Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

Az országgyűlés képviselőházának Î99. ülésé 1941 június 24-én, kedden. 205 tetett előéletű ember is kaphat igazolványt; próbálja meg most a szegény magyar kisember ezt, miután beláttuk, liogy szerencsétlen és lehetetlen helyzet, bűnös politika az, hogy mindenki nyakló nélkül iparűzési engedélyt kaphat. Kendben van, nem szabad mindenkinek iparűzési engedélyt adni. Méltóztassék most megnézni, hogy egy magyar kisember milyen kái varias úton tudja megkapni az iparengedélyét, amely iparengedélye a zsidónak megvan. A zsidókérdés elintézésénél kétségtelenül belejátszott a közbizalomba — tökéletesen mindegy, hogy 36-os, vagy parlamenti alapon — az a kérdés, hogy valóban el akarják-e intézni legalább azokat a rendelkezéseket, amelyek meghozattak, vagy sem. Több mint egy esztendeje annak, hogy beadtam egy indítványt a Házban legalább a zsidóbirtokok átadásának meggyorsítása tárgyában. Indítványoztam annaikidején,hogy a fellebbezési fórumokat szüntessék meg; ezeket most az erdélyi részekre tulajdonképpen megszüntették, de nem szüntették meg még mindig a magyar részekre. Állítom, hogy falun az állam által kiküldött megbízottak terjesztik a nyugtalanságot, mert most — amióta a földbirtokreform-törvényt végrehajtanák, ha volna végrehajtási utasítás, de hát szerencsére egy esztendő után még mindig nincsen — a nyugtalan falvakba kiutaznak a miniszteriális tisztviselők s választják a dolognak természetesen a könnyebbik oldalát és megmondják azt, hogy rendben van, nemsokára itt lesz a megoldás, már úgy méricskélik is a földeket csak azért, hogy megnyugtassák a nyugtalankodó embereket. A képviselők azután később hallják, hogy künn voltak már a minisztériumból s hogy az emberek megkapják a földet még ebben a gazdasági évben. Mit szóljon ehhez egy lelkiismeretes képviselő, aki tudja, hogy az a szegény ember ebben a gazdasági évben semmit sem fog kapni? A nyugtalanságot olyan ígéretekkel tompítják le, amelyekről előre kell tudniok, hogy azokat betartani nem lehet A zsidóföldek — legalább a zsidóföldek — szétosztásának meggyorsításáról nyilatkozott már az igen t. íoldmíveiésügyi miniszter úr is, kár, hogy nem itt, hiszen mi is szeretnénk hallani, de mégis nyilatkozott róla. Ezek a nyilatkozatok azonban mindig csak egy-két hétre oldják meg a kérdéseket, nyugtatják meg az embereket és két hét múlva ugyanaz előtt a probléma elŐU álbink, mint mielőtt megtörtént a nyilatkozat. Mi itt megtapsoltuk ebben a Házban a csúcsminisztérium megteremtését, mi végigtárgyaltunk egy hatalmas, legalább főelveiben megadott közgazdasági programmot. Nem szeretném, miután ezt nagy beszédekkel elfogadtuk, megkérdezni, hogy a kérdések szervezti oldalán, a magyar közgazdasági élet megszervezése terén tulajdonképpen mi történt azóta, mitóa csúcsminisztériumunk van, mióta koordinálták a különböző minisztériumokat (Derültség a szélsőbaloldalon.)- és alájuk koordinálták a még különbözőbb árkormánybiztossági és egyéb kereskedelmi hivatalokat. Rendkívül kíváncsiak volnánk megtudni, hogy mi történt. Sajnos, az a helyzet egy bevallás alapján, amelyet azt hiszem, az élelmezési, vagy rövidlátási, illetve közellátási miniszter úr mondott, (Derültség a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Borzasztó szellemes! — Horváth Géza: De találó! — Elnök csenget.) hogy az ilyen nagy ünnepségek után az egész kérdés hosszú id Őre kimúlik a világból, amíg újra el nem kapja a nyugtalanság talán a kor- ' mánypártnak bizonyos rétegeit és szárnyait is és akkor azután valamilyen új ígérettel megkapjuk az injekciót a továbbiakra. A közélelmezési miniszter úr maga vallotta be, hogy ezekben a rendkívül súlyos időkben nem lehet mást elvégezni, mint a napról-napra való munkát. Ez azt jelenti, hogy a legfontosabb alapkérdésekhez, azokhoz a kérdésekhez^ hogyan szervezzük meg végre radikálisan, értelmesen, áttekinthetően és ami a legfontosabb, vezethető módon a magyar közgazdasági életet, nem is nyúl hozzá senki. Engedjük érvényesülni a magyar közéletben azokat a titkos vágyakat, amelyek szerint még ma is az a helyzet, hogy ez az egész, lassú elhajlás az úgynevezett jobboldali Magyarország vagy a tervgazdálkodás, illetve az irányított gazdálkodás felé tulajdonképpen rossz álom és csak időt kell nyerni ahhoz, hogy ennek leépítése megkezdődhessék. Említették már a Gyosz. körüli eseményeket. Igen, Chorin elment a helyéről, de aki csak egy kicsit belelát abba a gépezetbe, amely ma a gyáripari szövetségek legfelsőbb vezetését jelenti, az nagyon jól tudja, hogy a Gyosz. körüli egész harc tisztán és egyedül azért folyik, hogy a Gyosz. élére olyan elnök kerüljön, aki mindent

> úgy hagy, ahogy van. és megvárja az átmeneti idők végét, a negatív harc pedig azért folyt, hogy ne kerüljön a Gyosz. élére olyan keresztény vezető ember, aki a sajátmaga feje, akarata és meglátása szerint végre belenyúl a magyar iparnak az ország érdekeinek megfelelő megszervezésébe. Ezek a harcok véges-végig folynak egész közéletünkben. Csodálatos módon olyan urak, akik azt mondhatnám, egész új exisztenciájukat, a havi kétezer és háromezer pengőket, ha nem ötezret, kizárólag és egyedül annak az erős magyar agitációnak köszönhetik, amely a törvényhozást a zsidókérdés megoldása felé hajtotta, mondom, ezek az urak, akik beültek a vállalatokba, — mert sokat gyanúsítanak, de én még egy igazi harcosát sem láttam az antiszemitizmusnak, aki egy zsidóbankba vagy egy zsidó vállalatba beült volna, mert csak mondják rájuk, hogy azért harcoltak, hogy megszerezzék maguknak a koncot, r

— akik tisztán és egyedül ennek a harcnak jóvoltából kerekedtek felül, ültek be a zsíros állásokba, ezek hangoztatják azt: »Kérem, nem lehet itt túlzásokkal, nagy antiszemitáskodással a magyar közgazdasági életet megoldani.« Ha az nem véres szatíra és humor, hogy az antiszemitizmus vizein a legdúsabb kikötőbe^ beevezett emberek emelnek szót Magyarországon az antiszemitizmus ellen, akkor tényleg nincs semmi érzékem a humor iránt. Viszoint nem sok: olyan magyar közgazdasági férfiút ismerünk és láthatunk mindenfelé, aki fiatal korától kezdve benne állott a magyar közgazdasági életben, fiatalkorától kezdve erős és nagy zsidó konkurreneiában előrejutott, magának tisztességes pozíciót teremtett. Ezek az emberek azonban már nem haladtak olyan mértékben előre a zsidótörvény következtében, mint aíkik frissen, jólborotváltan és megfelelő összeköttetésekkel kívülről érkeztek be a magyarországi ipari, kereskedelmi és barikvállalatokhoz. Éppen ezt a réteget nem segítettük előre, éppen ennek a rétegnek nem kedvezett az átállítás, az őrségváltás, amely ott töltötte el életét, amelyik a maga lábán, a maga erejéből is ki tudott verekedni magának megfelelő pozíciót. . , , T, Ház! Ha az állam irányító ereje es aka-