Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-203

3§6 Ââ országgyűlés képviselőházának a t. képviselő úr, hanem hivatkozzék a közelmúltra és a jelenre, (Meskó Zoltán: Pár ezer evvel visszamehetne!) T. Ház! A hősi, a háborús kötelezettség-ékben való túlzott kötelességteljesítésre hivatkozott itt Bródy képviselő úr. Ez a statisztika semmi más, mint szemfényvesztés. Azt mondotta a képviselő úr, hogy az 1914—1918. évi világháborúban ö7-en haltak hősi halált a budapesti ügyvédi kamara tagjai közül. Méltóztassék csak jól figyelni, hol van a szokott zsidó rabulisztika elásva. (Meskó Zoltán: Fejlett technika!) Abban, hogy ebből 39 volt a zsidó, tehát ezek szerint 80%-át tették ki a zsidók a hősi halottaknak, azt azonban nem mondja meg a képviselő úr, hogy hány közül, hány zsidó tagja volt ennek az ügyvédi kamarának, mert ha ezt megmondja, akkor világos, hogy százalékban a katolikus, a református, az evangélikus és a többi felekezetekhez tartozó mind messze felette áll. Ha egy közület tagjaiból 100 közül 78 zsidó, akkor természetes, hogy az arányszám is arányi agosan magasabb. (Ügy van a jobboldalon.) Ezzel a statisztikával tehát megint csak azt bizonyítja be, ugyanúgy, mint a későbbi alkalommal, amikor merték azt állítani a Házban, noha tudták, hogy következik egy hozzászóló, aki abszolút ismeri a körülményeket, s adatokkal jön, hogy a kamara választmányában nincs is zsidó. Ez a tipikus zsidó megtévesztés esete. De a zsidóvédő Rupertéknak nem a nemzet érdeke a fontos! (ügy van! a jobb- és szélsőbaloldalon.) Ez ellen kell nekünk küzdenünk, ezért kell kérnem az igazságügy miniszter urat, hogy Petro Kálmán képviselőtársamnak azt az indítványát, hogy a numerus nullusra vonatkozó intézkedést valósítsa meg, tegye rövid megfontolás után valósággá (Meskó Zoltán: Nem is kell fontolgatni ezen!) és intézkedjék addig, amíg nem késő. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nemcsak a zsidóknak vannak idegeik, vannak a keresztény magyar ügyvédeknek is. És igaza volt Bródy képviselő úrnak, amikor azt mondta, hogy ez a javaslat egy tűszúrás. Sajnos, ez a javaslat csak egy igen enyhe finom kis tűszúrás. (Meskó Zoltán: Még nem is injekció.) A keresztény nemzeti magyar ügyvédek azonban nem bírják el a szurkálást, vagy elintézzük a kérdést, vagy elesünk, mert a zsidóságnak ma is olyan nagy a túl hatalma és olyan nagy az ereje, olyan nagy összeköttetései vannak, inert az Andorok és a Ferik állandóan járnak-kelnek. Nem a zsidó megy a zsidóság ügyében (Meskó Zoltán: így van, ez a szomorú!) hanem az Andorok, a Ferik és a Pisták mennek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: Nem véletlen az Andor és a Feri említése!) FJbben a kérdésben össze kell fognunk, az 5. §-'t meg kell változtatnunk és ki kell egészítenünk azzal, hogy zsidó fajií pedig a kamarának tágja nem lehet, ezt az intézkedést pedig az igazságügyminiszter úr rendeletileg szabályozza és lépteti életbe. Nem vagyok túlzó ember, nem azt mondom, hogy ma jöjjön a numerus nullus, hogy ki a zsidókkal déli 12 óráig, de viszont nem osztozhatom abban az álláspontban, amelyet a csúcsminiszter iVr fejtett ki, hogy ne parancsoljuk ki addig a zsidókat, amíg nincs megfelelő keresztény a helyére!. T. Ház! Az ügyvédkérdés tipikus példajja önnek, hogy itt semmiféle ellentétes gazdasági érdek nem áll szemben. Semmiféle anyagi érdek nem fűződik ahhoz, hogy egyetlen zsidó is tovább az ügyvédi rendben bennmaradjon. Túlzsúfolt az ügyvédi kar, méltóztatnak látni a 203. ülése 19 H június 30-an, hétfőn, számokat: 6599 ügyvéd van. Én nem akarom statisztikai adatokkal untatni a t. Házat, de ha a békebeli időkkel Nagy-Magyarországban párhuzamot vonunk, akkor megdöflbbentő kép keletkezik s látszik, hogy mennyire túl van zsúfolva ez a kar. A bajoknak az igazi okozója az, hogy ha egy hivatásrend túl van terhelve, ezáltal az anyagi megélhetésnek a színvonala lefelé süllyed, mert az ügyvédnek nyugdíja nincs, annak önállóan kell állnia az élet viharában. Igaz, hogy beszélhet, igaz, hogy szólhat, igaz, hogy szerepelhet, de ne méltóztassék elfelejteni, mindig az ütközőpont a megbízó, az ellenfél és a hatóság között. Nagyon kényes és nehéz helyzete van egy olyan ügyvédnek, aki a hivatása magaslatán áll. Elmúlnak felette az évek, és ha nem tudott megfelelő vagyont szerezni, akkor kiülhet a sarokra koldulni. Ez a jblenség az oka azután annak, hogy az ügyvédi pályán az utánpótlás mindig kevesebb lesz; kevesebb lesz azért, mert részben nem látják az apák és azok az emberek, akik odamennének, biztosítva gyermekeik jövő jót, illetve saját jövőjüket, részben pedig azért, mert azzal a szellemmel, amelyet a zsidóság ott meghonosított, nem lehet megbirkózni. Igen örülök, hogy megjelent most Benkő igen t. képviselőtársam, aki ügyvéd, és kérem őt arra, hogy azt a kijelentését, amelyet a Hivatásrend ankétján tett, másítsa meg és a maga súlyával is lépjen közbe az igazságügyi kormányzatnál. Nem hiszem, hogy komolyan vallja azt a nyilatkozatot, amelyet ott tett, hogy Magyarország a kompromisszumok hazája. (Benkő Géza: Nem ezt mondottam!) T. Ház! Vannak kérdések, amelyekben nem lehet kompromisszumot kötni, (Taps a szélsőbaloldalon.) mert ha kompromisszumokat kötünk, akkor öszvér meg oldások keletkeznek, már pedig az öszvér- és félmegoldások (Benkő Géza: Csak a zsidótörvényre és a birtokpolitikai törvényre mondottam ezt!) sokkal roszszabbak mintha semmit sem csinálnánk, mert a tűszúrás kevésnek fáj, ha pedig az ellenfél gazdaságilag erőseb'b, aminthogy ^ kétségtelenül erősebb, akkor vissza is vág és vissza is üt, a gyenge anyagi képességű és e-setleg nem elég erős szellemi és erkölcsi alapon álló ügyvédség pedig nem fogja kiheverni azokat a visszavágásokat, ^melyeket a megszűrt zsidó ügyvédség fog visszaadni, T. Ház! Nem akartam konkrétumokra hivatkozni, pedig rossz szokásom, mivel ügyvéd is vagyok, hogy mindig bizonyítani is s'zeretek és a tömegével jövök elő azoknak az adatoknak, amelyek állításaimat bizonyítják, de ha már itt tartunk, akkor fel kell hoznom egyet annak bizonyítására, hogy a zsidó furfang amúgy is mindenen túljár. Már a kassai ügyvédi kamara előtt fekszik egy 317/1941. számú feljelentés, amelynek tanúsága szerint egy, nyilván nem éppen nemzeti magatartása miatt, Tornaiján fel nem vett dr. Fazekas Dezső nevezetű zsidó ügyvéd egy fiatal keresztény ügyvédet hívott oda az anyaországból azért, hogy az ő beadványait ellenjegyezze és ott üljön az irodájában, hogy ez a zsidó az ő régi irodáját fenntarthassa. Ez a zsidó ügyvéd az ő keresztény társával már megkezdte működését. Méltóztatnak tudni, hogy az ilyen eseteket milyen roppant nehéz perrendszerűleg bizonyítani, mert azt mondják rá, hogy »éppen ott ült az irodájában és nem lehet senkinek sem megtiltani, hogy ne_ üljön ott«. (Meskó Zoltán: Folyton kereszténység-