Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-202
Az ùfszâggyûlês képviselőházának 202. mitásba ott, ahol a keresztény nemzeti szellemet kell érvényesíteni. Hozzájárni ehhez az a körülmény is, hogy a kamarai tagdíj és az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézeti járulék meg nem fizetése magával vonja azt is, hogy az illető az önkormányzatban részt nem vehet, már pedig gazdasági helyzetüknél fogva éppen a keresztény ügyvédek azok, akik túlnyomórészben szerepelnek ezek között, tehát ez is gyöngíti a keresztény ügyvédek számarányát a kamarában és ezzel is kedvező tlenelbb lesz a szavazati arányuk. Most már ez a törvényhozói akarat, amely a zsidók gazdasági térfoglaLásának korlátozására irányul, okvetlenül kifejezésre kell hogy jusson az úgynevezett közmegbízatások körében is, vagyis a tömeggondnoki, a vagyonfelügyelői, a házassagvédői, a zárgondnoki, az ügy gondnoki szerepekben, inert hiszen ezek igazságügyi hatósági vonatkozású közjogi cselekmények, a törvényhozói alapgondolat pedg az, hogy a közmegbízatásokból, helyesebben a közhatalmi természetű működésekből ja. zsidókat ki kell zárni. Ez is nagyban elő fogja mozdítani a kisebb keresetű és fiatalabb ügyvédek kereseti lehetőségeit. Ezeknek megfontolása után tartotta szükségesnek a iminisztérium, hogy az ügyvédi rendtartás körébe tartozó jogszabályok módosítása és kiegészítése során az egyes szakaszok keretében, amelyeket később ismertetni fogok, szabályozza ezeket a kérdéseket. T. Ház! Ez a törvényjavaslat, amelynek alapgondolatait így röviden vázoltam, kilenc szakaszból áll. Az első szakasz BZÓI az ügyvédi kamarába való felvétel iránt előterjesztett kérelem elintézéséről. Ennek a kérelemnek elintézése azelőtt úgy történt, hoigy az ügyvédi pálya túlzsúfoltsága következtében korlátozták az időpontot, amikor az ügyvédek névsorába őket fel lehetett venni. Ez a korlátozás a törvényjavaslat első szakasza értelmében most már megszűnik, mert ez a törvényjavaslat azt mondja ki, hogy a bizottság június és december hónap kivételével az egész év folyamán működik, — vagyis nem úgy, mint azelőtt, hogy csak két hónapban működött — de zsidónak felvétele tárgyában csak január és július folyamán hozhat határozatot. Mint méltóztatnak látni, ezzel megszorította a zsidók felvételi jogát, illetve megszorította azt a felvételt olyan irányban, hogy egy évben csak kétszer történhetik. Így tudniillik az arányosítás is sokkal kedvezőbb lesz, nagyobb lévén az áttekinthetőség, mert minden hónapban külön arányosítani az igazgatási teendők olyan föltornyosodását hozná magával, amely; lyel nehezen birkózhatnának meg az ügyvédi kamarák. A második szakasz az ügyvédek névjegyzékéből törlést elrendelő határozat kézbesíthiötetïenségének esetéről intézkedik. Ebben a tekintetben kimondja azt, hogy ha az ügyvéd ismeretlen helyen tartózkodik, vagy pedig ha bármi okból neki a határozat nem kézbesíthető, ebben az esetben az Ügyvédi Kamara választmánya ügygondnokot rendel ki, akinek éppen olyan hatállyal lehet kézbesíteni a törlési határozatot, mint magának az illetőnek. Élihez fontos egyéni és közérdek fűződik, mert hiszen nem közömbös dolog az, egyéni szempontból különös joga fűződhetik az, ügyvédnek ahhoz, hogy kézbesítik-e neki a határozatot vagy sem, másrészt pedig, ha a törlést elrendelték, a közérdek is joggal megköveteli, hogy a törlési határozatot neki kézbesíteni ülése 19Ul június 27-en, pénteken. 307 lehessen: most ugyanis — amiről az ügyvédi rendtartás nem intézkedett — az ügygodnoknak teljes hatállyal lehet kézbesíteni, vagyis a javaslat ebből a szempontból fontos kérdést oldott meg. A javaslat 3. §-a az ügyvédjelöltek munkaidejét, díjazásának legkisebb méntékét és a fizetéses szabadság tartamát kívánja az igazságügyminiszter úr által szükségesnek tartott módon rendeletileg szabályozni. Tudvalevő, hogy az ügyvédjelöltség gyakorlati célja azoknak az ismereteknek megszerzése, amelyek az egységes ügyvédi és bírói vizsga letételére szükségesek. Ez a probléma tehát igazságügyi szempontból közérdeket jelent és általános szociális követelmény az, hogy az ügyvéd jelöltek" annak a munkának ellenében, amelyet i ügyvéd-munkaadóiknak teljesítenek, megkapják a megfelelő díjazást, ami nélkül el sem leheit képzelni az életük rendes menetét biztosító nyugodt munkát. Igaz, hogy az 1937.-XXI. te., amely a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szól, alkalmat ad arra is, hogy ez a kérdés is szabályozta ssék, ez a szabályozás azonban nem bizonyult teljesen megnyugtatónak, mert bár ez az említett törvény az általános munkaviszonyokat szabályozza, az egésá vonalon és bármilyen munkaviszonyok kérdése tekintetében, mint már mondottam, rendkívül fontos közérdekű dolog az, hogy az ügyvédjelöltek munkaviszonyai — minthogy ezek erkölcsi és szociális érdeket képviselnek, tehát az igazságügy keretébe tartoznak —, az igazságügyminiszter útján is szabályoztassah nak^ ha tehát nem sikerülne megállapodást létesíteni a munkaadó-ügyvéd és a munkavállaló-ügyvédjelöltek között, akkor szükségesnek tartja a törvényjavaslat aunak lehetőségét, hogy a legkisebb munkabéreket az ügyvédjelöltek részére megállapítsák, vagyis ezt a javaslat — természetesen ennek az előbb hivatkozott törvénynek szellemében és az ott hivatkozott faktorok szükséges meghallgatása után — az igazságügymini szter úrra bízza, ismételten hangoztatva azt, hogy az ügyvédijelöltek munkaviszonyaiban a gazdasági elemek mellett túlnyomóak az igazságügyi előkészítő kiképzés elemei. A 4. § a fegyelmi eljárást megelőző kamarai felügyeleti vizsgálatot szabályozza. Ez a kamarai felügyeleti vizsgálat az 1937 : IV. te. 159. Va szerint a kamara elnöke, vagy a választmánynak a kamarai elnök által kijelölt tagjai által volt teljesíthető. Ez a szabályozás azonban igen nagy terhet rótt különösen a kisebb taglétszámú ügyvédi kamarákra, úgy magára a kamarai elnökre, mint magára a kamarai választmányi tagra is és munkaidejének igen .jelentős részét lekötötte. Ennélfogva szükségesnek mutatkozott ennek a törvényjavaslatnak keretében egy olyan szabályozás, amely lehetővé tette azt, hogy a kamara elnöke ezt a vizsgálóbiztost ne csak a kamarai választmány tagjai közül hanem egyáltalán a kamara tagjai közül jelölhesse ki. Az 5. §, amely egyúttal a törvényjavaslat legjelentősebb szakasza, az ügyvédi kamara zsidó tagjainak választójogát szabályozza, amit az előbb már ismertettem. A 6. § szintén igen jelentős, mert az ügyvédi kamara zsidó tagjainak megbízatását korlátozza. Idevonatkozólag az általam már előadottakon kívül csupán annyit jegyzek meg, hogy ebben a tekintetben a 6400/1938. I. M. számú rendeletnek azok a rendelkezései, amelyek a hadirokkant és tűzharcos ügyvédek közmegbízatásokban való részesítésére vonat44*
