Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

170 é Az országgyűlés képviselőházának 199. ülése 19hl június 2%-én, kedden. lyet meghirdetünk és amelynek követésére felszólítjuk az országot, nem lehet arra hivatkoznunk, hogy megszűnik minden kapcsolat a képviselő és megbízói között. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Ki mondja ezt?) Igaz, hogy csak a tekintetes karok és rendek idejében volt meg a visszahívás lehetősége, de a megválasztás igenis most is erkölcsi obiigóval jár és aki az előbbi nüanszos közjogi álláspontra akar hivatkozni, az tegye le a mandátumot. (Zaj a jobboldalon.) — Vitéz Lipcsey Márton: Kivel vitatkozik! — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az a Programm, amelyet méltóztatott meghirdetni a választásokon, átjött erre az oldalra Imrédy Bélával és társaival. (Taps a szélsőbaloldalon.) T. Iláz! Vasárnap avatták Gömbös Gyula síremlékét kint a temetőben. Az egyik szónok azt mondotta, hogy nem halt meg Gömbös Gyula, közöttünk él tovább. Hát nem szabad Gömbös Gyulára csak úgy hivatkozni, amikor sajnos, a politikában még most is vannak olyan nyomok, amelyek azt bizonyítják, hogy Gömbös Gyula hiába vívta meg nagy harcát a Bethlen-tele rendszerrel, mert annak csökévényei még most is itt vannak. Még ma is változatlanul az a jelszó, ami Bethlen idejében volt. hogy: ígérni úr, megtartani pedig paraszt. (Derültség.) Az elmúlt két év valóban nem volt más, mint az ígéreteknek nem a teljesítése, hanem egyszerű megújítása. Mi, nemzetiszocialista képviselők ezen az oldalon nem szűntünk meg uap-uap után sürgetni például a földkérdés elintézését. Meg kell állapítanunk, hogy nagyon óvatos formában egy törvényjavasiát került a. Ház elé, amely megszavaztatott, de amint jól tudjuk, természetesen nincs végrehajtva. T. Ház! Nem akarok a földkérdésbe, amelyet amúgy is kimerítettek, mégegyszer belemenni, de meg kell állapítanom, hogy most nem Csonkamagyarországon élünk. Csonkamagyarországon tehettük azt, amit akartunk. de ma már itt vannak nemzetiségeink is és nemzetiségeink érdekében kell a magyar szupremáciát itt az új Hungáriában fenntartani. Hangsúlyozom : nemzetiségeink érdekében ! Méltóztassék a most, ebben az évben publikussá lett statisztikai adatokra gondolni. A trianoni Magyarország népszaporodási arányszáma 5'2, ezzel szemben a visszatért Felvidéken, amelytől pedig nem választ el bennünket nemzetiségi kü1öiib«é»\ ö*2 helyett 7'5 a szaporodási arányszám. Miért? Mi a különbség a két orszáff^ész közötti A különbség az, hogy a Felvidéken nincsen 500 holdnál nas'ynhb birtoktest, tehát ott igenis megvan a kisbirtoknak népessé<rszaporító hatása és egyedül a Felvidék egypár megyéjének a visszatérése idézte elő #zt, hogy veszteséges nénesedési statisztikánk nyereséges lett s hogy ma már nem kihaló nemzetről beszélünk, hanem ennen a Felvidék ez^n ki« 'ufferorK'i'iia következtében népszaporodásról beszélhetünk. _ r A. másik dolog pedig az, hogy Kárpátalján a népszaporodási arányszám a csonkaországi 5*2 és a felvidéki 7'5 helyett 13'7 százalék. Nemcsak a ruténeknél van ez így; ugyanígv van a románoknál és ugyanígy van a tótoknál is. Méltóztassanak gondolkodni egy kicsit ezeken a statisztikai adatokon. Méltóztassanak arra gondolni, hogyan tudjuk mi megőrizni a magyar faj szupremációját, ha nemzetiségeink folyton nőnek, mi pedig lemaradunk bben a versenyben. Ezt a kérdést abba is hagyom: sapienti sat, mből sokat lehet tanulnia annak, aki akar. Kétségtelen, hogy hallottunk a választások dkalmával igazságosabb adóztatásról, egyenletesebb jövedelemelosztásról, adók refortmjá•ól, stb. Mint valamikor az ősmagyarok a lófejet tűzték ki a dárdára, azonképen a kormánvzat az adóreformok közül a maga lófejéül az agglegényadót tűzte ki (Derültség.) és mint valami világmegváltó dolgot tálaltatta el itt hosszú időn keresztül a lapjaiban. Engem érint ez az agglegény adó, ennek ellenére a felemelését kértem, mert azt nevetségesen csekélynek tartom. (Meskó Zoltán: Adóval ezt nem lehet elintézni! Gyerekeket az állaimnak! — Felkiáltások jobbfelől a szónok felé: Nősüljön meg! — Derültség.) Ez komoly kérdés. (Egy hang bal felől: Nem lehœt ezt

r tréfával elintézni!) Igaza van a t, képviselőtársamnak, ezt nem lehet tréfával elütni. Az agglegényadó tízezer pengős jövedeleminél mindössze 70— 80 pengőt tesz ki. Kérdezem, hogy akinek tízezer pengős jövedelme van Magyarországon, az évente csak 70—80 pengőt költ a feleségére és gyermekeinek a nevelésére? Igenis, tessék koimiolyabban felfogni a kérdéseket és tessék komoly megoldásokat idehozni, nem pedig ilyen látszatmegoldásokat. (Hokky Károly: Nősüljön meg! — Felkiáltások jobbfelől: Nősüljön meg! — Derültség.) Kéreraii. ez komolytalan beszéd. (Vitéz Faragó Ede: Dehogy íomolytalán! Miért ön hozza ide?! — Zaj.) Azért, mert itt nem személyi kérdésekről van szó, hanem elvi kérdésekről, (vitéz Faragó Ede: Példát kell adni! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásokat mellőzni. (Zaj.) Maróthy Károly: Pedig ennek a kormánynak a kezében ott van a lehetőség, hogy kiegyenlítse a jövedelmi különbségeket. Itt van az árrendezés kérdése. Módja volna a kormánynak az árrendezéssel a kezében kiküszöbölni áz indokolatlan nyereségeiket, csökkenteni a nagyjö védelmeket és a tisztességes megélhetés lehetőségét biztosítani a széles társadalmi osztályok részére. Mindezt azonban nem látjuk. Elleniben látjuk azt, hogy most az ingatlanok hallatlan áremelkedése újaibb^ vagyonokat juttat éppen a zsidóságnak. Látjuk azt, hogy a tőzsdén töi'tébit áremelkedések révén ismét konjunkturális jövedelmieket halmoznak fel és új vagyonokat állítanak a imái" meglevő vagyonok mellé a zsidóság számára. A pénzügyminiszter úr, úgyis mint csúcsúi iniszter, megígérte, hogy hozza a konjunktúra lis adót. Mi kérdezzük, hogy hol van ez az adó, hol fogja meg az igen t, miniszter úr ezt az adót! Hogyan lehetséges az, hogy mindig csak a kisember adóját, a forgalmi adót és a fogyasztási adót emeljük, de a jövedelemhalmizzásokat, a vagyondkat teremtő különféle jövedelmeket nemi adóztatjuk meg? ígéretet kaptunk -erre vonatkozólag a kormányzattól, cselekedetet azonban a mai napig sem látunk. A tőzsdei élet ibenfentesei most megint lefölözték a koinauukturát a tőzsdén. A kiseimibereket, a középosztályt megint beugratták és imajd a kellő pillanatban, amikor leesnek ezek az értékek, megint a középosztály kis vagyonkája úszik el a tőzsdén. Erre imár volt példa a múltban. Amikor azután mi figyelmeztetni kívánjuk a kormányt é!s cikkekiben óvatosan