Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-198

Az országgyűlés képviselőházának amelyet mi hirdetünk. Ugyanakkor, tengelybarátbeszédek sokszorosításáért, azért, mert nem tetszett a cenzúrának, hogy azok nyilvánosságra kerüljenek, ma egy-másféléves esetetkért büntetik meg képviselőtársainkat 2ft0—300 pengőre, sőt egyes embereket elzárásra, amikor Katona, aki tengelyellenes röpcédulákat szerkesztett és őrizetben is volt, sőt rendőri felügyelet alá is került, a magyar rádióban külügyi négyedórát tart. (Matolcsy Mátyás: Katona Jenőről van szó, nem egy katonáról.) Igen, Katona Jenő. Nem beszélek arról, mert más is beszélt, hogy tavaly deklarációt olvashatott fel a szociáldemokratpárt a magyar rádióban, amihez mi eddig sohasem tudtunk hozzájutni, a magyar rádió minket mindig csak ütött ott, ahol tudott. Elnök: A képviselő urat ismételten figyelmeztetnem kell, ne méltóztassék olyan intézményeket, amelyek közszolgálatot és jelentős nemzeti szolgálatot teljesítenek, úgy beállítani, hogy azok pártoskodnak. (Kajniss Ferenc: A rádió egész délben cigánymuzsikát ad. Magyar ember még sohasem ebédelt cigánymuzsikával!) Kajniss képviselő urat kérem, hogy az elnöki enunciáció alatt méltóztassék csendben maradni. Ismételten kérem a képviselő urat általában, hogy méltóztassék beszédének keretén belül olyan tényekkel és olyan eseményekkel foglalkozni, amelyek különöskép a mai időkben nem veszélyeztetik a nemzet érdekeit, (vitéz liipcsey Márton: Nagy a szívfájdalma!) Vajna Gábor: Beszélni akartam a rádiónak a választás alkalmával velünk szemben tanúsított pártos magatartásáról és arról az időről, amikor a Hubay—Vágó-javaslattal kapcsolatban a vigadói tiltakozó nagygyűlést közvetítette, ami egyáltalán nem volt alkalmas arra, hogy a lelki békét kiépítse. T. Ház! Nagyon szeretném a magam részéről, ha ez a lelkibéke, amelyet a túloldal igen t, szónoka, Benes képviselőtársam telenk hangoztatott, valóban lelkibekéve yflnek. Ehhez azonban az kellene, hogy a túloldalról megértés legyen tapasztalható, mert nem lehet a megbékélést úgy elérni, Iha a megértés egyoldalú, ha mindig csak mi nyújtjuk a kezünket és arra csak ráütnek. BennüuJr megvan az őszinte hajlandóság, megvan az őszinte oros akarat és elhatározás az .együttműködésre, az együttdolgozásra és a nagy magyar erdekekért való áldozathozatalra' is, elvárjuk azonban, hogy ha ezek a lelkibékére való felszólítások őszinték voLtiir, erezzük ennek eredményét is. Tettekkel mutassa meg az igen t. túloldal, elsősorban a magyar királyi kormány és a belüs:vmmk/;.&r ár, hogy nam akarnak nrnket a szoci-ií iemokraták mögé helyezni, hi;-zen mi nom vagyunk vaiamiiyei: mmbolá és pusztító szervezet, hanem egy átütőerejű mezgalom, amc»y egy új, ezeresztendős Magyarországot óhajt megteremteni. T. Ház! Nem óhajtok több olyan kérdést előhozni, amellyel, amint az igen t. elnök ur mondotta, ma, ezekben az időkben esetleg az ország kárára lehetnék vagy amellyel az országnak akár bel-, akár külpolitikai helyzetét veszélyeztethetném, s ezért további szólás jogomtól elállók. Éppen azért, mert a kormányban idáig még a legkiseDO jelét sem látom annak, hogy a megbékülést, az együttműködést őszintén óhajtja, a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Le kell venni szemükről a kendőt!) Elnök; Szólásra következik? 98. ülése 19

Al június 23-án, hétfőn. Ï51 Nagy Ferenc jegyző: Piukovich József! Elnök: Piukovich József képviselő urat illeti a szó, Piukovich József: T. Ház! Meggyőződésem szerint az új Európa átrendezésének leghatalmasabb történelmi eseményéhez érkeztünk a tegnapi nappal. Ezek az események az ország szempontjából sem közömbösek, mert szerintem az új európai rendezésnek itt is fokozottabb, gyorsabb tempóban kell megindulnia. Éppen azért, mert ez a meggyőződésem, azt hiszem, hogy egy felhatalmazási javaslat feletti vita talán sohasem volt fontosabb és aktuálisabb, mint éppen ezekben a nagy, komoly történelmi időkben. Ezek az idők, ezek a rendkívüli viszonyok, kétségtelenül szinte magától értetődőnek állítják elénk, hogy a kormánynak olyan eszközökkel kell rendelkeznie, amelyekkel az ország érdekében gyorsan és helyesen tud cselekedni. Az én megítélésem szerint ennek a felhatalmazási törvényjavaslatnak ez is a célja, azonban már beszédem elején bátor vagypk rámutatni vitéz Imrédy Béla képviselőtársam megállapítására, amely szerint ez a törvényjavaslat defenzív jellegű. Az út Európa kialakításában ped ig minden defenzív jellegű gestio és intézkedés azt jelenti, hogy tovább akarjuk védeni a liberális gazdasági rendszert és az egész zsidó plutokrata világot. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ebből a szempontból természetcsen én is kénytelen vagyok a törvényjavaslat ellen'" szóim, mert anakronizmusnak tartom, hogy az 1931. óta minden évben megújított felhatalmazási javaslattal 1941-ben mi tulajdonképpen még mindig a liberális gazdasági rendszert védjük. Méltóztassék elolvasni ennek a törvényjavaslatnak az indoklását. Ez az indokolás világosan mutatja, hogy itt a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról van szó. Gondoljunk vissza 1931-re. Láttuk akkor, hogy a nagy krízis az egész világra kiterjedt és hogy a liberális gazdasági rendszer csődje elkerülhetetlen, de ugyanakkor azt is kellett látnunk, hogy a Bethlen kormánynak az a szanálási törekvése, amellyel szörnyű módon eladósította az Országot, nem tudta a szanálást tovább vinni, csak addig, amíg a nemzet és a gazdasági élet is bizonyos látszatprosperitást mutatott. Abban az időben az állam rendjének, a háztartás egyensúlyának érdekében ez a törvényjavaslat aktuális lehetett, azonban ma, amikör egy új* Európának legsorsdöntőbb óráihoz érkeztünk, én nem ilyen felhatalmazásra gondolok. Ez a defenzív jelleg kétségtelenül az elavult, az ország kárát szolgáló rendszernek és állapotoknak tovább való fenntartását szolgálja, (vitéz Lipcsey Márton- Szó sincs róla!) Azt látjuk azonban, hogy míg 1938-ban bizonyos fejlődési folyamaton ment keresztül ez a javaslat, nevezetesen a felhatalmazásba már belekerült a termelés folytonosságának biztosításával kapcsolatos intézkedés is, addig 1938 óta, különösen az utóbbiakét évben éppen a termelés folyamatosságát illetőleg, amely a közellátással'' szorosan összefügg, messze előrelátó, nagy koncepciójú intézkedések és cselekedetek —- sajnos — nem következtek be abban a mértékben és olyan keretek között, ahogyan azt az ország érdekei nyilvánvalóan megkövetelik. Ezek azok a szempontok, amelyek szerény véleményem szerint arra a következtetésre ve-