Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-199

170 é Az országgyűlés képviselőházának 199. ülése 19hl június 2%-én, kedden. lyet meghirdetünk és amelynek követésére fel­szólítjuk az országot, nem lehet arra hivat­koznunk, hogy megszűnik minden kapcsolat a képviselő és megbízói között. (Zaj és felkiáltá­sok jobbfelől: Ki mondja ezt?) Igaz, hogy csak a tekintetes karok és rendek idejében volt meg a visszahívás lehetősége, de a megválasztás igenis most is erkölcsi obiigóval jár és aki az előbbi nüanszos közjogi álláspontra akar hivat­kozni, az tegye le a mandátumot. (Zaj a jobb­oldalon.) — Vitéz Lipcsey Márton: Kivel vi­tatkozik! — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az a Programm, amelyet méltóztatott meg­hirdetni a választásokon, átjött erre az oldalra Imrédy Bélával és társaival. (Taps a szélső­baloldalon.) T. Iláz! Vasárnap avatták Gömbös Gyula síremlékét kint a temetőben. Az egyik szónok azt mondotta, hogy nem halt meg Gömbös Gyula, közöttünk él tovább. Hát nem szabad Gömbös Gyulára csak úgy hivatkozni, amikor sajnos, a politikában még most is vannak olyan nyomok, amelyek azt bizonyítják, hogy Göm­bös Gyula hiába vívta meg nagy harcát a Bethlen-tele rendszerrel, mert annak csökévé­nyei még most is itt vannak. Még ma is vál­tozatlanul az a jelszó, ami Bethlen idejében volt. hogy: ígérni úr, megtartani pedig pa­raszt. (Derültség.) Az elmúlt két év valóban nem volt más, mint az ígéreteknek nem a tel­jesítése, hanem egyszerű megújítása. Mi, nem­zetiszocialista képviselők ezen az oldalon nem szűntünk meg uap-uap után sürgetni például a földkérdés elintézését. Meg kell állapítanunk, hogy nagyon óvatos formában egy törvény­javasiát került a. Ház elé, amely megszavaz­tatott, de amint jól tudjuk, természetesen nincs végrehajtva. T. Ház! Nem akarok a földkérdésbe, ame­lyet amúgy is kimerítettek, mégegyszer bele­menni, de meg kell állapítanom, hogy most nem Csonkamagyarországon élünk. Csonka­magyarországon tehettük azt, amit akartunk. de ma már itt vannak nemzetiségeink is és nemzetiségeink érdekében kell a magyar szu­premáciát itt az új Hungáriában fenntartani. Hangsúlyozom : nemzetiségeink érdekében ! Méltóztassék a most, ebben az évben publikussá lett statisztikai adatokra gondolni. A trianoni Magyarország népszaporodási arányszáma 5'2, ezzel szemben a visszatért Felvidéken, amely­től pedig nem választ el bennünket nemzetiségi kü1öiib«é»\ ö*2 helyett 7'5 a szaporodási arány­szám. Miért? Mi a különbség a két orszáff^ész közötti A különbség az, hogy a Felvidéken nincsen 500 holdnál nas'ynhb birtoktest, tehát ott igenis megvan a kisbirtoknak népessé<r­szaporító hatása és egyedül a Felvidék egypár megyéjének a visszatérése idézte elő #zt, hogy veszteséges nénesedési statisztikánk nyereséges lett s hogy ma már nem kihaló nemzetről be­szélünk, hanem ennen a Felvidék ez^n ki« 'ufferorK'i'iia következtében népszaporodásról beszélhetünk. _ r A. másik dolog pedig az, hogy Kárpát­alján a népszaporodási arányszám a csonka­országi 5*2 és a felvidéki 7'5 helyett 13'7 szá­zalék. Nemcsak a ruténeknél van ez így; ugyanígv van a románoknál és ugyanígy van a tótoknál is. Méltóztassanak gondolkodni egy kicsit eze­ken a statisztikai adatokon. Méltóztassanak arra gondolni, hogyan tudjuk mi megőrizni a magyar faj szupremációját, ha nemzetisé­geink folyton nőnek, mi pedig lemaradunk bben a versenyben. Ezt a kérdést abba is hagyom: sapienti sat, mből sokat lehet tanulnia annak, aki akar. Kétségtelen, hogy hallottunk a választások dkalmával igazságosabb adóztatásról, egyen­letesebb jövedelemelosztásról, adók refortmjá­•ól, stb. Mint valamikor az ősmagyarok a ló­fejet tűzték ki a dárdára, azonképen a kor­mánvzat az adóreformok közül a maga ló­fejéül az agglegényadót tűzte ki (Derültség.) és mint valami világmegváltó dolgot tálaltatta el itt hosszú időn keresztül a lapjaiban. En­gem érint ez az agglegény adó, ennek ellenére a felemelését kértem, mert azt nevetségesen csekélynek tartom. (Meskó Zoltán: Adóval ezt nem lehet elintézni! Gyerekeket az állaimnak! — Felkiáltások jobbfelől a szónok felé: Nősül­jön meg! — Derültség.) Ez komoly kérdés. (Egy hang bal felől: Nem lehœt ezt r tréfával elintézni!) Igaza van a t, képviselőtársamnak, ezt nem lehet tréfával elütni. Az agglegény­adó tízezer pengős jövedeleminél mindössze 70— 80 pengőt tesz ki. Kérdezem, hogy akinek tíz­ezer pengős jövedelme van Magyarországon, az évente csak 70—80 pengőt költ a feleségére és gyermekeinek a nevelésére? Igenis, tessék koimiolyabban felfogni a kérdéseket és tessék komoly megoldásokat idehozni, nem pedig ilyen látszatmegoldásokat. (Hokky Károly: Nősüljön meg! — Felkiáltások jobbfelől: Nő­süljön meg! — Derültség.) Kéreraii. ez komoly­talan beszéd. (Vitéz Faragó Ede: Dehogy íomolytalán! Miért ön hozza ide?! — Zaj.) Azért, mert itt nem személyi kérdésekről van szó, hanem elvi kérdésekről, (vitéz Faragó Ede: Példát kell adni! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak a közbeszólásokat mellőzni. (Zaj.) Maróthy Károly: Pedig ennek a kormány­nak a kezében ott van a lehetőség, hogy ki­egyenlítse a jövedelmi különbségeket. Itt van az árrendezés kérdése. Módja volna a kor­mánynak az árrendezéssel a kezében kiküszö­bölni áz indokolatlan nyereségeiket, csökken­teni a nagyjö védelmeket és a tisztességes meg­élhetés lehetőségét biztosítani a széles társa­dalmi osztályok részére. Mindezt azonban nem látjuk. Elleniben látjuk azt, hogy most az ingatlanok hallatlan áremelkedése újaibb^ va­gyonokat juttat éppen a zsidóságnak. Látjuk azt, hogy a tőzsdén töi'tébit áremelkedések ré­vén ismét konjunkturális jövedelmieket halmoz­nak fel és új vagyonokat állítanak a imái" meg­levő vagyonok mellé a zsidóság számára. A pénzügyminiszter úr, úgyis mint csúcs­úi iniszter, megígérte, hogy hozza a konjunktúra ­lis adót. Mi kérdezzük, hogy hol van ez az adó, hol fogja meg az igen t, miniszter úr ezt az adót! Hogyan lehetséges az, hogy mindig csak a kisember adóját, a forgalmi adót és a fo­gyasztási adót emeljük, de a jövedelemhalmiz­zásokat, a vagyondkat teremtő különféle jöve­delmeket nemi adóztatjuk meg? ígéretet kap­tunk -erre vonatkozólag a kormányzattól, cse­lekedetet azonban a mai napig sem látunk. A tőzsdei élet ibenfentesei most megint lefölöz­ték a koinauukturát a tőzsdén. A kiseimibereket, a középosztályt megint beugratták és imajd a kellő pillanatban, amikor leesnek ezek az ér­tékek, megint a középosztály kis vagyonkája úszik el a tőzsdén. Erre imár volt példa a múltban. Amikor azután mi figyelmeztetni kívánjuk a kormányt é!s cikkekiben óvatosan

Next

/
Oldalképek
Tartalom