Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

226 Az országgyűlés képviselőházának 200. ülése 19 hl június 25-én, szerdán. tűik a közellátási csatát. (SzöUősl Jenő: Ä Magyarország is vezércikezett erről!) Mi jól tudjuk, hogy a kormány csak részben felelős a közellátási zavarokért. Ne méltóztassanak minket arra tanítani» hogy az időjárás is oka a bajoknak, ezzel tökéletesen tisztában vagyunk, de akkor nagy tisztelettel kérjük a túloldalt, szokjék le ezeknek a szavaknak a használatáról. (Ügy van! Ügy van!) Amikor egy nép megindul vezetői vezetése alatt, akikben hisz és megnyer egy búza-csatát, amint Mussolini alatt megnyerte, ezek egészen más dolgok, mint ezek itt nálunk. (Szöllősi Jenő: E mögött cselekedet volt — Mokcsay Dezső: Ezek pedig itt blöffölt!) De a törvényhozásban sem megy ez másképpen. (A» elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Engedjék meg, hogy egész röviden rámutassak egy érdekes dologra a miniszterelnök úr beszédével kapcsolatban és kérjem, hogy velem együtt valamennyien belemenjünk abba, hogy állandóan egész dolgokat idézzünk, de akkor mi is és a túloldal is és ne próbáljuk egymás félmondatait előhúzni és abból - nein tudom milyen csatazajt csinálni. Előttünk fekszik például ez a házassági ; javaslat. Én nem akarok elébe vágni pártom jövendő álláspontjának, csak egyetlenegy szót mondok: tessék nekem elhinni, hogy az teli van ellentmondással. Miért? Csak ennyiben mutatok rá: a miniszterelnök úr azt mondta, hogy az új jogszabályalkotás kiindulási pontja a zsidó fogalmának egyszerű, világos és a különböző felekezeti és faji szempontokat össze nem vegyítő, határozott megállapítása. Ezzel ezemben a házassági javaslatban pont az ellenkezője van. Megkapjuk tehát a miniszterelnöki kijelentést, à la bonheur, jön utána a javaslat, amely pontosan ellenkezik a miniszterelnök lír kijelentésével. T. Ház! Ennél a témánál maradva, ne vegye rossz néven a pénzügyminiszter úr, de a miniszterelnök úrnak egy mondatát nem idézte. Hogy ez milyen fontos, arra nézve egy kis adattal mutatok rá. A miniszterelnök úr többek közt — mindnyájan ismerjük a nyilatkozatot, nem olvasom fel az egészet — következőket is mondotta. Ne tessék most azt mondani, hogy ne csak ezt idézzem, mert ő mást is mondott. A közbeszólónak válaszolok előre. Ezt mondta a miniszterelnök úr: »Viszont nem téveszthetjük szem elől azt a tényt, hogy az országban egymillió zsidó él és ha minden életlehetőséget el akarnánk venni tőlük, ez súlyos gazdasági és szociális zűrzavarokat idézhet elő.« Hogy egy ilyen passzusnak a jelentősége milyen nagy, arra nézve szeretném a következőkre felhívni a figyelmet. Nagyváradon megjelenik egy Magyar Lapok című kormánylap. A legutóbbi számából van itt a kezemben egy kivágás, amely felhívja a magyar közvélemény figyelmét arra, hogy keresztény magyar körökben emlékiratot köröznek aláírás végett, amelynek tartalma valóban megdöbbentő (olvassa): »Alulírottak« — így hangzik az emlékirat — »megütközéssel szereztek tudomást arról, hogy itt Nagyváradon kezdeményezés indult meg azzal a céllal, hogy a visszacsatolt erdélyi és keletmagyarországi területekre már kiterjesztett zsidótörvény végrehajtási határidejének két évvel való meghosszabbítását kieszközöljék. Az errevonatkozó rendelet ugyanis 1943 január elsejében állapítja meg ezt a határidőt, amit az említett mozgalom 1945 január l-ben óhajtana kitűzni. Ez az akció« — folytatja az emlékirat — »a nagyváradi magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak szövetségéből indult ki és mindkét zsidó hitközség, valamint az Omke. támogatja. Már be is nyújtottak egy memorandumot a kormánynak. amely statisztikai adatokkal azt igyekszik bizonyítani, hogy a kereskedelmi és ipari vállalatoknál a zsidók további leépítése úgy sem oldható meg. mert nincs elegendő és megfelelő keresztény utánpótlás.« T. Ház! X zsidósággal szemben — hiába, ez ezer esztendő óta igaz. s ebben ők a hibásak — nem lehet olyan módszerekkel dolgozni. mint más — mondjuk — közösségi ellenségekkel szemben. Én nem tudom az időbeli sorrendet megállapítani, az is lehet, hogy ez az akció már prejudikált bizonyos mértékig az elkövetkező kijelentéseknek, de kétségtelen-dolog, hogy ha legalább a hangoztatásban nem vagyunk egy kicsit az erősen racionális megoldásokon túl is követelők, akkor az jön ki belőle, hogy a nagyváradi zsidóság el tudja képzelni azt, hogy itt még a zsidótörvényt nem hogy végrehajtják, vagy hogy szigorítják, hanem végrehajtási határidejét kitolják. (Szöllősi Jenő: Érzik a végrehajtás szigorát!) Ezt csak sine ira et studio állítom szemben. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy az ilyen zsidó akciókat és a téves zsidó reménykeltéseket csak szolgálják az olyan kijelentések, mint a pénzügyminiszter tir tegnapi kijelentése is, aki erősen hangsúlyozta, hogy igenis le kell őket váltani, de nézzük meg, hogy kit teszünk a helyébe és az okvetlenül szakember legyen, mert ha nem, akkor összeomlik a kereskedelem. Én azt mondtam egyszer, hogy tisztára humanitárius szempontból csukjuk be az egyetemeket a zsidók elől. Most arra kérem a kormányt, hogy ugyanilyen humanitárius szempontból legyen radikálisabb és határozottabb kijelentéseiben, hogy ne keltsen a zsidóságban téves reményeket, mert biztosan tudom, hogy a kormány meggyőződése is az, hogy hamis az a reménykedés, melynek egy szimptomáját bemutattam. T. Ház! Nekünk az a meggyőződésünk, hogy lehet itt lelki egységet teremteni, de tessék kizárni elsősorban a törvényalkotásból is a politikai taktikai szempontokat. Keressük a közösség problémáját, keressük rá a megoldást, de a megoldásba ne csússzék bele mndig taktikai szempont. Mi nem vagyunk olyan naivak, hogy ne tudnánk azt, hogy nem ezek a beszédek döntik el a vitát ebben az országban, hanem nagyon súlyos, komoly, a háttériben lappangó erők, amelyekre mi »átkos ellenség«, a feudalizmus és a zsidó nagy kapitalizmus jelzőjét vagy fogalmát szoktuk alkalmazni. T. Ház! Zárja be a (kormányzat ezeket a hátsó ajtókat, (Szöllősi Jenő: Ohó, akkor már nem is volna kormány!) vegye komolyan parlamentjét, például «lég egyszer mondom, hogy •el aie felejtsük, a belügy miniszter úr vonja le az itt történt ^ tüntetés következményét a (Szociáldemokráciával szemben és akkor meg tesz a lelki ögység. Meg lehet csinálni a magyar egypártot is, mert tessék tudomásul venni, hogy nekünk a hataloméhségünk kisebb, mint a hatalomra való képességünk. Nem fogadom el a javaslatot. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Maikkai János kép viselő úr,- inint