Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-200
,À£ Országgyűlés képviselőházának ', 1939 március 1-től havi 120 pengő... önálló keresettel bírnak. Nevezett gyermekek a fentiek szerint esaláldi pótlékra és így vasúti arcképes igazolvány használatára nem jogosultak.« Tehát a levélnek ez a részlete teljesen kimeríti azt, hogy az illető főjegyző szabálytalanságot követett el. (Felkiáltások jobbfelől: Jelentse fel!) Ugyancsak ezzel párhuzamosan módomban van a Ház tudomására hozni a »Függetlenség«nek 1939 szeptember 10-és hozott közlését, amely a közvetkezőket írja (olvassa): »Jegycsalást követ el, aki földről felvett jeggyel utazik.« Itt aztán leírja a cikk, hogy az illető Kaltenecker Lajos szobafestő egy eldobott átszállójegyet vett fel és ezért a magyar bíróság nagyon helyesen — elítélte őt három hónapra. (Felkiáltások jobbfelől: Akkor mi baj?) Elnök: Kérem képviselő úr, másodszor fi gyelmeztetem, hogy méltóztassék a házszabályok értelmében interpellációjának tálrgyához ragaszkodni. Ezek. amiket most elő méltóztatott adni, egyáltalában nincsenek az inteirpelIáeióba belefoglalva. Ifj. Tatár Imre: Méltóztassék elolvasni, az interpelláció hátsó részével kapcsolatos. Elnök: Az interpelláció szövege itt van előttem. Én a legjobb indulattal kezelném a kérdést, de nem bírom ebből kiolvasni, hogs'" azok, amiket most elő méltóztatott adni, a bejegyzett tárggyal összefüggésben lennének, mert a képviselő úr a negyedik kérdőpontban mindössze azt kérdezi a belügyminiszter úrtól, hogy milyen stádiumban van a dr. Gombos Jáíno« ellen lefolytatott fegyelmi vizsgálat. (Benes Zoltán: Pláne fegyelmi is van. Hát akkor mit akar?) Különben hároin konkrét kérdést hoz fel a képviselő úr. Először: megfelel-e a valóságnak, hogy bizonyos gyászkocsik eladattak; másodszor,, hogy ezek a jövedelmek nem az egybáz, hanem a község által élveztetnek és harmadszor, hogy a miniszter lírnak tudomása van-e a gyászkocsik eladásainak körülményeiről. A negyedik pont pedig az, amelyet már az előbb ismertettem. Méltóztassék tehát az ismételt figyelmeztetés értelmében ragaszkodni interpellációjának tárgyához, mert nekem házszabályszerű utasításom szerint kötelességem a tárgytól való harmadszori eltérés esetén a szót a képviselő úrtól a házszabályok értelmében ímegvonni. (Felkiáltások jobbfelől: Megkapta!) Ifj. Tatár Imre: Ismerve dr. Gombos János előbbi ténykedéseit, nagyon csodálkoznom kell azon, hogy még annak ellenére, hogy az általam interpellált dolgok tényleg bebizonyultak, még mindig a következő szabálytalanságot követte el dr. Gombos János őcsa község közönsége iránt. Dr. Gombos János, a nélkül, hogy megkérdezte volna a községi elöljáróságot, egy neki alkalmasnak talált személynek a római katolikus és református egyház tulajdonát képező gyászkocsit minden árlejtés és árverés nélkül eladta. Annak ellenére. hogy ez a gyászkocsi a nevezett egyházak tulapdona, a gyászkocsiért befolyt összeget a község pénztárálba fizettette be és az még ma is ott van. nem folyósíttatott a nevezett egyházaknak, (vitéz Lipcsey Márton: Magánügy! — Zaj a jobboldalon) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon! Ifj. Tatár Imre: Amikor érdeklődtem eziránt a dolog iránt, azt a választ kaptam az, ottani illetékesektől, hogy erre már előzőleg a belügyminiszter úrtól engedélyt kért. Most éppé» azért jegyeztein. Be ezt az.interpclláeiót, 0. illése ÍÓ/fl június 2 S-en, szer din. $m hogy megkérdezzem a belügyminiszter urat, hogy tényleg ilyen felvilágosítások alapján adta meg dr.. Gombos Jánosnak, jobban mondva Ocsa község elöljáróságának az engedélyt arra, hogy azt a, két egyház tulajdonát képező gyászkocsit eladják? T. Képviselőház! Nem tettem volna szóvá ezt a kérdést, mert hiszen ez csak helyi vonatkozású, (Tornyos György: És magánügy!) azoniban mindennek dacára kijelentem, hogy bár helyi vonatkozású, kötelességemnek tartom ezt a kérdést idehozni azért is, mert elvünk és felfogásunk az, hogy minden olyan szabálytalanságot, amely a magyarság és fajtánk érdeke ellen történik, igenis, kötelességünk nekünk, képviselőknek, pertraktálni. (Zaj a Jobboldalon.) Csodálkozom, hogy önök más véleményen^ vannak. Elnök: Ismételten csendet kérek a jobboldalon! (Zaj a jobboldalon. — Sütő Gyula (a jobboldal felé'.) Képviselő úr, ne nyögjön, liánéin iratkozzék fel!) Kérem Sütő képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni! Ifj. Tatár Imre: Ha biztos lettem volna abban, hogy előterjesztett interpellációm alapján a belügyminiszter xír tényleg gyakorlati módon járt volna el az illető főjegyző úrnál és az illetőnek már nem lett volna alkalma ezt a másik szabálytalanságot elkövetni, megnyugtathatom igen t. képviselőtársaimat, hogy ezt az interpellációt már nem hoztam volna a Ház elé és azt is vegyék tudomásul, igen t. képviselőtársaim, hogy mindaddig, amíg ezeket tapasztaljuk a magyar közéletben, ha százszor mosolyogni is fog rajta Lipcsey képviselőtársunk, akkor is ide fogjuk hozni a Ház elé, mert ezt követeli tőlünk magyar kötelességérzésünk. ,; Elnök: Kérem, képviselő úr, ne méltóztassék állandóan személyeskedni, vitéz Lipcsey képviselő urat pedig kérem, ne mosolyogjon, mert a képviselő úr félreérti és azt hiszi, hogy rajta mosolyog. (Szöllősi Jenő: Mondott ő ezzel kapcsolatban mást is, csak az elnök úr nem hallotta.) Csendet kérek, Szöllősi képviselő úr! (Szöllősi Jenő: Azt mondotta, hogy »ez is el fog szökni«! Nem tudom, kire értette?) Kérem Szöllősi képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! (Szöllősi Jenő: Félrefordított arccal mondta. Katonához ez nem illik.— vitéz Lipcsey Márton: Mi az kérem? — Szöllősi Jenő: Majd megmondom. —• Einöle csenget) Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! Nagyon sok esetben halljuk a t. túloldal és a kormányzat részéről a közéleti erkölcs megtisztításának hangoztatását, tehát ha ez így van, nekünk kötelességünk ezeket a hibákat ostorozni... (Zaj a szélsőbaloldalon. Derültség a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a Ház komolyságát és a tárgyalás rendjét megőrizni. Ifj. Tatár Imre: ...mindaddig, amíg ezek az ügyek nem aszerint folynak a magyar közéletben, ahogyan ezt a magyar fajtánk megköveteli. Kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy ezt a kérdést is szíveskedjék felülvizsgálni, de nem olyan módon, mint 1939-ben elmondott interpellációmmal kapcsolatosan cselekedett, mert akkor az ilyen esetek, mint amilyenek Ócsán is előfordultak, a magyar közéletben a végletekig fognak folytatódni. (Ügy van! tlgy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a belügyminiszter úrnak,
