Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

Äz országgyűlés képviselőházának 199. ülése J9.it június éi-én, kedden. M országban a letargia tünetei mutatkoznak. A legnagyobb bűne az elmúlt kétesztendős rendszernek az, hogy a neinsietés filozófiájával elaltatta az országot. Itt ma a mammutvállalati vezetőtől kezdve a szövetkezeti raktáruokig és a minisztertől kezdve az utolsó bakterig — illetőleg bocsánatot kérek, ez a miniszter urakra nem vonatkozik, de a magas minisztériumi tisztviselőktől kezdve az utolsó bakterig — mindenki lefokozott tempóban dolgozik, f élv gőzzel, részben az irányítás Hiánya folytán, részben pedig a neinsietés filozófiájának ragálya következtében.« így folytattam tovább: »Nincs -irányítás és az irányítás hiányát egészen természetesnek találom,..,« stb. Világos tehát, hogy szavaim, összefüggésbe állítva, az irányítás hiányának kritikáját tartalmazták és csak mint tünetet hozták fel azokat a megállapításokat, amelyeket később a-tisztviselői kar elleni támadásnak állítottak be egyes sajtóorgánumok és a mai napon Homonnay képviselőtársam is. Aki az összefüggéseket látja, az előtt nyilvánvaló, hogy azt jelentették szavaim, hogy az irányítás hiánya következtében, vagyis az irányítás hiányának eredményekép (Maróthy Károly: Ez volt az értelme!) nem tudnak teljes munkaerővel, teljes munkakifejtéssel dolgozni a tisztviselők,^ bárhogy is vesződnek, és nem szubjektív hibáról van szó, hanem arról, hogy a rendszer, az irányítás hiánya és a szervezetlenség" folytán munkájuk nem lehet eredményes. Amikor láttam, hogy a délutáni lapokban, így a késő délután megjelenő kormánylapban másfélórás beszédemből alig egy-két mondat van és ezt a kritikámat taglalja bőven (Zaj a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Irányított sajtó! — Szöllösi Jenő: Ez a tárgyilagosság! — Elnök csenget.), egyszóval irányított sajtótámadásról van szó, hiszen beszédemben nagyon kevés támadni valót lehetett találni, tehát ezt a mondatot, illetve félmondatot kellett kira gadni, akkor — ismét a teljes objektivitás érdekében — közzétettem egy mérsékelt hangú nyilatkozatot, amelyet annak a lapnak, amelynek reggeli kiadása is van, telefonon bemondattam, azonkívül más kormánylapoknak és a kormányon kívül álló egyik-másik újságnak is a gyors elintézés kedvéért telefonon leadattam. Ez a nyilatkozat a következőképpen szól. * A Nemzeti ^Újságból olvasom fel, amely teljes korrektséggel hozta. (Olvassa): »Egy délutáni kormánylap mai másfélórás parlamenti beszéelemből egyetlen mondatot látott jónak kiragadni, úgy állítván be azt, mintha a tisztviselői osztály ellen támadást intéztem volna. Beszédem összefüggő szövegéből világosan kitűnik, hogy távolról sem kívántam érinteni a magyar tisztviselői kar közismert munkaképességét és munkateljesítményét, csupán arra akartam rámutatni, hogy az irányítás és a szervezettség hiánya folytán a magyar hivatalnoki kar a legjobb igyekezet mellett sem tud eredményesen és frissen dolgozni. Azt a szellemet kifogásoltam tehát és kifogásolom erősen, amely a tisztviselői munka tempóját felülről lefokozza és ezzel egyes hivatalokban valóban a nemsietés filozófiáját teszi úrrá.<(Maróthy Károly: Aki akarja, megértheti!) T. Ház! Ezt a nyilatkozatomat az a lap, amely délután ezt a tendenciózus beállítást hozta, nem közölte következő reggeli számában és délutáni számában sem, ellenben a testvérlapja délben szokatlan hangú vezércikkben támadott meg engem, amelyben az én beállításomat, az én szavaimat leközölve, minősíthetetlen sértésnek nevezte a köztisztviselői karral szemben. Én ismét nem vesztettem el türelmemet, hanem az illetékes tényezőknek telefonáltam és azt mondottam, hogy semmi kifogásom az ellen, ha méltóztatnak kritizálni, semmi kifogásom az ellen például, hogy az Esti Újság ugyanazon a napon szintén megtámadott engem ezek miatt & kifejezések miatt, szintén elcsavarva a beállítást, de tisztességes tónusban, olyan hangon, amelyet közéleti ember köteles eltűrni, mert ha mondott valamit és a nyilvánosság előtt szerepel, akkor kénytelen az ellenvéleményt eltűrni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tiltakoztam ellenben a tónus ellen, amelyúgy látszik, ebbe a délutáni lapba az ő korábbi, másirányú, korszakából még valahogyan áthúzódott, mondván, hogy ezt a tónust a magyar közéletben ne tessék meghonosítani. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Miidós Andor idejéből!) Azt mondottam, hogy nem vagyok hajlandó és nem is voltam soha hajlandó sem a személyeskedés területére, sem pedig az ok nélküli gáncsoskodás és izgatás területére áttévedni, de megkívánom, hogy a másik oldal se tegye ezt, mert olyan tónusban fogunk felelni a támadásokra, amilyen tónusban támadnak. Nagyon lojálisán ígéretet kaptam, hogy a sajtóban ezt a kérdést rendezik. Ez meg is történt, rendezték ezt a dolgot és másnap reggel csak a Magyar Nemzet tért ki újból a kormánylapok alapján erre a beállításra, hozzá kell azonban tennem, hogy itt a forrás nem önálló volt, hanem csak a délutáni kormánylapokra való hivatkozással melegítette fel ezt a káposztát. A teljesség kedvéért még azt is meg kell jegyeznem, hogy azok az ellenzéki lapok, amelyek élesen szembenállanak azzal a politikával, amelyet képviselek, ezt a mondatot, amelyet ma Homonnay t. képviselőtársam méltóztatott inkriminálni és a kormánysajtó inkriminált, nem nehezményezték és maguk nem használták fel támadásképpen. Nyilvánvaló volt tehát, hogy itt egy irányított félremagyarázásról van szó, amely — ismétlem — a legilletékesebb helyről utóbb lojálisán leállíttatott. Csak ezeket voltam bátor megjegyezni, részben azért, hogy a múltkori szavaim helyes megvilágításba kerüljenek a parlament színe előtt is, részben pedig azért, mert e félremagyarázások következtében olyan támadásoknak voltam kitéve, amelyeket kötelességemnek tartottam visszautasítani már csak azért is, mivel fiatal koromban magam is tisztviselő voltam ós nagyon jól ismerem a kollégáimat, azoknak lelkületét, hazafiságát, amit távolról sem volt szándékomban kétségbevonni. Egyébként Homonnay képviselőtársam helyesen járt el a maga szempontjából, amikor védelmébe vette a tisztviselői kart. Ezt a legcsekélyebb mértékben sem diffikultálhatja senki ebben a Házban, viszont meg kell állapítanom, hogy olyan támadással szemben vette védelmébe, amely támadás nem hangzott el es amely támadásnak nemcsak a kifejezésmódja, hanem a szándéka is távol állt tőlem. Kérnem kell azonban ezzel kapcsolatban még egyszer az igen t. túloldalt, méltóztassék a sajtópolitikában azzal a lojalitással eljárni, amelyet én beszédem folyamán is tanúsítottam. Ügy érzem, hogy amikor én ellenzéki oldalról beszélve és kizárólag tárgyi támadások területén maradva, a pénzügyminiszter úrral és a miniszterelnök úrral szemben is mindig a legnagyobb ' tisztelet és elismerés hangján beszéltem, kvalitásaikról és teljesítményeikrőlakkor nem érdemeljük meg itt az ellenzéki pa-