Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-201
290 Az országgyűlés képviselőházának 201. részletet olvassak fel. Eat a levelet egy volt községi jegyző, illetőleg egy volt csonkaországbeli községi jegyző írta, aki véletlenül tanítványom i& volt, és aki most a Délvidék egyik legnagyobb községében mint vezetŐjegyző teljesít szolgálatot. Természetesen a levélnek csak egyes részleteit fogom ismertetni, mert hiszen van sok olyan vonatkozása is. amely talán nem alkalmas arra, hogy a Ház plénuma előtt ismertté legyen. (Matolcsy Mátyás: De ez nem tartozik a javaslathoz!) Ez a községi jegyző a következőket írja nekem (olvassa): »Munkám állandóan sokasodik, éjszakai pihenésem vele együtt fogy. Az a baj, hogy minden munkatársam kezdő ember, vagy középiskolás diák, akiknek mindent részletesen meg kell magyaráznom s munkájukat még a magyar helyesírási szabályok szempontjából is alaposan meg kell viasgálnom. Mert magyarul írni végképp nem tudnak, még az egyetemi hallgatók sem. Igyekezetük azonban nagy és ezzel sok bajon lehet segíteni. A tisztviselők csaknem valamennyien eljugoszlávosodtak, abbeli igyekezetükben, hogy minél lojálisabbaknak látszódjanak, sokszor még saját fajtájuknak is kárára voltak. Jugoszláv érdek volt, hogy a magyar munkás és a magyar gazda rossz viszonyban legyen egymással. Teljes sikerrel szolgálták ezt a célt. Az is szerb célt szolgált, hogy a katolikus és a re formátus társadalmat szembeállítsák egymással, sikerült is a legélesebb felekezeti gyűlöl ködést felébreszteni. Az itteni zsidók vannak annyira becstelenek, mint a kárpátaljaiak. Egymással szembenálló kisebb-nagyobb eso portokra rétegezett lakosságot találtunk itt. egymással ellentétes törekvésekkel. Minden tudásunkat és minden igyekezetünket elő kel] vennünk, hogy megálUhassuk a helyünket. Üj és egységes magyar társadalmat kell itt kialakítani. Míg a felszabadulás Öröme él a magyar lélekben, illetve míg ez, az öröm melegíti őket, addig lehet csak ebben az irányban munkálkodni. A lelkes napokat késedelem nélkül és alaposan ki kell használni. Boldog vagyok, hogy ebben a munkában részt vehetek. A sok intézkedés között nehéz az eligazodás s akkor járunk el leghelyesebben, ha a magunk feje után megyünk. Lelkiismeretes gondossággal, alaposam megrágunk mindent, mielőtt cselekednénk, de amikor cselekvésre kerül a sor, akkor azt hajtjuk végre, amit a leghelyesebbnek tartunk. Emiatt még nem volt baj, mert igyekeztünk mindig a leghelyesebb megoldást megtalálni. A jó érdekében a legkisebb szabálytalanság, amit néha el kell követnünk, a hatáskör túllépés és a hivatalos hatalommal való visszaélés. A közigazgatási reformszabályok megtervezése előtt igen helyes lenne a katonai közigazgatáshoz beosztott polgári közigazgatók munkásságát tanulmányozni, mert az itt szerzett tapasztalatok figyelembevételével a közigazgatósági hatóságok és szervek munkakörének és hatáskörének elosztását helyesebben és célszerűbben sikerülne megoldani. Az itteni főszolgabíró nem egy esetben községi jegyzői munkát végez, mi pedig, községi jegyzők, nem egyszer főszolgabírói hatáskört teljesítünk és mégis, talán éppen ezért, megy jól minden a sok és sokirányú rendelkezés és szándék ellenére is.« . T. Ház! Azt hiszem, nem kétséges, hogy itt nem lehet bürokráciáról beszélni, mert ebben a levélben a legélesebben jelentkezik ülése 19hl június 26-án, csütörtökön. az a tisztviselői gondolkodás, amelynek az önállóság, a kezdeményező erő és felelősségérzet a legjellemzőbb tulajdonsága. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Továbbmenve, t. Ház, a bürokrácia vizsgálatánál másodfokú közigazgatási hatóságainkról is megállapíthatjuk, hogy ezek mégannyira közel vannak az élethez, hogy közvetlenül átérzik annak parancsoló követelményeit. Ezek előtt az életszabta parancsoló követelmények előtt meghajolva, sokszor kénytelenek huszárosán szétvágni a jogszabályok gordiusi csomóit és ekként felelni meg hivatásuknak. Ez azonban, t. Ház, nem azt jelenti, mintha a középfokú közigazgatásban a tisztviselők esetleg törvényellenesen járnának el, hanem azt, hogy lelket, életet visznek a jogszabályok merev, elvont betűibe. Kormányhatóságainknál azután valóban kibontakozhatnék a bürokratikus tömeglélek, mert az óriási tömegben együtt dolgozó tisztviselők, az egyes reszortok merevsége és a megoldandó feladatok aránylagos távolsága az intézőktől, elősegíthetné itt a bürokratikus tömegléleknek kifejlődését. Mégis itt sem lehet igazi bürokráciáról beszélni, itt csupán talán azt mondhatjuk, hogy kissé túlzott centralizmus uralkodik, amely miatt az elintézésekben akadályok vannak, t. i. a feladatok tömegével időbelileg — hangsúlyozom, időbelileg — nem képes megbirkózni az aránylag elégtelen számú tisztviselő. Nézzük most már, t. Ház, mi voit nálunk az oka a közigazgatási centralizmus kialakulásának. Megállapíthatjuk, hogy a trianoni Magyarország társadalmi, gazdasági, politikai és közigazgatási helyzete valósággal parancsolólag követelte meg ennek a rendszernek az alkalmazását és bevezetését, mert a világháború és a forradalmak alatt szétdúlt közigazgatás rengetegeiben csak ezekkel a módszerekkel lehetett rendet teremteni. A világháború keserves évei és a forradalmak zavarai felborították a közületek háztartásának rendjét, és az ország gazdasági összefüggéseit nem mindig érzékelő önkormányzatoknak nem volt módjukban túlnézni határaikon és ezért szükség volt arra, hogy egy mindent áttekintő erős központi hatalom irányítsa önkormányzataink gazdasági tevékenységét. Ez a rendszer, t. Ház, nyugodtan állíthatom, hogy a 38-as év végéig valóban teljesítette is feladatát. Ebben az időpontban a közületek háztartásának kérdése már többé-kevésbbé, —? de inkább többé, mint kevésbbé — rendezettnek volt mondható. Az új európai rend kialakulásának idejében azonban, már a kezdeti időszakokban is, még inkább napjainkban, az élet mndíg több és több • területén kénytelen közigazgatási beavatkozáshoz folyamodni és ezekben az időkben a centralisztikus elméletnek talán kissé merev alkalmazása már azt okozza, hogy kormán vhatóságaink alig képesek megbirkózni a reájuk háruló feladatokkal. Ez okozza a zökkenőket, ez az, amiért sokan a köztisztviselőket okolják, holott nem ők, hanem a centralisztikus berendezkedés a hibás ; éppen ezt építi le, amint ezt a tárgyalás alatt álló javaslat is mutatja, a kormányzat, az államvezetés. (Meskó Zoltáu: Ezt értette ímródy is!) A képzett és kiváló munkabírású magyar köztisiztviseloi kar igenis alkalmas a közigazgatás feladatainak célszerű megoldására, de
