Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

À% ofèzâg gyűlés ké'pvisdökázanak M interpelláltam a Kacsóh-ügyben. Az akkori miniszterelnök úr, gróf Teleki Pál válaszából óhajtok elöljáróban egy pár mondatot idézni. Azt mondotta gróf Teleki Pál, hogy (ol­vassa): »Én úgy találtam, hogy az ilyen váda­kat helyesebb minél hamarabb kivizsgálni«. (Gr. Festetics Domonkos: Ügy van! Helyes!) Azt mondotta továbbá beszéde egy részében (olvassa): »A valóság így áll. A miniszter úr­nak« — értette alatta a közellátási miniszter urat — »különben módjában lesz és ez kell is, hogy megtörténjék, a hivatalnak egész ge­renciáját megítélés és vizsgálat tárgyává tenni. Mint felügyelő hatóság ő úgyis meg­vizsgálja most az árkormánybiztosság egész tevékenységét, nemcsak ebben az ügyben, ha­nem egyáltalában az egész vonalon. Én ezt az áttekintést... be akarom várni...« stb. Azt mondotta továbbá Teleki Pál gróf, hogy (ol­vassa): »A miniszter úrnak« — a közellátási miniszter úrról van szó — »most minden­esetre alkalnui lesz mindezeket a kérdéseket is egy szélesebb vizsgálattal az árkormány­biztosság eddigi gerenciája körül megvizs­gálni«. A napló szerint »Egy hang a szélsőbal­oldalon: Mikor lesz az, miniszter úr? — Laky Dezső közellátási miniszter: Nagyon hamar«. (Derültség a szélsőbaloldalon.) 1941 február 12-t írtak akkor. (Egy hang a szélsőbalolda­lon: Fél éve csak!) Teleki Pál gróf így folytatta tovább (ol­vassa): »Ennek során meg lehet látni, hogy tényleg történtek-e visszaélések és ha igen, kinek a visszaélései és hogyan keletkeztek«. Mondotta továbbá (olvassa): »Ezekben akar­tam a képviselő úr interpellációjára megadni a választ, amilyent ez időpontban megadha­tok«. Az elnök felteszi a kérdést, hogy elfo­gadjuk-e a választ. Rajniss Ferenc a napló szerint közbeszól: »Átmenetileg elfogadom!« — Felkiáltások a jobboldalon: — ezalatt a kormányzópártot kell érteni — »Éljen Rajniss!« — Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. — Ez történt 1941 február 12-én. Most pedig kérdezem, t. Ház, mi történt azzal a vizsgálattal, amelyet »nagyon hamar« meghatározással jelzett a közellátási miniszter úr. Mert hiszen nekünk jogunk van annak az anyagát megismerni. ígérni nem feltétlenül szükséges, de betartani igen. (Ügy van! a. szélsőbaloldalon.) És ha Magyarország mi­niszterelnöke ígért valmit a Ház színe előtt, azt halála után is be kell tartani, ha jogfoly­tonosság van. Ez a szabály és ez a közhatalmi tekintély igazi megóvása. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Egy másik kérdés, amely tisztázásra szo­rul, az, hogy az ügyészség által láttamozott röpiratomban Teleki Pál gróf idézett beszédével kapcsolatban azt állítottam, hogy Magyar­ország megboldogult volt miniszterelnökét a tanácsadói a Kispesti Textil R. T. dolgában durván megtévesztették, amit normális viszo­nyok között természetesen nem szabad meg­tenni. Tudniillik a miniszterelnök úr a fonal­árak megállapításának kérdéséiben nyilatko­zott, amely az egész textilszakmára együtte­sen vonatkozik, ez azonban tökéletesen más-do­log, mint Ágoston Manó iir cégének az egyéni árverése, amit kétségtelenül elhallgattak a mi­niszterelnök úr előtt. Ez az ügy is elintéződött volna ugyan a gerenciális vizsgálat során — ahogyan nevez­ték —, mert ezt semmiféle bíróság, mint ügyet el nem intézheti, miután ez elsődleges politi­kai .ügy a kísérőjelenségei miatt. Tehát a bí­\ ülése ÍÚii június Éo-én, szerelmi. á7íl róságra való hivatkozás, hogy majd a bíróság elintézi, kicsúszás a politikai felelősség alól. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Jó lett volna ez a vizsgálat, amelyet Laky miniszter úr beígért, mert kissé közelebbről megismer­ték volna bent azt a textildzsungelt, amelynek értékes példázására igen-túlnagy irattáromból csak a mai napig érkezett kiskereskerfői leve­let mutatom be, amelyben a kiskereskedő azt jelenti, hogy a múlt év augusztusa óta Gold­bergertől és az összes nagy textilesektől nem kapott választ sem a leveleire, árut nem kap, mert pamutárut, ami a szegény embereknek kell, csak ú^y adnak ezek a nagy cégek ke­resztény kiskereskedőknek, viszonteladóknak, ha hozzá selymet is vásárolnak. (Gr, Festetics Domonkos: Ez igaz!) Azt írja ez a kiskeres­kedő, hogy (olvassa): »a fenti gyárak dolgá­ban alázatosan jelentem, hogy én szegény pusz­tai cseléd mezőgazdasági munkásoknak adom el a kartonruhát, mit csináljak én a selyem­meft« (Felkiáltások a szélsőbal')}dalon: Igaza van!) Kérdezem, hogy van-e tudomása a látha­tatlan közellátási miniszter úrnak ezekről a dolgokról. (SzÖllősi Jenő: A láthatatlan kor­mánynak!) A megboldogult miniszterelnök úr parlamenti beszédében elismerte, hogy az im­már közismert Kacsóh-ügyben méltányos vol­tam és mértéktartó az adatok felsorolásában. Tudta, hogy miért mondta. Ma sem óhajtok máskép viselkedni, de egyes nyugtalanító je­lenségekre kénytelen vagyok felhívni a figyelmet. Kötelességem rámutatni arra, hogy a na­gyok és a kicsinyek között tett különbségtétel jogosan sértii meg az ország közvéleményét (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és jogosan sérti a kisembereknek és a dolgozóknak az igazság­érzetét. (Ügy van! ügy van! « szélsőbaloldalon.) T. Ház! Azt állítottam • a Kacsóh-ügyben, hogy az egyenlő elbánás elvének az alkalmazá­sát kívánom, mert még a kisebb alkalmazottak esetleg megállapítandó bűnössége mellett is szem előtt kell tartani azt a letagadhatatlan tényt, hogy a teljhatalmú nagy úr, az árkor­mánybiztos, a főnök volt a vádlottak padjára került tisztviselőknek a partnere. Aki ezt el­felejti, annak nincs érzéke az elemi igazság iránt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt kér­tem többek közt, hogy amennyiben Kacson Bá­lint tisztségének birtokában szabadlábon véde­kezhetik, akkor Szabó László és a többiek is védekezzenek, szabadlábon. Nem óhajtok én sen­kit becsukatni, csak az egyenlőséget óhajtom a partnerek között helyreállítani. A bizonyítási eljárás szabályszerű lefolytatása után ám ke rüljenek azok is szabadlábra, mert hosszú hóna­pokig, esetleg egy évig, vagy évekig elhúzható peres esetekben ülni annyit jelent, hogy ez a hosszá vizsgálati fogság lelkileg is elkerülhe­tetlenül prejudikál a társadalmi ítéletaknek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Szabó László 1941 január 5-e óta van vizsgálati fogságban, Közel félesztendeje. A vizsgálatot április 30-án véglegesen befejez­ték, de június 5-én egy újabb hónappal meg­hosszabbították a vizsgálati fogságot. ' Az ügyészségnek 56 napja volt a vádirat elkészí­tésére, pedig olyanféle törvényes rendelkezés van Magyarországon, hogy 15 nap alatt kell a vádiratot elkészíteni, vagy a bizonyítás kiegé­szítését kérni, vagy pedig az eljárást meg­szüntetni. De pem is^ a törvény rendelkezése a fontos, hanem az a tény, hogy a további fogva­fartás ebben az esetben már a személyi «zabád-

Next

/
Oldalképek
Tartalom