életviszonyaiba nyúl bele, — mondhatjuk, az egyén életébe á trón tó, és hozzátehetjük, építő akarattal kívánja az új szellemnek megfelelő rendet és elrendezést megteremteni — hanem a Magyarország területén élő lakosság egy részének életviszonyait is igen erőteljesen befolyásoló intézkedéseket céloz. Ezenkívül, t. HÓK, a világháború után élő nemzedék lelkében két korszak áramlata ömlik össze; felfogásában, világnézetében, érzésvilágában és ösztönéletében két ellentétes korszak hullámtorlaszának tetején küzd ma a magyarság. Hosszú idő kellett ahhoz, amíg a magyar közvéleményben — különösen az utóbbi iidők eseményei következtében — megerősödött a z a felfogás, hogy a magyar neimzettestnek öröklétű formában való átmentését csak egy új rendnek, éspedig gazdas'áigi

% társadalmi és államszervezeti rendnek felépítésével lehet megvalósítani. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A történelem által igazolt örök igazság, hogy a nemzetek nem szívesen és nem ok nélkül változtatnak meglévő életrendszerükön, különösen nem a megszokott életrendszerükön. Ha a történések egyes folyamatait vizsgáljuk, rendszerint mindig megtaláljuk az ilyen változtatás okát, esetleg történelmi szükség203. ülése 19Ul június 30-án, hétfőn, szerűségét Is, ami akkor következik be, ha a nemzet felismerte, hogy a régi rend szabályai és a régi rend tartalma nem alkalmas tovább arra, hogy akár a nemzet egyetemének, ák'áff az egyénnek életlehetőségét fenntartsa és biztosítsa. Amikor húsz évvel ezelőtt a belső széthullás mellett a trianoni kálváriajárás útjára sodródott a magyar, egy hatalmas nyílás tárult ki a magyarság előtt és ezen keresztül az elmúlt korszak szörnyű mélységeibe tekinthetett. Ott láttuk, hogy azok a gondolatok, amelyek poinpláfe politikai színárnyalatokban és jelszavakban évtizedeken keresztül a magyar közvélemény lelkébe préselődtek, ahelyett, hogy a magyarság egységét teremtették volna meg, ahelyett, hogy a magyar testi és lelki erőinek fejlődését mozdították volna elő, a széthullás ós felbomlás alkalmaivá váltak; (Ügy van! Úgy van!) ott láttuk, hogy az elesetteken való segítés, a könnyítés és a védelem szociális gondolatának szolgálata helyett, az egyenlő életlehetőségek hangoztatása mellett, az egyenlőtlen küzdelmek örvényébe, a kilátástalan küzdelmek területére sodródott a magyar, és láttuk különösen azt, hogy az egyetlen történelmi osztálynak, a dolgozó magyar népnek testéhez hozzátapadt számtalan, különösen idegen vérű és szellemű érdekszövetség' (Úgy van! Úgy van!) és ezek folyamatosan szívták el életnedvét és erejét. (Úgy van! Úgy van!) Hosszú idő kellett ahhoz, amíg a meglátásból építő és életre mozduló akarat és cselekvőség lett. Több mint egy évtized múlt el azután, hogy a nagy magyar államférfiak útmutatásai nyomán — akik immár a halhatatlanságba költöztek — a magyarság felismerte, hogy meg kell teremteni a magyar nép jogoknak, a magyar kultúrának, a magyar szociális gondoskodásnak és különösen a magyar nép testi és lelki (felemelkedésének új, korszerű, de mindenképpen ós feltétlenül magyar életformáit. Az 1930-at követő idők törvényhozásának legjelentősebb alkotása az 1940 : VI. te, a népes családvédelmi alapról szóló törvény, amely egyik legbiztosabb és leglényegesebb alapját rakta le — nyíltan megmondhatjuk — a magyar tájvédelmi, szociális államrendszernek. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az igazságügyrniniszter vir által benyújtott törvényjavaslatot tovább kívánja fejleszteni és kiegészíteni ezt az alaptörvényt; egyenes szellemi, eszmei és lelki folytatója a múlt év júniusában megszavazott törvénynek és különösen azon a vonalon akarja hatóerejében növelni, amely megfelel a fajvédelem és a nemzetvédelem kívánalmainak. Ezt a célt az előttünk fekvő javaslat kettős irányban szolgálja és pedig: növelni kívánja a magyar nép mennyiségi és minőségi értékét, ezenkívül védeni akarja a magyar fajközösségbe tartozók vérének és szellemének tisztaságát. T. Ház! Mielőtt továbbmennék, szükségesnek tartom körvonalazni és röviden meghatározni,— mert többször elő fog fordulni ez a nomenklatúra előadói előterjesztésemben .— hogy mit értek a magyar fajközösségbe tartozók alatt. A magyar fajközösségbe tartozók alatt nemcsak azokat értjük, akik itt a száguldó vihar sodrában vagy a tavaszi lenge szellőben ezeréves magyar őseik hamvait szívják magukba, hanem értjük mindazokat is, akik ebben az országhan az országalapító magyarsággal teljes lelki és érzelmi közösségben Összeolvadva, a haza érdekének magasabbrendűségét a nemzet történelmi értékeinek állandó