Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-203

È3Ù Az ország gyűlés kepvlseíSkázának ilyen komoly időkben ilyen javaslatot tárgyalunk, amikor odakint a pék-, a hentes-, a szatócsboltok előtt uszályokban állanak a polgárok órákon keresztül és várakoznak élelmiszerekre, amikor tényleg arr|a voilna szükség, hogy a társadalom teljes nyugalma biztosíttassák és nem arra, hogy ilyen javaslatokkai, amelyekre a keresztény társadalom nagyrésze is nem rokonszenvesen reagál, foglalkoztassuk a törvényhozást. Volna sok fbntosabb javaslat ennél; itt volna a kormány elképzelése szerint is a felségsértés, a lázadás és egyéb ikárcis mozgalmak kérdése, melyeknejk szigorúbb megbüntetését tartja a kormány szükségesnek. Ha ezekre nézve javaslatot nyújtott be és fontosnak tartja, akkor nyilván fontos is; akkor tehát nem tudom, miért nem ezzejl a föntosabb javaslattal kezdjük a sorrendet, miért ilyen inci-finei kérdéssel foglalkozunk, mint amit tárgyalunk, ha egyszer fennforog a veszélye annak, hogy veszélyes mozgalmak veszélyeztetik az -ország rendjét és nyugalmát. (Zaj.) T. képviselőtársam csakugyan játéknak tarthatja ezt a javaslatot a maga részérói, mert hiszen ha nem tartaná játéknak, (Petro Kálmán: Ezt nem mondtam!) akkor saját maga is igen könnyen tudna szegény keresztény ügyvédtársain segíteni. Például az, egri ügyvédi kamara területén élő szegény keresztény ügyvédeket mind rögtön jóléthez tudná juttatni, mert ha jól összeolvasom életrajzi adataihói, valami nyolc-tíz ügyvédi stalluma van. Ügyvédje a szatmári püspökségnek, a káptalannak, az egri érsekségnek (Petro Kálmán: Nem!), az egri egyházi takarékpénztárnak, az egyházmegyei alapítványoknak. (Petro Kálmán: De, nincs egy zsidó ügyfelem sem!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy nem Petro Kálmán képviselő' úr ügyvédi irodájának terjedelme van napirendre

1 tűzve, hanem egy más javaslat. (Mozgás.) Rupert ^ Rezső: Mély tisztelettel fogadom az elnöki figyelmeztetést, de éppen arról vau aiaó, hogy a keresztény ügyvédekéin akarunk segíteni... Elnök: Méltóztassék a javaslathoz szólni. Rupert Rezső: ... én tehát ajánlok egy módozatot Petro képviselő úrnak: két család megélne egy-egy stallumából, segítsen, hát rajtuk. T. Képviselőház,! Az ügyvédkérdés nehézsége az, hogy^ az ügyvédi bajoknak tárgyi okai vannak, így elsősorban a gazdasági viszonyok megváltozása, az, hogy különösen 1931 után a hitelforgalom nagyon minimálisra csökkent és ahogy tönkretette a mezőgazdasági társadalmat, úgy tönkretett más társadalmi osztályokat is, köztük az ügyvédi osztályt; oka az, hogy az alaki jogot sokféleképpen megreformálták, oka az, hogy vannak magánmunkálatok, amelyek az ügyvédeknek versenyt támasztanak, és oka az — felemlítem, ha már a keresztény ügyvédekről van szó, mert ezeket a stallumokat mind kezükre lehetne adni, — hogy nem részesítik például a közjegyzői munkák egy részében a keresztény ügyvédeket. Százféle módi volna arra, hogy a keresztény ügyvédeken segítsünk, így például az ingatlanforgalomnak másként való szabályozása is, azzal azonban, hogy a semmin, ahogy ma állunk, osztozkodjék az ügyvédi kar, nem lehet megszüntetni az ügyvédi bajokat. Sajnos, nincs forgalom. Van egy-két szerencsés ügyvéd, aki benne ül a stallumokban, az ügyvédek tömegén azonban akkor sem tudunk se g'ítenij ha ezektől mind ' elvesszük a stallnmo203. 'tilése l9ifi 'június oO-án, hét fon. kat, pedig a főkérdés itt, amint az egyes fel* szólalok: részéről, így az Erdélyi Párt tisztelt vezérszónokának felszólalásából is hallottam, éppen ezeknek a gazdasági stallumoknak Kérdése. Úgy képzelik, ez az ügyvédkedés lényege, ez a nemzeti feladat. Ez nem az ! Ez egyszerűen fókavadászat, de az ügyvéd nagy, nemes hivatását nem ezek a foglalkozások jelenítik. Téved az Erdélyi Párt t. képviselője, amikor uzít mondja, hogy a gazdasági vállalatok élén álló zsidó ügyvédek — nagyon kevesen állnak közülük ezeknek az élén! — irányítják a gazdasági életet, mert ezek dolgoznak ki bizonyos formulákat, amelyeknek alapján ezek a vállalatok nem tudom mit cselekednek, amit mondjuk, keresztény szempontból nem lehetne Cselekedni. Bocsánatot kérek, ez tévedés. A vállalatoknál levő ügyvédek, tulajdonképpen iparosok, mesteremberek; amit ők csinálnak, az nem ügyvédi munka, az sablonmunka és nem is bízzák rájuk a gazdasági irányítást. A nagyfizf Itésű alkalmazottak, igazgatók és mások — most már igen sokan éppen keresztény emberek ^ — valók arra, hogy ők irányítsák a gazdasági életet, ők rendezzék el a dolgok gazdasági részét. Ük végzik a gazdasági irányítást, mert az a kis sablonmunka -— azoknak a jelzálogkölcsönöknek bekebelezése vagy egy ilyen vagy amolyan szerződés megcsinálása, aminek formulái a boltokban kaphatók — nem igazi ügyvédkedés. Az az ügyvédkedés, amikor az ügyvéd kint az életben viszi a közjogi harcot vagy a rászorulók peres ügyeit; ezekben emelkedik fel az ügyvéd a maga hivatásának magaslatára, ezekben tud befolyást gyakorolni ja, jogi életre, ezekben tudja szolgálni az igazságot, a közjogot és az alkotmányt is. Ügyvédkedést folytattak például, hogy nagy példákkal éljek, Malosherbes és De Sèze, a kiknek, amikor gyilkosok tőre, lázadók fegyveres tömege vette körül a konventet, hogy XVI'. Lajos élete felett ítélkezzék, > megvolt a bátorságuk oda állani, védeni az igazságot, a trónt, védeni az alkotmányt» megvetve a halált, úgyhogy amikor Malesherb es-től fenyegetve megkérdezte az egyik forradalmár, honnan veszi ezt a merészséget, így válaszolt: »Onnan, hogy megvetem az életet!« Ez az ügyvédkedés!'Vagy az, amit a nagy Berry er vég-zett legitimista lé férő is. Amikor megbukott a forradalom, araikor tehát az ő rezsimje jutott uralomra, akkor is odaállt a saját rezsimje bírósága elé s védte a forradalmárokat, hősies tárgyilagossággal hozva fel mellettük minden mentséget, amit felhozni lehetett, így védite Bourbon Lajost is, a későbbi III. Napóleont, pedig lelkének egyetlen megmozdulása sem egyezett Napóleonnak a lelkületével. Nálunk is a nagy ügyvédek, a Kölcsey Ferencek, az Eötvös Károlyok, az Edvi-Ifiés Károlyok nem gazdasági stallumokban keresték az ügyvédkedést. Mondhatom, nekik nem is volt érzékük a gazdasági vagy anyagi dolgok iránt. Vagy ott van például a Bach-korszaknak nagy, jeles és hőslelkű ügyvédje, Csemegi Károly. (Zaj a szélsőbaloldalon.) aki a büntetőjogot alkotta s aki a XIX. század legnagyobb magyar jogásza, legnagyobb magyar jogászstilisztája volt. Nem volt fogalma a pénzről, mert amikor elment a kávéházba a maga asztaltársaságába, ahol a nagy jogászok ülteik egyült't, egyik mellény zsebébe kellett tenni a konflisra való pénzt, a másikba a kávéra valót és a liarmadikba a borravalóra való pénzt,