Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-202
Az országgyűlés képviselőházának 202, tasnek tartjuk azt, hogy tovább dolgozzunk, akkor legalább azt kell mondanánk, hogy a kormány gondoskodjék arról, hogy a nagy időkhöz mért javaslatokkal jöjjön a képviselőház elé. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon., — Rupert Rezső: Ebben teljesen igaza van !) T. Képviselőház! Az 1937:IV. te. legalább az ügyvédi rendtartás kérdését rendezte, a_z 1938 :XV. te., a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának biztosításáról szóló lígynevezett első zsidótörvény pedig egy újabb lépéssel ment tovább ezen a téren, majd pedig a második zsidótörvény hozott bizonyos változásokat, míg most, 1941-ben itt látjuk ezt a javaslatot, amely technikai kérdésekkel bíbelődik. Egymásután következő öt esztendőben négy olyan javaslatot hozott ide a kormány, amely az ügyvédség kérdésével foglalkozik. Mi nem sokaljuk ezt, csupán azt kérjük, hogy ha már 6599 ügyvédnek a sorsa öt éven belül négyszer idekerül, akkor legalább gondoskodjók a kormány arról, hogy ezek a törvények legalább a háromezer magyar ügyvédet kellőképpen védjék meg. Erről azonban, nincs szó, ilyen védelmet ez a javaslat a legkevésbbé sem tud nyújtani. Az általános zsidókérdés megoldásához ez a javaslat semmivel sem visz bennünket közelebb. Egy parciális kérdésnek parciális megoldását hozza ez a javaslat, de még ennek a parciális kérdésnek parciális megoldási üteme is elakad ennél a javaslatnál. Amint az előbb "említettem, négy évvel ezelőtt volt egy általános kamarai rendezésről szóló intézkedés, a rendtartás, azután az első zsidótörvény azt hozta, hogy megállapította a zsidó arányszámot 20%-ban, ami a kivételek hozzáadásával, a 40%-os zsidó érvényesülést jelentett; ezenkívül a második zsidótörvény leszállította ezt a 20 plusz — nem tudóm — 20%-ot 6%-ra, de de ez a százalékleszállítás csak elméleti dolog, a kívánt eredmény elmaradt, mert ennek a hatása teljes mértékben csak 20—30, vagy 40 év múlva jelentkezett volna. Nyilvánvaló és nem vitás, hogy nekünk nemcsak az a kötelességünk, hogy 30—40 év múlva segítsünk egy generáción, hanem elsősorban az a kötelességünk, hogy a jelen sokat próbált nemzedékét segítsük meg, főleg azokat a szegény és rossz viszonyok között élő magyar ügyvédeket, akik a hazának mindenkor megtették a szolgálatot és kötelességüket százszázalékig teljesítették, ugyanakkor, amikor a zsidók vagy felmenttették magukat, vagy pedig helyetteseik révén tovább kerestek, még ha katonai szolgálatot teljesítettek is. Érthető tehát, ha mi nemzeti szocialisták — nem konjunktúra nemzeti szocialisták :— már a múltban is önnek a kérdésnek a gyökeres megoldását követeltük és tiltakoztunk az olyan segítség ellen, amelyet a kormány a múltban a zsidókérdés megoldása közben akart nyújtani a magyar ügyvédségnek. Gyorsabb ütemű segítést követeltünk. Itt van a kezemben az a módosító indítvány, amelyet már három esztendővel ezelőtt, az első zsidótörvény 1 árnyalása alkalmával voltam bátor benyújtani a Ház elé, s amelyet annak idején az akkori kormány igazságügyminisztere azzal az indokolással utasított vissza, hogy a magyar közfelfogással, a magyar képviselőház felfogásával nem egyezik meg az, hogy az említett 20% további kivételeknél alább szállítsuk le a zsidóság számarányát az ügyvédi karban. ülése 19 hl június 27-én, pénteken. 309 Nem tudom, hogy az igen t. miniszter úrral szemben nem leszek-e egy-két év múlva, vagy még előbb is abban a helyzetben, hogy mai beszédemre adandó válaszát majd ismét felolvassam. (Radocsay László igazságügyminiszter: Nem lesz kérem!) Ha nem, akkor ennek csak egyetlen oka lehet, az, hogy a miniszter úr ezt a javaslatot visszavonja, vagy pedig olyan módosításokat eszközöl rajta, amelyek lényegbe vágó intézkedéseket hoznak. (Taps a szélsőbaloldalon.) A második zsidótörvény tárgyalása alkalmával is benyújtottam egy indítványt, amelynek az volt a lényege, hogy ha már egyszer a kormány nem akarja a zsidókat teljesen kirekeszteni az ügyvédi karból, legalább evenként 10%-ot töröljön, mégpedig olyképpen, hogy elsősorban a gazdag zsidókat töröljék, tehát a szooális szempontok figyelembevételével történjék ez az 1 intézkedés. Mondanom sem kell, hogy ezt az indítványomat is leszavazta a túloldal. Mi tehát, akik egy-két évvel korábban gondolkodtunk, mint ahogy az igen t. kormány gondolkodni szokott, (Budinszky László: Lassan járj, tovább érsz!) mi a magyar ügyvédséget és az egész magyar középosztályt intézményesen és gyorsabban akartuk megsegíteni és nem most, amikor a körülöttünk lévő államokban ezt a kérdést már mindenütt megoldották, tehát nemcsak post festa, az események után kullogva, hanem a kellő időben kívántuk a megfelelő törvényt a képviselőházzal megszavaztatni, s annak idején az igen t. túloldal és a magyar királyi kormány volt ennek a legnagyobb akadálya. T. Képviselőház! Kétségtelen dolog, hogy 20—30 év után jelentkező hatású törvényjavaslatok nem elegendőik. Azonnali intézkedést kell bevezetnünk. A nuimerus nullus az egyetlen helyes álláspont ebben a kérdésben, igen t. miniszter úr! (Taps a szélsőbaloldalon.) Ha ezt hozta volna a törvényjavaslat, szívesen fogadtuk volna el. De fejlődés lett volna az is és az orvoslás szándékának grafikonja neon tört volna meg akkoir 1 sem, ha imost az elérendő cél érdekében — legalább átmenetileg — a 6%-os azonnali megoldást vezette volna be az igen t. miniszter úr. (Zsámboki Pál: Ez az igazság.) T. Képviselőház! Legalább ezt a (megoldást vártuk volna el ettől a félliberális kormánytól. (Mozgás.) Ehelyett mit ad ez a javaslat 1 ? Elsősorban is kikapcsolja a magyar középosztály globális és együttes problémájából az ügyvédséget. Nem nyúl tehát hozzá az orvosi kérdéshez, nem nyúl hozzá a mérnöki kérdéshez, nem nyúl hozzá az újságírói kérdéshez és nem nyúl hozzá a színművészek kérdéséhez; kiemeli ezt a kérdést az egészből — nyilván itt szorított legjobban a csizma és az ügyvédek jártak a legtöbbet a minisztériumba, ezért a miniszter úr nem tudott elzárkózni e^ek elől a kisebb technikai módosítások elől. Ezért azt gondoljuk, hogy a miniszter úr a saiát szempontjából és a kormány ismeretes álláspontja szempontjából, amely nem akar harmadik zsidótörvényt hozni, annyiban helyesen járt el, hogy szigorúan a tárcája keretén belül maradt és került minden olyan intézkedést, amely a zsidókétfdés megoldásához csak egy lépéssel is közelebb vitt volna bennünket. Miről van szó ebben a javaslatban? Az ügyvédekre, ügyvédjelöltekre és az üVvvédi önfeoirmányzatra vonatkozó egyes kérdések szabályozásáról. Itt nincá szó a százalékarány
