Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-203

Az országgyűlés képviselőházának most is a fennálló tételes törvényeink értelmében. Erre vonatkozólag' legyen szabad .hivatkoznom az 1921:111. te. 7. §-ára, arra a szakaszra, amelyet a nemzetiszocialisták ellen, sajnos, olyan sokszor használtak már. Ez a szakasz a következőket mondja (olvassa): »Aki olyan valótlan tényt állít vagy terjeszt, amely alkalmas arra, hogy a magyar állam vagy a magyar nemzet megbecsülését csorbítsa, vagy hitelét sértse, vétséget követ el és öt évig terjedhető l'ogházzál büntetendő. A büntetés tíz. évig terjedhető fegyház, ha a cselekményt abból a célból követték el, hogy valamely külföldi állam vagy szervezet a magyar állam vagy a magyar nemzet ellen ellenséges cselekményre indittassék; ha pedig ennek következtében valamely külföldi állam vagy szervezet a magyar nemzet ellen ellenséges cselekményre indíttatott, a büntetés életfogytig tartó fegyház.« Ez a szakasz olyan büntetőjogi tényiáilladékot tartalmaz, amelyet az angol rádió szpíkere két esztendő óta nem egyszer követett el, hanem mindannyiszor, ahányszor a rádió hallgatói elé lépett. És ez bizonyítható. Bizonyítható pedig nagyon sok tanti által, aki felismeri ennek a szpíkernek a hangját és aki isineri kijelentéseit. Ennek következtében az igazságügyi kormányzatnak módja van arra, hogy vádat emeltessen. Módja van erre t. Ház, de szerintünk, nemzeti szocialisták szerint, nemcsak módja van erre, hanem kötelessége is lenne az igazságügyi kormányzatnak egy ilyen súlyos, nemzetellenes cselekménnyel szemben, amely a magyar állam külpolitikai és belpolitikai érdekeit is tényleg olyan súlyosan veszélyezteti, ennek a szakasznak alapján fellépni. Ennek a szakasznak az alkalmazása nem ütközhetik akadályba még amiatt sem, hogy az illető külföldön tartózkodik. Nean pedig azért, mert ugyanennek a törvénynek 12. §-a a körvetkezőket mondja (olvassa): »A jelen törvényben meghatározott bűntettek és vétségeinek eseteiben a terhelt távolléte sem a vádaláhelyezést, sem a főtárgyalást, sem az ítélethozatalt nem gátolja ...« Amint látjuk tehát, in contumaciam is lehetne az angol ráldió magyar szpíkerével szemben eljárást indítani e törvény alapján. (Egy hang a szélsőbáloldalon: Zsidó az, nem magyar!) Bár az igazságügyminiszter úr már felszólalt.,. (Incze Antal: Hogy hívják ezt a zsidót?) Nem tudom, hogy hívják. Az ügyvédi kamara meg tudja mondani bármely pillanatban, vagy pedig a Müne. (Maróthy Károly: A Müne. tudja. A felesége zsidó!) Azt hiszem, hogy az igazságügyminiszter ^úr ennek a jogi kérdésnek alkalmazását, illetőleg a megtorlás megindítását alapos és komoly megfontolás tárgyává fogja tenni. Remélem, hogy néni .tévedek ennek a törvényhelynek alkalmazhatósága tekintetében, de a nemzeti közvélemény megnyugtatása céljából szükséges volna, hogy ez az eljárás megindíttassék, (Hinléder Fels Ákos: A kamara miért nem záírja ki?) megindíttassék annál is inkább, inert hivatalból üldözendő cselekményről van szó. Vád nélkül nincs per, vád emelése nélkül a bíróságnak nem áll módjában ezt az ügyet elintézni, s minthogy a vádat a királyi ügyészség képviseli, amely közigazgatási hatóságnak számít, amely a főügyészen és koronaügyészen és az igazságügyminiszter úron keresztül csak utasításra tud eljárni, kérem, hogy ez az eljárás minél előbb indíttassák meg. De legyen szabad ennek a kérdésnek másik másik oldalát is megvilágítanom. Az angol rádióban a magyar nemzet elleni gyalázást elkövető budapesti zsidó ügyvéddel szemben el lehetne járni az említett törvényhely alapján KÉPVISELŐHÁZI NAPL.0 X. 203. ülése 19 Ul június 30-án, hétfőn. 345 akkor is, ha nem ügyvéd volna az illető, ha bárki volna az illető, minthogy azonban az illető ügyvéd, ennek következtében vele szemben az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága is eljárhatna. (Egy hang a középen: Miért nem jár elf) Eljárhatna annál is inkább, mert az ügyvédi rendtartásról szóló törvényünk, az 1937 : IV. te. 109. §-ának első és második pontja megállapítja, hogy (olvassa): »Fegyelmi vétséget követ el az ügyvéd: 1. ha hivatásából folyó kötelességét gondatlanságból sxílyosan vagy szándékosan megszegi; 2. ha magaviseletévei I az ügyvédi kar tekintélyét súlyosan sérti vagy veszélyezteti«. Kétségtelen, hogy rádiószpíker, mint ügyvéd, a magyar ügyvédi kar tekintélyét súlyosan sérti, illetve súlyosan veszélyezteti azzal a magaviseletével, amelyet az angol rádión keresztül kifejt. S mit látunk? Annak ellenére, hogy ennek a cselekménynek a büntetése nemcsak az ügyvédkedéstől való felfüggesztését, hanem az ügyvédségtől való elmozdítását is eredményezheti, mint legsúlyosabb büntetést, mégis az igen tisztelt budapesti ügyvédi kamara, ennek az ügyvédi kamarának főügyésze, illetőleg fegyelmi választmánya, fegyelmi bírósága eddig nem tartotta szükségesnek azt, hogy ezzel a kari tekintélyt mélyen sértő ügyvéddel szemben megindítsa az eljárást. (Maróthy Károly: Mert libi!) Ezt nem tudom másnak tulajdonítani, mint annak, hogy a szavazati joggal bíró 2000 ügyvédből 1200 a zsidó és mindössze 800 a magyar és ez a 800 magyar nem tudja az akaratát átvinni az 1200 zsidóra. Természetszerűleg az ügyvédi kamarában is olyan tisztikart választanak, amilyent ez a zsidó többség kíván és ez mutatja, hogy ez a tisztikar nem tartotta eddig szükségesnek a legerélyesebb, a legsúlyosabb eljárás megindítását. T. Képviselőházi Mint nemzetiszocialista képviselő, ezzel kapcsolatban talán felhozhatnám azokat a súlyos eljárásokat, amelyeket a nemzetiszocialista képviselők ós a nemzetiszocialista párt tagjai ellen ugyanezen törvénycikk és ugyanezen törvényhely alapján megindítottak. Felhozhatnék súlyos sérelmeket, amikor például Vágó Pál volt képviselőtársunk írásbeli interpellációjának a terjesztése miatt az országban közel 200 bűnvádi eljárás indult és e 200 bűnvádi eljárás során 25 olyan ügyben hoztak az 1921 : III. tc.-be ütköző cselekmény miatt marasztaló ítéletet, amikor az illető a mi megállapításunk szerint s azt hiszem, a tárgyilagos igazság szerint is jó hazafi, jó magyar és jó keresztény, vagyis a nemzeti szocialista emberekkel szemben, ügyvédekkel. orvosokkal, mérnökökkel és a magángazdaságban elhelyezkedett személyekkel szemben a törvénynek itt most idézett sújtó keze annyira sújtott, hogy az illetők hivatalvesztést is kaptak, büntetésük folytán állásukat vesztették s ma kenyértelenül nyomorognak, nyomorognak akkor, amikor az angol rádióban Magyarország felé mindennap sugározzák ezeket a súlyos rágalmakat. (Saabó Zoltán: Nem szabad hallgatni! — Miért hallgatják! Jó magyar nem hallgatja! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Mondom, felhozhatnám ezeket a sérelmeket, felhozhatnám annál is inkább, mert jogegység ebben a tekintetben egyáltalában nem jelentkezik a bíróságok döntésénél. Hiszen látunk olyan bíróságot, amely nem látott ennek az interpellációnak elolvasásában és továbbadásában bűncselekményt, arra való 49