Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

202 Az orszá ig gyűlés képviselőházának 199. ülése 19 ti június M-en, kedden. tosagokba. akkor mi egy lépést sem mentünk előre (Börcs János: Sőt rosszabb a helyzet!) azon az iiton, amelyen elindultunk, sőt tényleg azt mondhatnám, rosszabb lesz a helyzet, mert most már magyarok fogják azt csinálni, amit a zsidók csináltak. (Ügy van! Ügy van! a szél­sőbaloldalon,) Közgazdasági életünk egész struktúrája, a profitnak, a munkabérnek, a nyersanyagkiadá­soknak a megoszlása, a töméntelen herének, a gazdasági élet szerkezetére tapadt különböző fagyöngyöknek külön profitja, eltartási, költ­sége hihetetlenül megterheli az összes magyar dolgozókat. (Úgy van! a szélsőbaloldalon) Ná­lunk azért kicsiny a munkabér a legkiválóbb teljesítmények mellett is, olyan munkásréteg­gel, amely nyugodtan felveheti a harcot a leg­jobb finomművű németországi vas- és acélgyá­rak munkásaival, mondom, azért olyan végte­lenül alacsony ezeknek a munkabére, mert gaz­dasági életünk struktúrája helytelen, rossz, pazarló és mérhetetlenül rabló módon lefölözi a munkának az eredményét. Az, hogy Magyar­országon az iparvállalatoknakolyan óriási tö­mege egy-két banknak a kezébe került: ez a zsidó folyamat, t. képviselőtársaim! Az, hogy végeredményben a bankérdek ül rajta az ipari erdekeken, az, hogy nincsen alulról jött, kö­zépre került magyar ipari vállalkozóréteg, az, hogy a bankoknak és a nagyvállalatoknak egy kicsiny csoportja, amely tényleg százszázalé­kosan elzsiclósodott a tőkén keresztül, dirigálja és irányítja az egész magyar ipari életet, a béreket, az árakat, az árpolitikát: ez a mi gaz­dasági életünk elzsidósodottsága. És ezen nem segít egypár gróf úrnak vagy az állami szol­gálatból kiugrott tisztviselőnek az elhelyezése. ítfgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Kiug­rást' mondtam, mert a papéhoz hasonlatos ki­ugrás az, amit mostanában egyes urak magas helyeken csinálnak az állami munkában, az ál­lami burokban, hogy éveken keresztül kiszol­gálnak vállalatokat és azután a hivatalukból egyenesen átlépnek abba a zsidó vállalatba igazgatónak, vagy nem tudom, minek, amely­nek a munkáját évekig ellenőrizték-.Wan van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Ez igaz!) Ki meri nekem azt mondani, hogy az az úr előre meg nem szolgálta a hivatalában ezeknek a vállalatoknak azt, hogy később felvegyék a vállalatba? (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalol­dalon. — Gr. Festetics Domonkos: Igaz, ezt mi is akarjuk! — Ivády Béla: De ne általánosít­son, képviselő úr!) Nekem tökéletesen elegem van az uraknak ebből a megjegyzéséből, hogy »ne általánosítson«. (Ivády Béla: Ügy van, ne általánosítson! Ne sértsen olyanokat, akikre ez nem áll!) Kérem, tessék máshoz fordulni ezzel a felszólítással, hozzám ne tessék. (Ivády Béla: Így nem lehet beszélni!) Az országba tessék ezzel menni, tessék az úgynevezett gazdasági lapokat elolvasni és megnézni, hogy^ hogyan lépnek át egyes magasrangú tisztviselők a ma­gángazdasági életbe. (Ügy van! Ügy van! a szél­sőbaloldalon. — Szöllősi Jenő: A pai*lamentben is elmondották! Matolcsy elmondotta nevekkel !) T. Ház! Általában rendkívül olcsó politikai fogásnak tartom óriási rétegeknek a parlament előtt való megvédését annál az egyszerű oknál fogva, mert óriási rétegeket a maguk teljessé; gében ebben a Házban tudomásom szerint senki sem támadott. Én 11 esztendeig voltam Ma­gyarországon 113 pengővel dotált állami tiszt­viselő. Ha valaki tudja itt az egész Házból, hogy mi ez, — mert én nem fiatal gyerekko­romban^ hanem a világháborúból visszatérve, börtönből visszatérve, megszenvedetten éltem 11 évig 113 pengő havi fizetéssel az országban —- akkor én mindenesetre tudom, hogy mi a kisember élete 90, 100 és 113 pengőkkel. Olcsó trükk, hogy amikor ezekről a visszaélésekről beszélünk, akkor egyszerűen előáll néhány kép­viselőtársunk és óriási zörejjel megvédi a ma­gyar tisztviselői kart. (Németh Andor: Kortes­szavalat!) Ez azért helytelen, mert itt egy vég­telenül súlyos és mélyen fekvő kérdésről van szó, amelyet egy-két nagy beszéddel, amelyet a vasutasokkal és a postásokkal közölnek, elin­tézni nem lehet. Sokkal mélyebben fekvő, nagy kérdésről van szó. Sokkal okosabb, ha nem be­szélünk arról, hogyan vettek fel tisztviselőket és hogyan nem, mert én például határozottan tudom, hogy amikor az Oti.-t megszervezték, azon a címen jelentettek be 800 tisztviselővel többet, hogy a minisztérium úgyis levágja azt a800 embert. Azntán az történt, hogy a minisz­térium egyet sem vágott le, hanem ellenkező­leg sokkal többet nevezett ki, mint amennyit ajánlottak. Amikor elérkezett annak a végszük­sége, hogy szanálni kellett a tisztviselők között, akkor az volt az áruló, az volt a köztisztviselői érdeknek az eladója, aki mint főnök tisztessé­gesen bejelentette, hogy kérem, nekem ennyivel és ennyivel több emberem van, mint amennyi­vel a rámbízott munkafolyamatokat el tudom végezni. Az volt rossz ember, pedig az védte meg Magyarország igazi érdekeit, aki ezt meg cselekedte. Csak kevesen merték megcselekedni! Nem arról van szó, hogy a tisztviselők és az állami alkalmazottak nem dolgoznak, hanem arról, hogy az idők folyamán rengeteg teljesen felesleges munkafolyamat tapadt rá az állami adminisztrációra. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Incze Antal: Ezt mindenki tudja!) Aza tisztviselő reggeltől-estig dolgozik, tönkreteszi az egészségét, a munkaeredménye pedig, amely az egésznek összeadása után előáll, ezek miatt a sallangok miatt, ezek miatt a lehetetlen és hiábavaló feladatok miatt alacsonyabb, mint amilyen kellene, hogy legyen. Ez a magyar közigazgatási életnek az óriási problémája, amelyet egymásra való kiabálással, rendkívül olcsó és népszerű felszólalásokkal elintézni soha többé nem lehet. (Szöllősi Jenő: Ho­raonnay " támadott. — Hoinónnay Tivadar: Visszavágott: — Egy hang a szélsőbaloldalon: Éppen ő volt hivatva visszavágni! — Az elnök csenget.) A képviselő úr évekig* hallgat, azután egy-szer visszavág. (Horaonnav Tivadar: A kén­viselő úrjiaÉ nem lesz mód iában annyit be­szélni, mint amennyit 22 év óta itt már beszél­tem! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak itt személveskedni. Rajniss Ferenc: Tudiuk. t. Ház, hogv az igen t. pénzügyminiszter úr is azt mondotta volt. hoe:y: mit lehet csinálni ezzel a sok tiszt­viselővel, nem lehet meggyilkolni őket. Ez rendkívül méltánytalan gyanúsítás, mert egy ilven kijelentésben az van benne, hogy a má­sik oldal, más rétegek pedig a magyar tisztvi­selőket mea- akarják gyilkolni, még abban az esetben is. ha ez csak szólásmódnak használta­tott, abban az értelemben., hogv exjsztenciá­jukban meg akarják őket íryillcolni. (Eay hang a középen :Ez rabul iszlika!) Ez az állítás vég­telenül laikus. Az országok változása ugyanis ebben az évtizedben és a mosf elmúlott legutóbbi két évtizedben az, hogy soha, de soha nem tu--

Next

/
Oldalképek
Tartalom