Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

Az országgyűlés képviselőházának és kisült, hogy 78 kilós búza nem termett^ az átlagos minőség a 72—73 kilós volt. A legócskább zsidó is tudja, hogy, a gabonának ármegállapítását, tőzsdei árfolyamát... ( Egy hang a szélsőbaloldalon: Vigyázz, mert sértő!) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy. kifejezéseit a parlament méltóságához illő sza; vakból méltóztassék megválogatni. (Meskó Zoltán: Ocsú zsidókra gondolt!) Pándi Antal: A búzaár megállapítását a tőzsdén a régi liberális rendszerben! úgy eszközölték, hogy bekérték az ország egész területén termett búzamintákait és megállapították az általános termésminőséget. Ez volt -azután a tőzsdei jegyzés alapja. Ha valaki rosszabb búzát szállított, akkor megfelelő bonifikációt volt köteles téríteni, ha jobbat szállított, akkor többet fizettek érte, de semmiképpen sem az történt, hogy megállapították olyan, f jóminőségű búza egységárát, amilyen minőség nem termett és azután minden gazda büntetést szenvedett, sőt 20—25%-os árlevonásokat is róttak ki a terhükre. A búza és általában a többi gabonafélék ármegállapításánál tehát vigyázzunk, várjuk be a termést, nézzük meg, mi termett, milyen az átlagos minőség és ennek megfelelően állapítsuk meg az árakat. Nemcsak az ármegállapítást kell a kormánynak így szabályoznia, hanem a búza beraktározását, felhalmozását is, hogy készletek felett rendelkezzünk, nehogy Laky miniszter úrnak borzasztó nagy gondot okozzunk azzal, hogy márciustól kezdve majd megint nem lesz liszt. Legelső kérdésünk az. hogy a minisztérium figyelembe vette-e, hol, milyen helyen és mennyi raktárral, férőhelylyel rendelkezünk? Ezeket a raktárhelyeket igenis vegye igénybe a kormány. Hiába írtam cikket cikk után, hogy a közraktári intézményt államosítani kell. De ha nem is államosítjuk, állami felügyelet alá kell helyezni, mert a raktárhely van olyan fontos, mint a termés. Ha termésünk van, gondoskodnánk kell, hogy annyi árut helyezzünk el, amenynyit tartalékul kell tartanunk, A felesleg jön azután piacra, azzal az árkormánybiztos és a kereskedelemügyi miniszter szabadon rendelkezhetik, szállíthatja külföldre, felhasználhatja takarmányozásra, vagy bármiféle okos gazdasági politikát folytathat vele. Először azonban biztosítani kell a kenyeret. Nem elegendő^ az, hogy a búzát, a rozsot és a többi terményt raktározzuk, az is szükséges, hogy szakszerűen kezeljük, mert szerintem nagyobb hiba történhetik egy rossz kezelésnél, mint rossz termés idejém a rossz termés javításánál. Csak mint példát említem meg azt a legutóbbi tapasztalatot, hogy amikor a katonaság járt rekvirálni és összeszedték a felesleges gabonát, akkor szűk raktárakba dobálták össze és hónapokon át feküdt ott az a gabona. Nem kezelték, a búza megdohosodott, megpenészesedett és akkor történt meg az az, eset, amtelyet volt szerencsém az igen t. miniszter úrnak is bemutatni, hogy a búzából olyan lisztet őröltek, amelyet darabomként szedtek ki a zsákból. Eleinte azt hittük, hogy gipszet emelünk ki. Ha valaki nem kezeli a terményeit úgy, ahogyan kell, vagyis a tisztességes kereskedői gondossággal, akkor nagyobb kárt okoz az országnak, mintha egy hadititkot árulna ei. Tulajdonképpen gazdasági hazaárulás szerintem, ha valaki úgy kezeli az áruját, hogy aa tönkremegy, elromlik és emberi vagy állati táplálkozásra alkalmatlanná válik. A búzára nézve megmondtam véleménye200. ülése 19hl június 25-én, szerdán. 239 met. A rozsnál arra kell vigyáznunk, nehogy megint olyan árat állapítsunk meg, hogy a gazda inkább feleteti az állatjával és a végén nem lesz kenyerünk. A rozsnál ugyanazt kell csinálni, mint a búzánál. Meg kell várni, hogy milyen a minősége és az átlagos minőség alapján kell az árakat megállapítani. Az árpát illetően az a megjegyzésem, ne engedjük meg, hogy az árpát nyakló nélkül minden zsidó kereskedő összevásárolhassa. Tavaly az történt, hogy megvették az árpát, kirostáltak, a legnagyobb részét eladták sörárpanak, a takarmányárpát pedig drágábban adtak el, mint ahogy eredetileg a megvásárolt iiyers árpát vették. Miért? Azért, mert bár takarmányozási célra adták el a gazdáknak, a kotlevelben azonban a »sörárpa« titulus szerepelt. A kormány tehát bele sem avatkozhatott, nem vonhatta őket kérdőre, hogy miért adták 26 pengőért a takarmányárpát. A gazda örült, ha ocsút kaphatott sörárpa címen drága pénzért. Az árpakérdés lebonyolítására vonatkozóan az a figyelmeztetésem a kormány felé. bogy igenis vegye figyelembe az árpa termeiét. Elsőso rban is gondoskodjék a takarmányszükséglet kielégítéséről, úgy, hogy az másodsorban kerüljön a sörgyárak kezébe, mert nem fontos, hogy sört igyunk, de ugyanakkor zsírunk és kenyerünk ne legyen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha feleslegünk van, csak akkor gyártsunk sört belőle A zabra vonatkozóan az a megjegyzésem, hogy helyezzék hatályon kívül azt a rendeletet, amely szerint csak a Eutura vásárolhat. Mert mi történt? Ezzel a rendelkezéssel megcsinálták azt, hogy a Pu túra bizományosa köteles volt átvenni a zabot, akármilyen elázott is volt, viszont tőle a Putura csak egészséges, száraz, rostált, szokvány minőségű — ez a terminus technikus — zabot volt hajlandó átvenni. Aki tehát átvette a zabot, az fizette meg ezért a súlyos bonifikációs pénzeket. Sok emoert tönkretettek ezzel. Ami a tengerit illeti, ne becsüljük fel előre, hogy hány millió mázsa termésünk lesz, mert könnyen megismétlődhetik az az eset, amely már egyszer előfordult, amikor 28 millió mázsás termésről beszéltünk és a végén magának a miniszter úrnak kellett ezt megcáfolnia azzal, hogy kijelentette, 20 millió mázsa sem lesz. A 20 millió mázsával azonban, sajnos, igein rosszul jöttünk ki, mert ez a 20 millió mázsa termésünk sem érett meg, éretlen állapotban került a górékba, megpenészedett, megkeseredett, úgyhogy sem az ember, sem az állat nem tudta fogyasztani. A gabonakereskedelem megindításánál figyelemmel kell lenni arra, hogy ne adjunk teljhatalmat a Putura kezébe. Van itt körül| belül 500—600 keresztény magyar gabonakereskedő. Ezek dolgozni akarnak, van szakértelmük, van megfelelő raktáruk és felszerelésük. Ne hagyjuk, hogy ezek az emberek, akik az országnak adófizető alanyai, kereset nélkül tönkremenjenek, mert most igenis a tönk szélén állanak. Itt most óriási harc dúl a gabonakereskedők és a Putura között. Ezt a harcot a kormány úgy akarja befejezni, hogy mindkettő fölé a Haditerményt akarja állítani. A Haditerményt szükségesnek tartom, helyesnek tartom, hogy az legyein az utolsó kéz, amelynek minden kereskedő és a Putura is egyenlő feltétel mellett szállíthasson. Nem tűrhető azonban az, hogy a gabona legfőbb vásálrlója és gyűjtője a Futura legyen ugyanakkor, amikor a Futurának ott van a bizomájnyosi kara, ahol a kereskedő is működik, A Putura bőségesen