Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-200
Az országgyűlés képviselőházának télvíz idején, egy kint, a tanyán lakó cselédvagy munkásember hajlékába. Szomorú dolgokat tapasztalunk ott közvetlenül.- Szinte megütközve kérdi az ember önmagától, hogyan nőhetnek fel emberek ilyen sorsból, ilyen körülmények között, mert ott a szociális és közegészségügyi kívánalmak teljes kielégítetlenségével találkozunk. A" vánnyadt, vértelen, penészes, ruhátlan iskolásgyermekek elárvultsága éppúgy kell, hogy lekösse figyelmünket, mint a közegészségügyi kívánalmaknak az egész vonalon való tökéletes kielégítetleiisége. Ezek a gyermekek az egész telet a .tanyásház suthátulján, vagy kuckójában húzzák ki, mert csizma igen sok helyen csak egy pár van, sajnos, amelyet mindig az húz fel, aki ki akar menni, vagy aki éppen iskolába jár. Tiszteletreméltó a falusi embereknek a tanköteles gyermek iskolábajáratása köräli buzgalma. A jó édesanya segít ugyan valamelyest ezeken a nehézségeken, de a nincsent az ágyúgolyó sem érvén, a legtöbb esetben csak azt teheti, hogy folt hátára foltot varr a keshedt nadrágra, ha ugyan van foltnak valója. Ilyen helyen bizony téli időben legtöbb helyen sült tök a reggeli és szűkre porciózott tengeris kenyér a vacsora. Boldog élet az, ahol egy kis tej is kerül. A mindenható Istennek legyen azonban örök hála, van a szegény embernek egy igazi jó barátja, egyedüli a világon, amely, ha megrövidíti is néha, megrázván váratlanul, sokszor idő előtt zúzmarás szakállát, de annyiszor még sem rövidíti meg, mint embertársai: az áldott jó természet ez maga, amelynek rendjében tél után tavasz következik. Ilyenkor azután a kis vánnyadtképű tanyai gyermekek kijönnek a keshedt kántusokban a tanyásház napsütéses és szélmentes végéhez és várják, hogy az áldott napsugár és a nagyszájú böjti szelek együtt az élet pírját visszavarázsolják vánnyadt orcájukra. (Taps a jobboldalon.) Innét indul el a tanyák házából a hadak rítjára az Alföldről kiegészítés alá kerülő honvédség legszebb katonaanyaga. Innét indul el a tenger nélkülözés és kimondhatatlan fáradtság és küzdelmek megbírására képes alföldi cseléd- és munkásemberek zöme. (Egy hang a baloldalon: És itt nincs egyke!) Mi lenne ezekből, ha egy kicsit több gond fordíttatnék rájuk, mint amennyit tényleg rájuk fordítanak! Innét indul azonban el a kis tanköteles gyermekünk is, hogy a maga kis keshedt gúnyájában mindennap három-négy-öt kilométernyi út megtevése után gyakorolja magát a betűvetésben. En tudom, miken mennek ezek keresztül télvíz idején, amikor fuj a novemberi, decemberi, januári, februári hideg szél a szegény kis tanítványok arcába és sze-" gények, amikor odaérnek az iskolához, hogy a tanító úrnak jóreggelt köszöntsenek, alig tudják kis gémberedett kezeiket annyira kiegyenesíteni, hogy a palavessző megfogására képes legyen. Ezek a gyermekek a nap nagyobbik részét az iskolában töltik el és csak a délutáni órákban térnek ismét haza, 3—4, vagy 5 kilométer távolságra, mezsgyéről-mezsgyére menve, nyomot vágva egymás után, hogy viszszatérjenek a szülői környezetbe. Méltóztassanak elgondolni ezeknek a kis, vánnyadt, rosszul táplált, rosszul ruházott vézna, szerencsétlen gyermekeknek az iskolai előmenetelét, méltóztassanak elgondolni a tanítási rendnek szerfö^tt nehéz, súlyos voltát, de méltóztassanak elgondolni annak a szerencsétlen tanítónak a sorsát is, akit mint az élet számkivetettjét oda száműznek, 18—-20 kilométer távolságra a kultúrhelyektől. hogy kezdő fizetéssel, megfelelő lakás hiányában, számta200. ülése Í$M júnitís 2Ù-èn } szerdán. 255 lanszor cselédasszonyok főztjén, mint az élet számkivetettje, próbáljon kultúréletet élni és * viselni a nemzet egyeteme érdekében ezt a szörnyű helyzetet, amit számukra ezeknek a kisgyermekeknek szellemi irányítása és a jövendőbe való bevezetése jelent. Nem jól van ez így, mélyen t. Képviselőház. Méltóztassanak most már megengedni, hogy ezzel kapcsolatban rámutassak egy másik, ezzel rokon mozzanatra. Engedje meg a t. Ház, hogy röviden bemutassam, hogyan bánunk mi a hülyékkel. Ezeket az önmagukra, a családra, a társadalomra és a nemzetre terhet jelentő szerencsétleneket próbáljuk megnevelni, — horribile dictu — magot vetni próbálva a kősziklába, drága tanári kart tartunk mellettük, internátusokban, rendesen, gondozott ruhákban tartjuk őket és tetszelgünk magunknak a külföld kedvező bírálata miatt. Mert a külföld csak azt látja, amikor mi ezeket az önmagukban tehetetlen szerencsétleneket sétáltatjuk fölügyelő-tanáraik vezetése mellett, egyenruházott sorokban, de nem tudja a külföld, hogy ugyanakkor, amikor ezekkel így bánunk, hogyan bánunk a szerencsétlen kis tanyai gyermekekkel és a külföld nem tudja azt, hogyan nélkülözik a nemzetnek ezek az értékei az elemi oktatásnak legszükségesebb vagy legfontosabb kellékeit. Ismét a magam pátriájára terelem a kép• viselőház figyelmét, mert ez nem mindenütt van így. Nálunk ugyanis a gazda nem maga lakik kinn a tanyán, hanem a cselédje is kinnlakik és nálunk nem bokortanyák vannak, nem nagy uradalmak vannak, hanem 50—60, legfeljebb 150 holdas kisbirtokosok, egy : szerű birtokosok, akiket nem lehet kötelezni arra, hogy a távolfekvő iskolába minden reggel elvigyék a gyermekeket, arra pedig nincs módjuk, hogy ebből a célból cselédet tartsanak; inkább nem fogadnak fel családos embert, semhogy ennek a kötelességnek eleget tegyenek. Szerintem nincsen más módja a megoldásnak, mint az, hogy a tanyai iskolák mellé internátust létesítsenek. Az azután más kérdés, hogy hol áUíttassék fel az az internátus, a községekben vagy a városokban, vagy künn a tanyai központokban. Szerintem a községekben és még* inkább a városokban kell felállítani, nemcsak azért, mert ott már adva van sok minden, tanító, iskola stb., hanem azért is, mert a tanyai sut hátuljáról előkerülő gyermek így időközönként kiemeltetvén a szülői környezet sokszor bizony nem megfelelő hatásából, a rendes ellátás mellett nevelésben is részesülne, — legalább is az iskolai évad alatt — aminek végeztével újból visszaadatnának a szülői ház környezetébe. Tisztelettel kérdem tehát a kultuszminiszter urat, hogy ezekben a dolgokban egyezik-e a véleményünk a jövőt illetőleg, és mi a terve, mi az elgondolása a kultuszminiszter úrnak ezek tekintetében? (Éljenzés és taps jobb felől, a szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a vallás- és közoktatásügyi miniszter tirnak. Következik Bajcsy-Zsilinszky képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Interpelláció a t. földmívelésügyi miniszter úrhoz. 1. Mind a szabadkézből való birtokosríj. mind az állami elővásárlási jog alapján történő -birtokcsere során sok visszás dolog tör^
