Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

236 Az országgyűlés képviselőházának ságok irányítását, ennek a munkának elvégzése a kormányzat részéről hogyan történjék. Itt kétféle lehetőség van elméletileg. Az egyik az, hogy a tisztviselői létszámot szaporítják és tisztviselőkkel végeztetik el ezt a munkát. Ez a rosszabb lehetőség. A másik az egyetlen lehetséges és jó megoldás: hogy kormány és állam megmarad abban a szerepében, hogy közli az intenciókat a magángazdasággal g a legfelsőbb ellenőrzést gyakorolja, de magát a végrehajtási munkát, tehát ezt a kormányzati ténykedést átruházza úgy a mezőgazdaságban, mint az iparban és a kereskedelemben megalkotott autonóm testületekre. Ez az okosabb megoldás. Ismétlem, rendkívül óvatos vagyok, nehogy megint egy félremagyarázáis folytán úgy állíttassék be a kérdés, mintha én, aki vezetője voltam annak az egyik intézménynek, amelyre Laky közellátási miniszter úr céloz, ennek tisztviselőit el akarnám vágni attól, hogy ők a jövőben állami tisztviselői minőségben végezhessék munkájukat. Ez távol áll tőlem. Még ma is sok barátom ül abban az intézményben s én sokra értékelem az ott ülő emberek munkáját, egyéniségét és sorsukat, munkájukat továbra is biztosítva látom. A kérdés csak az, amint Rajniss t. képviselőtársam tegnap helyesen fejtegette, hogy ugyanazt a tisztviselőt melyik gépezetben és melyik technikai szisztémában tudtam jobban hasznosítani. Ezen múlik a hatásfok kérdése. Egy tisztviselő dolgozhat reggeltől estig, mégis ha rossz szervezetbe, rossz keretbe ültették, munkájának eredménye a zérustól nem fog különbözni. Ellenben szabad délutánján sétálhat akár a Margitszigeten, ha helyes szervezés és jó vezetés mellett jó szervezetbe ültették be. Állítom, hogy ha mi helyesen felépített érdekképviseleti reformra gondolunk, akkor ugyanezek az individuumok, akik az árkormánybiztosságnál, a Külkereskedelmi Hivatalban és egyéb rokon munkahelyeken dolgoznak, beültetve helyesen szervezett keretbe, kevesebb munkával, jobb hatásfokkal dolgozhatnak s személyüket illetőleg jobb anyagi helyzetet érhetnek el. Hangsúlyozom, hogy ezekben a pozíciókban, ahol ők szeimbenállanak az ő munkakörükben a magángazdaság vezető egyedeivel, akik milliós ügyeket intéznek, nem lehet nagy ügyeket kisfizetésű tisztviselőkkel elintéztetni. Állítom, hogy ezekben

1 a pozíciókban módja van a kormánynak — minden megterhelés nélkül az állam részéről — ezeket a tisztviselőket úgy megfizettetni, hogy tőlük a^ tisztességet) ügykezelés teljes mértékben megkívánható legyen, egy színvonalra hozva őket fizetésüket illetőleg azokkal az egyedekkel, akikkel dolguk van. Ez pedig ki van zárva akkor, he őket állami tisztviselőkké alakítom áit. Még csak azt az egyetlen kérdést vetem fel, amely — mondom — jövő gazdasági szervezettségünknek alapvető problémája, hogy eat a megoldandó kérdést <a magángazdaságokra vonatkozólag melyik mód szerint fogjuk megoldani. Laky miniszter úr az államosítás híveként belültethet állami tisztviselőket igen nagy számbaan, akik kevés fizetéssel, szakszerűtlenül, rengeteg munkával és rossz hatásfokkal fognak dolgozni ugyanakkor, amikot jóformán minden idejüket odaadják. A másik megoldási mód Reményi-Sethneller pénzügy miniszter úr beállításainak megfelelően az, ha a helyesen keresztülvitt érdekképviseleti reform után — majd meg fogjuk látni, hogyan oldja meg a kormány ezt a kérdést — beültet helyes organizációval, az előbbinél kevesebb 200. ülése 19 hl június 25-én, szerdán. munkával, de jobb 'hatásfokkal, jobb anyagi helyzettel alkalmazottakat, akik ugyanezt a munkát el tudják végezni nemcsak a saját maguk, Ihainem a gazdasági élet javára is. Én azt tartom, hogy ezek a kérdések annál inkább nagy jelentőséggel bírnak, mert a mi jövő beilleszkedésünk sikere az új Európába jelentős mértékben attól függ, hogy ezeket a gazdasági szervezeti kérdéseket hogyan fogjuk tudni megoldani. (Úgy van! Ügy van! a oaloldalon.) Legyünk tisztában azzal, képtelenség, hogy a mi beilleszkedésünk kapcsán adódó száz és száz részletkérdést a mezőgazdaságban, — jól tudja ezt Juresek képviselő úr is — az iparban és kereskedelemben is ezek a kormánybizottságok tárgyalják le. Ez képtelenség. Bármilyeim kitűnő emberek kerüljenek is abba a bizottságba, képtelenség, hogy annyi ezer apró részletet ismerjenek. Ez csak akkor oldható meg, ha ezekkel a szervezetekkel, amelyek kint már megvannak és évek óta működnek, — sajnos, nálunk nincsenek meg — szembeállítjuk a kontra-szervezeteket, amelyek a kérdéseket ugyanúgy ismerik hazai vonatkozásban. Állítom, hogy ez az, aminek mi előttt» állunk és nem tudjuk, hogy a kormány ezt a kérdést mikémit szándékozik megoldani. Egyelőre azt látom, hogy maga a miniszter úr homlokegyenest ellenkező oldalon halad, ennek pedig egész gazdasági életünk jövő helyzetére vonatkozólag rendkívül súlyos kihatása van. T. Ház! Be is fejezem felszólalásomat azzal, hogy mi is természetesnek tartjuk azt, hogy a kormánynak a mostani időkben a nyugodt alkotáshoz meg kell adni a szabad cselekvés lehetőségét. Nem tartom tehát lényegesnek annak feszegetését, hogy a pénzügyminiszter úr hogyan magyarázta Imródy Béla képviselő úr szavait, hogy vájjon csak defenzív jellegű intézkedésekre adjuk-e meg a lehetőséget, vagy a status quo fenntartásán túlmenő alkotásra is feljogosítjuk-e a kormányt. Nem ez a lényeges, hanem az, amit Imrédy Béla képviselő úr mondott, hiszen itt a határ elmosódik, nem is lehet megállapítani a pontos határvonalakat. Lényegében akár az egyik, akár a másik álláspontot teszem magamévá, fontos az, hogy a kormány mit alkotott és hogy a kormány hogyan élt ezzel a megadott felhatalmazással az elmúlt évben s erről kell a kormánynak mindenkor, amikor új felhatalmazást kér, a régi felhatalmazás alapján végzett ténykedéséről beszámolnia. Ezt tettem ma vizsgálat tárgyává objektíve, aminthogy gazdasági kérdések tárgyalásánál ez kötelező is, és megállapítottam azt, hogy az elmúlt évi felhatalmazással élve a kormány, nem produkálta azokat az eredményeket, amelyek bennünket az ő működése iránt bizalommal tölthetnének el és így a jövőre szóló felhatalmazást nem áll módunkban megadni. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Andréka Ödön. Elnök: Andréka Ödön képviselő urat illeti a szó. Andréka Ödön: T. Ház! A 36 tagú országos bizottság hatáskörének további meghosszabbításáról és taglétszámának újabb felemeléséről szóló törvényjavaslatot a bizalom kérdésének tartván, kérem a t. Ház szíves türelmét, hogy a következőkben röviden hozzászólhassak. A 67-es kiegyezés óta szinte fokról-fokra