Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-196
Az országgyűlés képviselőházának 196. ülése 19hl június 19-én, csütörtökön. 93 a jóslatom bizony körülbelül bevált. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csak 1941. tavaszán fogtunk hozzá. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem merném remélni, mert hiszen a honvédelmi miniszter úr válaszra sem méltatta felszólalásomnak ezt a részét, nem merném hinni, hogy az én beszédem következtében, de mégis 1941. tavaszán a közellátás megszervezése nálunk is szép lassan és jó későn és pont a kellő időben megindult. Azért mondom, hogy pont a kellő időben, mert minden termelésszervezésnek nyáron kell kezdődnie* hogy ősszel a megszervezés eredményeit az egyes helyeken már számba vehessük. Nálunk tavasszal indultak meg ezek az intézkedések, amikor már a mezőgazdasági készletek régen fogyóban voltak, és már régen olyan kezekben voltak, amely kezekben való létük nem volt kívánatos ebből a szempontból sem. Megszerveztük tehát a dolgokat, de hogyan szerveztük meg? Felállítottuk a közellátási minisztériumot és föléje helyeztünk egy gazdasági csúcsminisztériumot és hozzáutaltuk még a földmívelésügyi minisztériumot is. Az előbb említettem pedig, hogy a közellátás megszervezése csak a földművelés megszervezésén alapulhat, más, mint aki a földművelés szervezéséhez ért, ezt nem csinálhatja meg. Nálunk azonban megcsinálták, megmaradt egy földmívelésügyi miniszter, kineveztek egy közellátási minisztert, de föléjük helyezték — bizonyos mértékben elméletileg — a gazdasági csúcsminisztert. Természetes, hogy itt a felelősség kérdése teljesen szétfolyik, természetes, hogy itt hárman nem tudják megcsinálni azt, amit meg tudna csinálni egyetlen egy ember. Ennek a helyes megszervezése, — megint a nénémet példára hivatkozom, — az volt, hogy Németországban megbízták Darrét, azt az embert, aki a parasztságot vezette, aki a földműveléshez értett, és ennek az egy embernek tették feladatává a Németbirodalom közellátásának megszervezését, felruházták őt a legteljesebb jogokkal és megterhelték a legnagyobb felelősséggel, az egyedüli, teljes, tehát kizárólagos felelősséggel. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csak ilyen szervezés képes elindítani ilyen nagy kérdéseket. Egyáltalában nagy kérdéseket kicsinyes eszközökkel megoldani nem azt jelenti, hogy kisebb eredmény lesz, hanem azt jelenti, hogy semminő eredmény sem lesz. Elmulasztottuk a kezdés időpontját is. Nekünk legkésőbb akkor kellett volna a közellátás megszervezését elindítanunk, amikor már látható volt, érzékelhető volt, hogy a háború nem fog rövid ideig tartani, vagy nem fog nagyon rövid ideig tartani, azonkívül akkor, amikor azt is észre lehetett már venni, hogy a háború mindig mintha kelet felé terjedne. Ez a két körülmeny elég memento kellett volna, hogy legyen az akkori kormányzat számiáira, hogy ezeknek a kérdéseknek a megszervezését egészen komolyan elindítsa. De el is hibázta ezt a kormány, nemcsak elmulasztotta a kedvező időpontot, de el is hibázta a kormány a kérdések megoldását, — amint mondottam, — ezzel a szervezéssel. Ehhez hozzáfűzhetem r azt is, hogy elvégre a pénzügyi politika is száimít itt ennél a kérdésnél. Nem tudom, megkérdezhetném a közellátási miniszter urat, hogy a pénzügyminiszter úr a rendelkezésére bocsátja-e mindig és készséggel, az ő első szavára azokat az anyagi és pénzügyi eszközöket, amelyek a feladatának megoldásához szükségesek. Ezt ón nem tudom, de azt tudom, hogy minden helyes állami közgazdaságpolitikának az az alfája, hogy ne a gazdaságpolitika legyen a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. pénzügyi politikának alárendelve, hanem fordítva, a pénzügyi politika álljon készséggel a gazdaságpolitika mellé. Ha nincs pénz, akkor tessék a szükséges pénzeszközöket előteremteni, mert akár van réú pénz, akár nincsen, a kérdéseket meg kell oldani. Körülbelül ezek a szempontok volnának a kezdésre nézve szerény nézetem szerint irányadók. Meg kell mondanom azt is, hogy itt úgy a vezetéstől, mint a végrehajtó szervektől és mind a néptől bizonyos előfeltételek teljesülését is kívánja a nemzet. Először is a vezetéstől. Amint mondottam, a vezetés tekintetében szükséges volna, hogy az egy kézbe adassék és a teljes felelősséggel megterheltessék az illető miniszter. (Rassay Károly: Diktátor legyen Laky miniszter úr?!) Közélelmezési diktátor, ez volna a helyes. Nagy kérdéseket ezen régen túl vagyunk, hiszen már a franciák is rájöttek — demokratikus alapon megoldani nem lehet. (Horváth Zoltán: Akkor nem lehetne így beszélni!) Lehetne akkor is, csak nem itt. Meg lehet kívánni a végrehajtó szervektől a problémák világos megértését, az értelmes közreműködést, a készséges munkavállalást, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Én csak diktátort nem akarok! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Inkább éhen haljunk? — Horváth Zoltán: Nem halunk éhen!) az igazságosságot és főleg a néppel szemben érzett nagyon erős felelősségérzetet. Nagyon sajnálom, nem tudom konstatálni, hogy . a végrehajtással megbízott szervek — bár a közellátási miniszter úrnak az intenciója bizonyára jó — megfelelnének ezeknek a követelményeknek, különösen nem látom, — példákat tudnék mondani, de, amint említettem, nem akarok agitatorikus elemet felhasználni beszédemben — hof?y azoknál a végrehajtó szerveknél, akik az ellátandó néppel közvetlenül érintkeznek, megvolna az igazságérzet, megvolna a ropnant nagy felelősségérzet, az a meleg átérzésé a néppel szemben való felelősségnek (vitéz Lipcsey Márton; Hol?) — Dévaványán is például, — ami szükséges ahhoz, hogy a nén érezze, hogy olyan hatósági közeeek állnak vele szemben, akikben megbízhat. Itt nem közömbös, hogy mit gondol János bácsi és Mari néni odakünt azon a falun, amikor a jegyző így vagy úgy beszél erről a dologról... (Horváth Zoltán: Dévaványán is így van? — vitéz Lipcsey Márton: Nem tudja, hogy van Gyomári, pedig: odavaló képviselőd Nincs messze a kettő. A nemzet legteljesebb bizalmára van szükség 1 , bizalmára a. vezetés és a végrehajtás iránt. (Nagy László: És ez hiányzik!) E tényezők teljes részrehajlatlanságúban, meleg" felelősségérzetében és a nép iránti szeretetében való bizalomra volna szükség. (Tost László: \ közellátási miniszter adja a bizalmat? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Iaenis ő!) Én nem csodálkozom, hogy a közellátás viránya.in végignézve, ma ez nem tapasztalható. (Rajniss Ferenc: Virányok is vannak ott?) Kórok! A. megszervezés — amint mondom — későn született meg és a késői születés természetes következményeiként bizonyos kapkodás is volt észlelhető. Én nem tudom, hogy a léfifhelyesebb-e olyan szervekre, olyan hatósági szervekre bízni a közellátást, amelyek közel }á fással sohasem foglalkoztak és ahhoz nem is értenek, azonkívül egyéb munkával is épnen eléggé meg vannak terhelve és népszerűségeiket a főispántól kezdve a falusi jegyzőkön keresztül éppen eléggé elvesztették ebben az országban. Nem csodálkozom, mert meggyőződésem, hogy eze15
