Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

Az országgyűlés képviselőházának • Papp Mihály: Amikor proletariátusról beszélünk, nem lehet meg nem emlékeznünk a jegyzők mindenki által ismert helyzetéről. A jegyzőtől — méltóztassanak megengedni, hogy így fejezzem ki — sokszor megkövetelik, hogy többet tudjon, mint egy miniszter, (vitéz Lipcsey Márton: Bajos elképzelni. Nagy mondás volt!), mert a miniszter csak saját hatáskörében kell hogy Otthon legyen, a jegyzőnek pedig minden minisztérium ügyeit, minden bírósági ügyet, nagyon sok mindent a fejében kell tartania, és ha ezt nem teszi, ha sürgősen nem válaszol a megkeresésekre, akkor rögtön fegyelmi büntetést igyekeznek a nyakába zúdítani. Megkövetelik a jegyzőktőL hogy sokat dolgozzanak. Volt idő, amikor bementek a jegyzők az irodába és még éjfél után egy órakor is ott dolgoztak, csak azért, hogy eleget tegyenek nemcsak a felsőbb hatóság rendeleteinek, hanem a nép kívánságának is, hogy összeírják a földigénylőket a zsidóbirtokokra, összeírják a földigénylőket a juttatott birtokokra. (Mozgás.) Minden éjszaka ott találtam a jegyzőket a hivatalukban, és amikor elvégezték a munkájukat, sóhajtoztak és azt mondották, hála Istnnek, most már jöhet a földbirtokreform. Én azonban végigjártam csak a napokban is a visszacsatolt területeket és az ország Kárpátaljának nevezett részét, de nem láttam ott egy talpalatnyi zsidóbirtokot sem felparcellázva, pedig a visszacsatolásnak idestova már két esztendeje. (Füssy Kálmán: Zsidó birtokokat találtál, csak parcellázva nem! — Felkiáltások a szélsőbalodálon: Azt mondotta! — Füssy Kálmán: Könnyen félremagyarázzák!) Homonnay igen t. képviselőtársam a proletariátusról szólt. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Kortesbeszéd volt!) Kérdezem, nem a nemzet proletárjai-e a tanítók, akik hivatva vannak a nemzetnevelésre, a nemzet tanítására? A tanítóknak — különösen a kezdőknek — nem fizetésük, hanem, mondhatnám, csak éh bérük van. Egy évtized kell ahhoz, hogy egy tanító meg tudjon házasodni, de akkor is csak úgy, ha nagyon szerényen össze akarja magát húzni, A húszéves csehszlovák uralom alatt megfigyeltem azt, hogy a csehek minden olyan községben, ahol tót iskolát tudtak felállítani a szlovák Matica vagy a Szlovák Liga révén, yagy azokban a ruszin községekben, ahol cseh iskolát tudtak felállítani, ingyen íróeszközt, ingyen könyvet és ingyen ruházatot adtak azoknak a gyerekeknek, akik az ő nemzetük iskoláiba jártak. Elhanyagolták azonban — különösen az első évtizedben — a magyar iskolákat, elhanyagolták a felekezeti iskolákat. Elhanyagolták azért, mert a felekezeti iskolák kétszeresen voltak magyarok, hiszen ott a tanfelügyelőség nem utasíthatta annyira a tanítókat, mint az államiakat, tehát ott magyarabbul taníthattak. A második évtizedben kiverekedtük azt, hogy a magyar felekezeti iskolák dologi kiadásainak fedezését a községek magukra vállalták. Arra kérem a kormányzatot, hogy a felekezeti iskolákra fordítsanak gondot, mert akik felekezeti iskolákat tartanak fenn, azok kettős iskolai terhet viselnek az államban. De beszélhetnék a felekezeti iskolákkal kapcsolatosan a tanítókról is. A felekezeti iskolákban mindenütt kántortanítók vannak, akiknek nincs egyetlen perc szabadidejük a tízhónapos tanítás alatt, nemcsak az iskola, hanem az egyház is leköti őket, amire hitem szerint >0. ülése 19hl június 25'-én, szerdán. 217 szüksége van a magyar államnak is, mégis az egyházi tanítók kánltori jövedelmét, amelyet az egyház ad, betudják az ő tanítói fizetésükbe. Az 1923:XXXII. te. 13. fának második bekezdése azt mondja (olvassa): »Jóváhagyatik továbbá a vallás- és közoktatásügyi miniszternek aa az intézkedése, amellyel az államsegélyt élvező tanári, tanítói stb. állásoknak az 1922. évi VI. te. 4. fa, illetőleg az 1922:XXVII. te. 8. fa alapján való felülvizsgálása során a kántori teendőket is végző hitfelekezeti elemi iskolai tanítók államsegélyét — az államháztartás súlyos helyzetére való 'tekintettel — ideiglenesen az 1913 :XVI. te. 25. fában foglalt rendelkezésiektől eltérően, az 1893:XXVI. te. 8. fával egybehangzóan, akként^ állapította meg, hogy a tanítói és kántori járandóságok együttesen tanítói fizetésnek vétettek.« (Mozgás a jobb- és szélsőbaloldalon,) Igen t. Képviselőház! Amikor ezt a törvényt hozták, — elismerem — az ország nehéz helyzetben volt. Ez.a törvény azonban azt mondja, hogy ideiglenes ez a rendelkezés. Arra kérem az igen t. kormányzatot, hogy amikor most megkap ja, a felhatalmazásit, hozzon a Ház elé olyan törvényjavaslatot,, amely szerint a kántortanítók vissza fogják kapni a kántorsáiffukért is a fizetést, mert ők nem egy munkát végeznek, hanem kettőt, sőt sok esetben az olőkönyörgő kántortanítók három munkát is végeznek egy fizetésért. Igen t. Képviselőház! Ha végignézünk a közigazgatás terhein, azt látjuk, hogy különösen az állami tisztviselők sok esetben végtelenül nehéz helyzetbe jutnak azért, különösen a visszacsatolt területen, mert az állampolgársági bizonyítványukat, amelyhez az állásuk kötve van, vagyis amelytől az állásuk megtartása függ, nem tudják megkapni. Évek kellenek hozizá, Ha a csehszlovák uralom idején egy magyar embert, aki tisztviselő volt é& a csehek nem nézték jó szemmel, de nem tudták mindjárt kitenni, mert nem tudtak semmit rábizonyítani, elhelyeztek Kassáról Liptóba és ott volt hat vagy három hónapig, amíg visszahelyezték, akkor ő ezidőszerint nem magyar állampolgár. Hasonlóképpen az az egyén sem magyar állampolgár,, aki a csehszlovák uralom idején, mert a megszállt területen üldöztetve érezte niagát, átjött a trianoni határon és itt volt hat hónapig. Az ilyennek visszahonosítási kell elérnie. Igen t. Képviselőház!^ A felvidéki állami tisztviselők az állampolgársági ügyekben a kálváriák útját járják. Azt hiszem, alig van felvidéki országgyűlési képviselő, aki egyetlen egyszer is úgy tudna Budapestre jönni, hogy ne bíznák rá egy zsebre való állampolgársági ügy elintézését. Kérem a kormányzatot, kövessen el mindent, hogy a felvidéket egyszer már minden tekintetben kapcsolják bele Magyarországba és azok, akiket 1938 november 2-ika ott talált, legyenek már egyszer magyar állampolgárok, különösen ha magyarok vagy ruszinok, vagy éveken keresztül azon a területen laktak. Igen t. Képviselőház! A felvidéki tisztviselőkről meg kell említenem, hogy a visszacsatolás után a közigazgatási tisztviselőket kinevezték. Nemcsak alispánt, szolgabírót, hanem jegyzőket is küldtek oda, ezeknek helyzete azonban a mai napig is bizonytalan. Amikor embereket bizonytalanságban hagynak ott. azt sem tudják, hogy ott maradnak-e, megválasztiák-e őket, vagy kinevezés út.lán történik a véglegesítésük, akkor kérdem tisztelettel.