Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-199
í ?$ Az ' : ors zá(/gyűlés képviselőházéi aJc zott. Nekünk vannak tagjaink a vörösök között, a vasasok között is — méltóztatnak jól tudni, liogy bizonyos gazdasági kapcsolataik vannak mé^;- má is a munkásoknak, amelyeket nehéz márol-holnapra megszakítani — és ezek az emberek egybehangzólag állítják, hogy a következőket mondotta Mónus Illés. Az angolnémet háborúról és az orosz eseményekről beszélvén megmondotta, hogyan kell a forradalmi úton megszerzett hatalmat megtartani és azt mondotta, hogy az újonnan felnőttek jó szoeialisták kell hogy legyenek, akik folytatni tudják a harcot a nemzeti szocialisták és a fasizmus ellen. Azután befejezésképpen arról beszélt, hogy a szocialistáknak hogyan kell a-háborúban dolgozniok, hogy az a d'emokráteiák hasznára legyen. (Nagy zaj és felk'ialtasolï a szélsőbalodalon: Hazaárulók! Szabadon járnak mégf Letartóztatni, kidobni őket! — Elnök csenget. - - Kabók Lajos közbeszól.— Felkiáltások a szélsőbaloldalon. Kabók Lajos felé: Kimenni! — Kabók Lajos: Demagógia ... — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — A viharcsengő megszólal. — Gosztonyi Sándor a padot verve: Menjen ki!) Elnök: Gosztonyi kápviselő urat rendreutasítom az asztalcsapkodásért. Ugyanígy rendreutasítom Horváth Géza képviselő urat is. Tessék folytatni! Maróthy Károly: Helyes tehát az az álláspontunk és az a megállapításunk, hogy a korj mány a zsidósággal szemben nem hajlandó cselekedni és a szociáldemokratákat erősíti, mert bennhagyja őket a törvényhatóságban. Az OTT-ban, ebben a következő legnagyobb közületben még ma is ők diktálnak. Két nagy kezűiéiben ott vannak és otthagyja, őket. a kormány, ugyanakkor pedig itt van a büntető javaslat, amely a nemzeti szocializmus ellen irányul. Vegye tudomásul a kormány, hogy büntető javaslatokkal országot kormányozni nem lehet, főleg pedig nein lehet bizalmat kelteni. A bizalomról egy régebbi beszédemben azt mondottam, hogy az csodálatos valami, nem lehet arra ráparancsolni, hogy felülről lefelé terjedjen, a bizalom csak alulról felfelé terjedhet és még kompresszorral sem lehet lenyomni. Meg kell azonban állapítanunk, hogy a kormánynak ezekkel az intézkedéseivel — akár rendeletek, akár törvények — bizalom nélkül nem lehet kormányozni s nem lehet újjáépíteni az országot. Ezekkel csak egyet lehet csinálni: félelmet gerjeszteni, de építeni nem. Ezért, minthogy a bizalom hiányzik a kormány iránt az egész országban, a javaslatot nem fogadhatom el. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Homonnay Tivadar! Elnök: Homonnay Tivadar képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások a s zélsőbaloldalon : Homonnay Tivadar: T. Ház! Aki az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyalását figyeli, az előttem szólott igen t. képviselőtársunk terjedelmes beszéde után kétségtelenül arra a meggyőződésre jut, hogy itt tulajdonképpen nem egy kisebb javaslatról, egy felhatalmazási javaslatról van szó, hanem költségvetést tárgyalunk. (Mokcsay Dezső: Bizalomról van szó!) A vitának nemcsak terjedelme, hanem mérete is — legalább szerintem — ezt ran tátja. (Felkiáltások à szél sőbaloldalon: Bizalmi kérdés!) r*. J!K). ülése léit június 2%-èn", • keddeii. Nagyon természete^ dolog, hogy erről az oldalról egy pillanatig sem vonjuk kétségbe a túloldalnak, az ellenzéknek kritikai jogát, (Mokcsay Dezső: Csak letörik!) mert hiszen az ellenzéknek szerintünk, akik azon az oldalon 18 vagy 19 évet ültünk, nemcsak joga, hanem kötelessége is a kritika. Amikor azonban megállapítom azt, hogy az ellenzék a kritika jogával él, talán azt is mondhatnám, hogy túlméretezetten él, (Maróthy Kárcly: Na ugy-e! —Szöllősi Jenő: Két napja tart a vita!) meg kell állapítanom azt is, hogy az ellenzéki felszól a lasekban igen sok gondolat és jó gondolat vetó (Jött fel, de ugyancsak meg kell állapítanom azt is, hogy az ellenzék' a kritikát erősen gyakorolta (Mokcsay Dezső: Nem értik meg, hog.v mit akarunk. Nem akarják megérteni!) és az ( Ihuzéki beszédekben szinte mondhatnám, kirobbanásszerűen mutatk..zotl meg a teljes bizalmatlanság a kormányzattal szemben. (Felkiáltások a ízélsobaloldaloii: Tökéletesen ícyy ran! — Bodor Márton: Szószerint így vault Amíg azon az oldalon ezt látjuk, addig"ezen az oldalon a felszólalásokban szintén igen sok gondolat, óhaj és kívánság vetődött fel. (Inez? Antal: Csupa ellenzéki beszéd!) és azt mondhatnám, hogy a szinte tobzódó bizalmatlansággal szemben ezen az oldalon, a többség oldalán teljes a bizalom a kormány iránt. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A látszat néha csal! Néma biz álmatlanság!) A t. túloldal reformokat sürget, amint az előbb hallottuk. Az igen t. túloldal gyors ütemet kíván, a szólásszabadság, gyülekezési szabadság és egyéb szabadságjogok legmesszebbmenő kiterjesztését kívánja, a t. túloldal jobb megélhetést kíván társadalmi osztályokra való tekintet nélkül és gyorsabb, fokozottabb tempóban; mintha mi nem ugyanezt kívánnánk. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) A különbség kettőnk között többek közi csak az, hogy amíg önök az önök által kívánt gyors ütem, a programmok megvalósítása, a megélhetés jobbátétele, a társadalmi rétegek életszínvonalának emelése érdekében szükséges felhatalmazást tartalmazó javaslatot nem szavazzák meg, addig mi azt a javaslatot igenis, megszavazzuk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez természetes! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Homonnay Tivadar: Többek között az is különbség a kormányzópárt és az önök oldala között, — a szélsőjobboldali részét értem alatta, —- hogy például amíg mi odaát ültünk, azon az oldalon, (Budinszky László: Hogy nem zsidó strómanok vagyunk, ez a különbség! — Az elnök csenget.) azon az állásponton voltunk és most is vagyunk, hogy a költségvetést is és ezt a felhatalmazási javaslatot is elsősorban az országnak szavazzuk meg, és azután mi a magunk részéről a kormányzatnak is, azért, mert iránta — mint mondottam — teljes bizalommal viseltetünk. (Mosonyi Kálmán: A kormány nem az ország!) Az önök társaságában vannak illusztris miniszterviselt képviselők, például a mélyen t. túloldal nem egyszer a képességeiben általunk is tisztelt volt pénzügyminiszter és miniszterelnök Imrédy Bélára hivatkozott, aki itt ebben a Házban szintén kapott ugyanebben a tárgyban felhatalmazást az ügyek továbbvitelére, a túloldal részéről talán vita nélkül is vagy igen rövid vita után és az igen t; volt
