Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-203
Az országgyűlés képviselőházának 203. illése 19 Ul június 30-án, hétfőn. 341 tottak arra, hogy a kormány a visszacsatol'áisi törvényben foglalt felhatalmazással élve, rendelettel aként szabályozza az ügyvédfelvételeket ezeken a területeken, hogy ezeknél a felvételeknél már nia hatályosuljon a 6%-os arány(Maróthy Károly: Semmibe sem kerül, miért nem hozzuk meg?) Ennélfogva azt tartom, hogy a kormány akkor követett volna el mulasztást, ha nem használta volna ki ezt az adott jogi helyzetet, amely lehetővé tette az ilyen szabályozást. (Maró'thy Károly: Nem kifogásoltuk, hanem buzdításul mondjuk!) Végül méltóztassék megengedni, hogy az ellenzéki felszólalások közül csak kettőre személy szerint is válaszoljak. Maróthy igen t. képviselőtársam nagyon kemény kritikában részesítette nem is annyira a javaslatot, mint inkább a kormánynak az ügyvédkérdés körül való gesztióját. 'Kemény volt a kritika. Igen t. Ház! Én nyugodtan szoktam a kritikát elviselni még akkor is, ha az meggyőződésem szerint igazságtalan, Maróthy képviselő úr azonban egyebek közt azt a kijelentést tette, hogy »ez a javaslat hatásos megtévesztése a közvéleménynek«. (Maróthy Károly: Megtévesztésre szolgálhat.) Kénytelen vagyok ezt a mindéin alapot nélkülöző gyanúsítást tisztelettel visszautasítani, (Helyeslés és taps a jobboldalon.) mert erre a kormány semmiféle okot neon adott. (Maróthy Károly: Érdemben tessék nyilatkozni.) A kormánynak egyetlen tagja sem tett soha és sehol (olyan nyilatkozatot, amelyből csak távolról is arra leihetne következtetni, hogy ennek a javaslatnak nagyobb a jelentősége v ._ (Maróthy Károly: Azt nem mondtam, miniszter úr!) Szóről-íszóra idézem. Azt , méltóztatott mondani: (Maróthy Károly: De hogy a miniszterek ezt mondták, azt nem mondtam!) hatásos megtévesztése a közvéleménynek. (Maróthy Károly: így van!) A kormánynak egyetlen tagja sem tett sehol ilyenféle nyilatkozatot és azt hiszem, ami csekélységemet illeti, én rólam csak nem lehet mondani, hogy ezt a javaslatot hangos reklámmal, vagy széles melldöngetéssel hoztam volna ide. Idehoztam halkan, egyszerűen és szerényen — és ezt nem azért mondom, mintha ez érdem volna, mert hiszen ez kötelesség, hanem azért mondom, mert nem várok senkitől és sehol semmiféle elismerést, •vagy dicséretet. Én csak egyet kérek at. Háztól. ' hogy ezt a javaslatot méltóztassék elfogadni, mert ezt nem az én kedvemért, nem is a kormány kedvéért kell elfogadni, hanem közérdekbői, azoknak a keresztény magyar ügyvédeknek az érdeíkében, akikről Maróthy igen t. képviselőtársam azt is állította, hogy ebben a javaslatban egy lépés sem történik az ő érdekeik előmozdítására. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Egy ballépés! — Maróthy Károly: Egy százaléknyi történt!) Ha ballépés is, de mindenesetre lépés, ez kétségtelen. (Zaj.) A másik felszólalás, amelyre reflektálnom kell, Bródy t. képviselőtársam felszólalása, aki a zsidó ügyvédek védelmében tartott beszédében annyira ment, hogy így kiáltott fel: hát már ennyire süllyedtünk!!! Amennyiben ez a felkiáltás, ez a megjegyzés az ezen javaslattal célzott rendelkezések bármelyikére is vonatkoznék, (Maróthy Károly: Erre nem vonatkozhatott, az ki van zárva, ez nem süly1 yedés!) kénytelen vagyok tisztelettel vissza utasítani, mert nem hagyhatom r szó nélkül. hogy bárki is a mélyresüllyedés jelzőjével aposztrofáljon egy nagyon komoly, megfontolttörvényjavaslatot, amelyet a kormány ide a Ház elé üoz. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Végül még csak Matolcsy Tamás t. képviselőtársam felszólalására kívánok reflektálni és^ röviden csak azt ismétlem meg, amit közbeszólás formájában már az előbb mondottam: nem teheitek róla, hogy lehetetlenség egy kizárólag az ügyvédi rendtartás rendelkezéseivel foglalkozó javaslatba az orvosi kamarákra vonatkozó rendelkezéseket felvenni, ami abszolúte nem jelenti azt, hogyha majd az orvosi kamarák szabályozására kerül a sor, ott nem lesz hasonló javaslat. (Matolcsy Tamás: Mikor jön már az új törvény?) Ezt ne tőlem méltóztassék kérdezni. Azt hiszem, nem vettem túlságosan igénybe szíves türelmüket. Nem akartam egyebet, mint pontosan és pregnánsan a javaslat egész jellegéhez képest szerényen rámutatni arra, hogy erre a javaslatra feltétlenül szükség van és kijelenteni azt, hogy szívesen veszem annak a, határozati javaslatnak az elfogadását is, amelyet Petro Kálmán igen t. képviselőtársam terjesztett elő és ezért kérem, méltóztassék a javaslatot általánosságban elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Maróthy Károly: Érdemben nem válaszol a miniszter úr?) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Haála Róbert! Elnök: Haála Róbert képviselő urat illeti a szó. Haála Róbert: T. Ház! Amikor ezt a javaslatot elolvastam, önkéntelenül eszembe jutott a kormánypárt választási agitációja, eszembe jutottak azok a hangzatos beszédek és rikító plakátok, amelyeket annakidején a választásokkor felhasználtak. Ezeken a plakátokon többek között ez volt: harcolunk a zsidókérdés teljes megoldásáért, harcolunk a földbirtokkérdés teljes megoldásáért, stb. Amikor ezt a javaslatot ezzel szembeállítom, azt kell megállapítanom, hogy igen nagy a kontraszt az ígéretek és a tettek között. Akkor is csodáltam, hogy miért kell a kormánypártnak harcolnia azokért az igazságokért, amelyeket tulajdonképpen mindenki követel ebben az országban, akkor, amikor már húsz esztendeje uralmon vannak és amikor legkevésbbé a magyar nép akadályozta meg a kormánypártot és a miniszter urakat abban, hogy a magyar nép akaratának eleget tegyenek és ezeket a kérdéseket megoldják. Igen t. Képviselőház! Mi nem váirtuk azt, hogy a zsidókérdést a maga teljességében megoldja a kormány; a magyar közönség egy része várta, ez azonban nem következett be. Az igen t. túloldal és a kormányzat nem egyszer kijelentették beszédeikben, hogy voltaképpen a túloldalt is áthatja a korszellem. Nagyon csodálkozom ezért ezen a javaslaton, mert ha a koreszme hatná át a túloldalt, akkor az nemcsak általánosságban mutatkoznék meg, hanem a módszereket is átvennék. (Egy hang jobbfelől: Sosem vesszük át!) A kérdéseket tökéletesem totálisan kellene megoldani, a napirenden lévő javaslatok egyike sem alkalmas azonban az illető kérdések totális megoldására. Ha már a zsidókérdést nem oldja meg ez a javaslat, akkor legalább egy részletkérdést kellett volna megoldania, meg kellett volna oldania például azt a kérdést, hogy a magyar önkormányzatokból a zsidó szellemet teljesen irtsuk ki. Többek között a törvényhatóságok tekintetében is intézkednie kellett volna a javaslatnak, 'de legalább is intézkednie kellett voln cl cl többi önkormányzatra vonatkozóan, A törvényhatóságokban történtek bizonyos
