Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-202

Az országgyűlés képviselőházának 202. rában 50 százalékkal nagyobb a zsidóság arányszáma vagy ha méltóztatnak ehhez még hozzávenni aa indokolásnak azokat az igazán bölcs szavait és mondatait, amelyek kiegészítik ezt a tabellát. A tabella összegezése szerint összesen 6599 a bejegyzett ügyvédek száma, ebből zsidó 3037 — ez megfelel 46 százaléknak — és azután a következőképpen folytatja az indokolás: ezek az adatok azonban csak az 1939 : IV. te. rendelkezései szerint, azaz csak a zsidótörvény rendelkeizései szerint zsidóknak tekintendő személyekre vonatkoznak. (Lili János: Szóval kegyes csalás!) Az ügyvédi kamarák működésének szellemét és irányát megszabó választási jog gyakorlása szempontjából — mondja az indokolás —, ide kell számítani azokat a zsidófajú személyeket is, akik .az 1939 : IV. te. szempontjából nem tekintendők zsidóknak — valójában azonban zsidók —, továbbá a félvéreket is — mondja tovább az indokolás —, úgyszintén azokat is, akik házastársuk zsidó fajiságára tekintettel a keresztény szellem tevékeny érvényesítése szempontjából nem jönnek figyelembe. Idetartoznak telhát a zsidó feleséggel rendelkezők, a félzsidók, talán még a negyedzsidók is. De azt kell kérdeznem: amikor a kormány ilyen helyesen felismeri azt, hogy a keresztény szellem érvényesítése szempontjából ezekéit a zsidóság által fertőzött magyarokat sem vehetjük figyelembe és a fertőzött magyarokkal együtt a zsidóság igazi arányszáma az ügyvédi karban legalább 70%-ra tehető, miért csak s, kamarai szervezeti jog szempontjából méltóztatik mindezt helyesnek tartani és megállapítani, hogy ez a magyar szellemiséggel nem egyeztethető össze és miért méltóztatik csak a kamarák szervezeti joga tekintetében megfosztani a zsidókat, és miért nem méltóztatik egyúttal az egész kamarát is megtisztítani a zsidóságtól? Ez lett volna a helyes, a logikus, a természetes, az időszerű intézkedés. Meg kell mondanunk, hogy miért nem szabad a javaslatnál kizárólag csak közjogi szempontokra támaszkodni és miért kell gazdasági szempontokat is figyelembe venni. Senki sem állítja, hogy a közületek szelleme nem fontos. Fontos megtudni, hogy erősödik-e a közületekben a magyar szellem akkor, ha ennek a közületnek egyedei anyagiakban rosszul állanak, ha ki vannak szolgáltatva a zsidóságnak, ha a Budapesti Ügyvédi Kamarában lévő, mondjuk ezer keresztény tiszta fajmagyar ügyvéd kénytelen elmenni helyettesnek, helyettesítést vállalni zsidó ügyvédeknél? Vájjon lehetséges-e az, hogy tisztán magyar maradjon ez a közüleiti szellem, amikor a kamarában benne lévő olyan csekély százaléknyi magyar ügyvédség sem független anyagiakban? Azt kérdezem, hogy vájjon ez a megoldás, amit ez a javaslat hoz, nem fog-e hasonlítani a vállalatoknál beállított stróman-rendszerhez, nem az lesz-e a helyzet, hogy most ezután a kamarákban előtérbe állítják a magyar ügyvédet, tessék, legyetek ti majd az elnökségben és a választmányban benn, ugyanakkor azonban a magyar ügyvédek keressenek annyit, ameuynyit idáig kerestek. Vájjon nem ugyanaz a helyzet lesz-e most itt, ami idáig a vállalatoknál volt, hogy tulajdonképpen nem a strómanok keresnek, hanem az odaállított stróman mögött keresnek továbbra is a zsidók. Az ügyvédi kamarák közül a legnagyobb súllyal bíró budapesti ügyvédi kamarának a illése 19 Ul június 27-én, pénteken. 311 statisztikáját kívánom idehozni a képviselőház elé. Ennek azért van súlyosabb jelentősége, mert a budapesti ügyvédi kamarában bejegyzett ügyvédek száma, fele az egész ország ügyvédségének, tehát amit elmondok, az összes magyarországi ügyvédek 50% -ára vonatkozik. Ha eltekintünk a második zsidótörvény túl rugalmas megfogalmazásától, atekintétben, hogy ki tekintendő zsidónak, — mert tudjuk, hogy ezen törvény értelmében a százszázalékos galíciai zsidó származású is kereszténynek minősülhet, ha kellő időben elvette a keresztény szakácsnőjét, (Derültség.) — ha ettől a törvénybeli fogalmazástól eltekintünk és a tényleges helyzetet nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy a budapesti 3245 ügyvéd közül mindj össze ezer olyan van, aki százszázalékban ke j resztény fajú és nincsen zsidó felesége, tehát í nincsen zsidó rokonsága. Ezer van mindössze. A kivételezettek száma további 300. Legyen szabad még azt is megállapítanom, hogy a hivatalosan felfektetett lista is összesen csak 1300 keresztény magyart mutat ki, olyant, aki a törvény értelmében keresztény. Ez mindenben megerősíti az én kombinatív számításomat, hogy csak ezer fajmagyar ügyvéd van a budapesti kamarában. Nézzük most, t. Képviselőház, ezeknek az anyagi helyzetét. A 300 kivételezett a leggazdagabb a budapesti ügyvédi kamarában. Ezeknek az anyagi helyzete a legjobb. Érthető ez, t. Ház, azért, mert a vállalatok ezeket keresik legjobban; ezekre mondják azt, hogy ezek a mi embereink, mert csak a törvény értelmében nem zsidók, valójában azonban zsidók, viszont a statisztikánkat nem rontják. Következésképpen ezek jobban keresnek a színzsidóknál is. Ha most ezzel szemben a fajmagyar ügyvédek helyzetét nézzük, akkor azt látjuk, hogy az ezer fajtiszta magyar ügyvéd közül 20 százalék, azaz 200 olyan ma^ gyár ügyvéd van, aki a 150 pengő évi tagsági díjat sem tudja megfizetni a kamarában, aki ágyrajáró, aki az ügyvédi kamarától 80 fillér mindennapi ebédsegélyt kap. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ezek mind magyarok! A fajmagyar ügyvédek 20 százaléka tehát teljesen proletársorban él. Nagyon érdekes a következő statisztika is, t. Ház. Amint méltóztatnak tudni, a pénzügyminisztérium megállapít bizonyos együttes adófizetési kontingest az ügyvédi kamarák számára és ezt az adófizetési alapul szolgáló jövedelmet a budapesti kamaránál egy évre összesen 9 millióban állapította meg. Ebből a 9 millióból 800 fajmagyar ügyvédre, vagy ha még hozzáadjuk a 200 proletár ügyvédet is. aki adót alig tud fizetni, akkor az ezer fajmagyar ügyvédre összesen 1 millió pengő jövedelem esik a kamarai statisztika szerint. Ez évente személyenkint ezer pengőt jelent. Megállapítom azt is, hogy nem ennyire rossz a tényleges helyzet. A fajmagyar ügyvédek kereseti viszonya valamivel jobb; lehetséges az is, hogy a pénzügyminisztérium talán azt akarta elérni ennél a kontingens megállapításánál, hogy ne nyomja jobban éppen a magyar ügyvédeket; ha ugyanis ezt a kontingest felemelnék, ez nagyob terhet jelentene a fajmagyar ügyvédekre. Az arányszám azonban ennek ellenére sem változik s megállapíthatjuk hogy amíg ezer magyar ügyvéd 1 millió pengőt keres egy esztendőben, addig a többi, tehát zsidó ügyvéd 8 millió, pengőt keres, tehát nyolcszor többet keres, mint á magyar ügy-