Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

260 Az országgyűlés képviselőházának vállalatnál elkövetett szabálytalanságokról és a jelenlegi felügyelőnek hatásköri túllépéséről? Hajlandó-e a miniszter úr vizsgálatot elrendelni és a jelenlegi felügyelőt leváltani vagy megfegyelmezni ?« Elnök: Az .interpelláló képviselő urat illeti a szó. {Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen, ennek folytán interpellációját a házszabályok értelmében töröljük. Következik gróf Serényi Miklós képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Solt községben azért, mert a község a veszély előtt idietjében nem lett 'kiürítve és azért, mert a dunaföldvári vasúti töltés csak későn lett átvágva, tetemesen nagyobb lett az árvízkár, mint hogy ha minden szükséges intézkedést megtettek volna?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Gr. Serényi Miklós: T. Ház! Solt község volt az, amely az árvízveszedelem alatt a legtöbbet szenvedett valamennyi község közül ebben az országban. Magam jártam ott és szomorú szívvel tapasztaltam és láttam a szörnyű pusztítást, amelyet az árvíz ott végzett. A hajlékok százai omlottak össze és elveszítették az emberek évtizedek alatt megtakarított ingóságaikat. (Felkiáltások a jobboldalon: Ezrek!) Ennek a katasztrófának azonban nem kellett volna bekövetkeznie ilyen óriási mértékben, ha a hatóságok nem követtek volna el bűnös mulasztásokat a védelem irányításánál. Február 16-án reggel 8 órakor a rádió bejmondotta, hogy a Duna a gátat Dunavecsénél áttörte. Ekkor már nyilvánvalónak kellett lennie, hogy a víz okvetlenül eljön Soltra és azt elárasztja. Ha ekkor félreverték volna a harangokat és elrendelték volna, hogy a község lakossága vigye el a jószágát és vagyonát a közelfekvő szőlőhegyre, akkor 3—4 millió pengőnyi kárt el lehetett volna kerülni. (Maróthy Károly: Ennyi volt a kár?! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Borzasztó!) A községi elöljáróság azonban ezeket az intézkedéseket nem foganatosította, semmiféle elővigyázatossági rendeletet nem bocsátott ki, úgyhogy a község lakossága nyugodtan várta a fejleményeket, mert nem tudott a veszélyről semmit. Csak amikor a víz már Apostagnál is átszakította a gátat délután 3 órakor, akkor dobolták ki. hogy az asszonyok és gyermekek menjenek fel a szőlőhegyre. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon! Gr. Serényi Miklós: Délután 4 órakor a honvédelmi miniszter úr a községháza előtt az egybegyűlt emberek előtt kijelentette, hogy legyenek teljesen nugodtak, nem lesz semmi baj, ne legyenek ennyire beijedve, de ezek után ő maga mindjárt kocsiba ült és Kecskemét felé elrobogott, rábízva a védelmet dr. Garay főszolgabíró úrra. Egy óra múlva bejött az ár Soltra és 3 méter magasságban elárasztotta a községet, és mialatt a Duna árterén alig volt víz, a községet a víz teljesen elöntötte. A katonaság jórészt újoncokból állott s így a mentési munkálatokhoz nem értett. Az újonnan felépült dunaföldvári vasúti töltés teljesen felfogta a vizet, úgyhogy annak lefolyása egyáltalán nem volt. Az egész község lakossága követelte Garay főbíró úrtól, hogy ezt a dunaföldvári vasúti töltést vágják át 200. ülésé Í9U június î$-én, szerdán. több helyen, hogy a víz le tudjon folyni és a községből annak lefolyása legyen, de hiába volt minden kérés, Garay főbíró úr — hogy milyen érdekből, azt nem tudom — ragaszkodott hozzá, hogy a töltést nem szabad átvágni. Miután a ffátat nem engedték átvágni, a víznek semmi lefolyása nem volt és az 48 órán keresztül a községben maradt, sőt március^ 2-án is még 150 centiméter magas volt a víz. Ezen a napon érkezett meg Bonczos államtitkár úr és elrendelte, hogy ünnepélyes keretek közt bontsák ki a gátat. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kérdezem a belügyminiszter urat, hajlandó-e szigorú vizsgálatot indítani és a bíróság előtt felelősségre vonni Garay főszolgabíró urat és a többi felelős tényezőt> akiknek bűnös intézkedései miatt Solton legalább 3 millió pengővel több kár keletkezett ingóságokban (Maróthy Károly: Így van!) és legalább száz házzal több omlott be azért, mert a gát átvágásával addig vártak, amíg azt ünnepélyesen lehetett keresztülvinni? Az egész község fel van háborodva, (Maróthy Károly: Pusztuljon a község, de ünnepély legyen! Nem rossz!) hogy olyasmiért ünnepeltek, ami miatt a lakosság mérhetetlen kárt szenvedett. (Maróthy Károly: Ez hihetetlen!) Garay főbíró, amikor látta, hogy a nép át akarja vágni a gátat, katonaságot és csendőrséget rendelt oda s velük akadályozta meg a szükséges átvágást. Amikor a nyámádi lelkész azt követelte, hogy vágják át a gátat, mert a víz folyton emelkedik és el fog pusztulni az egypárhónapos gyermeke, azt felelte neki a főbíró, hogy dögöljön meg. (Zaj a szélsőbaloldalon. .— Maróthy Károly; Ez lehetetlen! — Börcs János: Családvédelem! — Maróthy Károly: Hol vagyunk? Hihetetlen!) És ez az úr most ennek jutalmául előlépett és a vármegyeházán sokkal magasabb állásban van, mint volt. (Maróthy Károly: Ez logikus! — Br. Vay Miklós: Talán megválasztották! — Az elnök csenget.) A községbe szeretetadományok érkeztek, de az elöljáróság csak úgy adott ezekből, hogy az embereknek ezért négy napot kellett dolgozniuk. Közmunkára rendelték ki az embereket, de persze csak a legszegényebbeket és egy fillért sem fizettek nekik. A szeretetadományokat nem osztották ki a rászorultak közt. így történt, hogy disznósajt, töltött káposzta, húsneműek, tej, megromlottak és emberi fogyasztás céljaira hasznavehetetlenek lettek. (Ifj. Tatár Imre: Szappant főztek belőle! — Rajniss Ferenc: A töltött káposzta jó találmány!) Az adománytejet pénzért, 20 fillérért mérték kies először azok kaptak, akik fizetni tudtak. A tejpénzből 35 pengő jött be az elöljáróság részére. A közhangulat olyan volt, hogy az elöljáróság csak csendőri karhatalom igénybevételével tudta a bőrét megmenteni. A helyes megoldás az lett volna, hogy már reggel 7—8 órakor félre kellett volna verni a harangokat és az ott levő csendőrség és katonaság szólította volna fel az embereket, hogy jószágaikkal együtt menjenek fel a legközelebb eső szőlőhegyre. Szeless jegyző ezt akarta is, de a többiek nem engedték, pedig ezzel legalább 1 millió pengő értékű jószágot mentettek volna meg. Már 16-án délelőtt el kellett volna rendelni a dunaföldvár—solti vasúti töltésnek több helyen való átvágását, hogy a víz, amely a községbe ömlött, ott távozzék el. Ezt né^y hét múlva tették meg Bonczos államtitkár úr jelenlétében ünnepélyes keretek között, de akkor is csak 20—25 centiméter szé-