Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-203

338 Az országgyűlés képviselőházának Ê03. ülése 19 úl június 30-án, hétfőn. hogy ha valakinek van autója, akkor azt azért piszkálják; eiz nem érdekes, hanem azért, hogy oda olyan keresztény magyarok tudja­nak ülni, akik nem az ő embereik. Ezen mú­lik, t. Ház, minden, mert a stróman-rendszer itt is megvan. Sajnos, éppen a gazdasági el­eeettség és egyéb összefüggések révén nem le­het minden magyart ilyen posztokra ültetni, mert az erős nyomásnak, amelynek a zsidó­ság és kapcsolt részei kiteszik a közéletben működő emberekeit, majd: nem fognak tudni esetleg ellentállni. T. Ház! Ezek a kérdések nem újak, nem most keletkeznek és nem most jönnek elő a zsidókérdéssel kapcsolatban. A girondot elmon­dotta itt Rupert képviselő úr, azonban nem beszélt arról, hogy az 1222-ben kiadott törvény 24. cikkelye — az Arany bulla — és az 1647 :XCI. te. világosan és (kifejezetten ki­mondja, hogy sókamarások, vámszedők zsidók stb., stb. nem lehetnek. Vajon miért mon­dotta ki, t. Ház, ezt akkoriban törvény, ami­kor még nem voltak se nemzetiszocialisták, se nyilasok, se hungaristák, sem magyar meg­újhodás pártja? Még egyik sem volt, és mégis kimondották ezt tételes törvényben. Azért, mert a régi nemzet is érezte» hogy ezt az ide­gen elemet nem bírja elviselni a testében. í Meskó Zoltán: ösztönösen megérzi ezt a ma­gyar!) T. Ház! Nem lehet ezzel az elemmel együtt dolgozni és együtt működni. (Jurcsek Béla: Nem is akarunk!) Nem lehet azért, mert két teljesen idegen tényező összehozásá­ból nem keletkezhetik semmi jó. Ha a tüzet és a vizet összehozom, t. Ház, nem keletkezik belőle egy új elem. Ez teljesen lehetetlen. És ha mi az ügyvédi rendtartásban lévő ügyvé­deket meg akarjuk menteni gazdasági, er­kölcsi, szellemi síkon, akkor) cselekednünk kej.1. A szegény ügyvéden, a szegénységen se­gíteni kell, ez tény, helyes, azonban nem jog­cím arra, hogy ez a szegény ügyvéd azután bolyong és nem tud munkát találni, munkát kapni. Mit flog csinálni? Jön a zsidó ügyvéd és azt fogja mondani: te ide beülsz, te leszel a kirakat-gój, te fogod az irodát képviselni, mi szedjük a pénzt, te pedig fizetést fogsz kapni. (Börcs János: Minden községben így van! — Meskó Zoltán: Tudja mindenki és nem csinálnak semmit. Hihetetlen dolog!) Ha tehát mi kötelezettségeinknek nemcsak belpolitikailag, hanem külpolitikailag is száz­százalékosan eleget akarunk tenni, akkor ezt az Európára nézve káros idegen fajtát visz­sza kell szorítanunk, gettóba kell küldenünk (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), meri nem elég szórványosan egy-egy kiváló köz­igazgatási, alispáni intézkedés az idegen asi­dóknak a fürdőkből való kitiltásáról, (Ma­tolcsy Tamás: Amit Fischer kontrakariroz!), mert mindig jönnek gátlások és jönnek álke­resztények, akik ezeket a dolgokat kontrakari­tfozzák. Ebben a kérdésben, t. Ház, nem lelhet kompromisszumot kötni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar nemzet az anti­szemitizmus előkelő kezelését nem bírja el: ezt a kérdést vagy radikálisan oldjuk meg, vagy belül elbukunk. (Meskó Zoltán: Sze­rencse, hogy az arcukon viselik a névjegyü­ket!) Más megoldás nincs! t Én tehát tisztelettel kérem a kormányza­tot, méltóztassék ezt a kérdést sürgősen — már tegnap — megfontolás tárgyává tenni és megfelelő intézkedésekkel jönni. Ez a kis ja­vaslat valóban nem egész, globális kérdéseket van hivatva megoldani. En nagyon jól tu­dom, hogy ezáltal még nem fog a keresztény magyar nemzeti társadalom előbbre kerülni, hiszen csak 6.000 emberről van szó és az eb­ben a 6.000 főnyi, a legmagasabb szellemi ké­pesítéssel rendelkező ügyvédségben bennélo 3.500 főnyi zsidóságról és még kapcsolt ré­szeiről, ezek azonban kisugározzák a szelle­miségüket az egész országba és mindenütt fertőzik az egész közvéleményt, (Ügy van! Ügy van! a szélsóbaloldalon.) azért, mert könnyebb valamit lerombolni és fertőzni, mint valamit komolyan felépíteni. Ha mi. a magyar nemzeti közvéleményt meg akarjuk ezektől az emberektől menteni, ha mi ezt a hivatásrendet gazdaságilag meg akarjuk erősíteni, ha mi : egyáltalában a jö­vőnek, az ifjú, új nemzedéknek, a megszüle­tendő Magyarországnak dolgozunk, akkor a zsidóságot tökéletesen és teljesen ki kell szo­rítanunk ebből a hivatásrendből is és más ön­kormányzatokból is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A törvényjavaslat ezt nem tartalmazza és a kérdéseket — úgy látom — úgy gondolja megoldani, hogy a feltörő elége­detlenséget büntető javaslatokkal szorítja le. Ez nem nemzeti szocialista, magyar megújho­dás-párti, nyilas, vagy hungarista kérdés, az emberekben nagyfokú elégedetlenség van, ezt pedig- büntető javaslatokkal lehet ideig-óráig leszorítani (Meskó Zoltán: Ideig-óráig!), lehet falat emelni, a fal azonban sohasem lehet olyan magas, hogy az elégedetlenséget, a bizal­matlanságot és a vezetőktől való teljes elide­genedést meg tudjuk akadályozni. Nekünk többet kell majd termelnünk, sőt nemcsak »majd«, hanem ma kell többet ter­melnünk és ehhez a többtermeléshez, a gazda­sági részhez is igenis lelki megnyugvás keli és össze kell fognunk, hogy többet termeljünk. Összefogni pedig nem lehet olyan büntetőjogi javaslatokkal, amelyek áttörik a régi büntető­jogi elveket, bár nem baj, ha át is törik, de úgy törjék át, hogy ezáltal új alkotó munka, alkotó élet keletkezzék és az államalkotó ma­gyar faj előbbre tudjon rukkolni, ne pedig az történjék, hogy belekerüljenek a javaslatba olyan dolgok, hogy ha valami veszéllyel jár, vagy valaki valamilyen cselekmény kísérleté­nek előkészítő cselekményét követi el, az illető már súlyos büntetést szenved. Az összefogás ott kezdődik, hogyha azokat az embereket, akik a zsidóságnak ezeket a magyar élet fáját rágó cselekményeit évekkel ezelőtt, tegnap, tegnapelőtt kipellengérezték és ezeket bün­tető bíróságaink a fennálló törvényeink ér­teimélben elítélték, rehabilitálják és ezeket a büntetéseket mind hatályon kívül helyezik a többi nemzeti szocialista világnézeti magatar­tásból származó cselekményekért elítéltekkel együtt. T. Ház! Méltóztassanak csak elgondolni, hogy milyen érzések vannak annak az ember­nek a lelkében, aki azt mondotta egy másik zsidó cselekményre, egyik-másik zsidó ügy­védre, vagy zsidó orvosra, hogy gaz zsidó, vagy piszok zsidó. Büntetőtörvényeink szerint elítélték, kitöltötte a büntetését, vagy most fogja csak kitölteni, semmiféle rehabilitációt nem kapott, amikor pedig más törvények indo­kolása megállapítja, finoman parlamentáris szavakkal, hogy milyen káros a magyar életre a zsidóság jelenléte. Nem méltóztatnak gon­dolni, hogy ezek az ellenmondások az egyedek lelkében nem váltanak ki összhangot? És vég­eredményben a sok egyedből tevődik össze a közület, a család, a község, az egész állam, az egész nemzex. T. Ház! Ebben a javaslatban kétségtelenül

Next

/
Oldalképek
Tartalom