Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-182
Az országgyűlés képviselőházának 182. olyan mértékben, amint a 12 éven aluli gyermekek fejadagját félelmeitek. Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a közellátási tárcanélküli miniszter úrnak. Következik Nagy László képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a. főpolgármesteri tekintély megvédése tárgyában a belügyminiszter úrhoz. 1. Ismeri-e a belügyminiszter úr a székesfőváros törvényhatósági bizottságának 1940 december 13-iki ülésén történteket? 2. Nyilatkozzék, hogy a magas közjogi állás, a főpolgármesteri tekintély szempontjából nem tart-e további lépést szükségesnek 1 ? 3. Nem látja-e, hogy a főpolgármester magas közjogi funkciója és a Mép. városházi pártjának elnöki tisztsége összeférhetetlen? Nem tartja-e az időt elérkezettnek arra, hogy ez az összeférhetetlenség megszüntettessék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó (Zaj a szélsőbaloldalon.), a többi képviselő urat pedig kérem, méltóztassék csendben maradni. Nagy László: T. Ház!^ (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalodalon.) Az ország fővárosának főpolgármesteri állását mindig egészen különlegesen kezelték és kiemelték az ország fővárosához méltó módon. A főpolgármestert ugyanis 1934-ig nem úgy nevezték ki, mint a főispánokat, hanem az államfő hármas jelölése alapján a törvényhatóság választotta őket. Ez az állás volt tehát az egyetlen, amely a kormány és a törvényhatóság együttes bizalmából született. Az 1934:XII. te. változtatta meg ezt, nyilván azért, mert nehéz volt olyan személyt találni, aki a két bizalomnak egyformán örvendhetett. Akkor már bizonyos aggodalom támadt bennük az iránt, hogy a főpolgármesteri állás tekintélye személyi szempontból valami csorbát fog szenvedni, de azért meg voltunk győződve t arról, hogy miután közérdek az. hogy a főpolgármesteri állás betöltője személyi tekintetben is kifogástalan legyen, olyan személyt fognak találni, aki tud a tekintélyre vigyázni és azt meg is érdemli. (Rajniss Ferenc: Meg is találták! Szép verseket ír!) Tovább gyengült a főpolgármesteri f állás akkor, amikor a múlt év őszén a főpolgármestert a kormány városházi pártjának elnökségével is megbízták. (Rajniss Ferenc: Nagy poéta!) Annakidején, amikor a főispánokat ilyen megbízatásban részesítették. Budapesten ezt nem valósították meg és Budapesten a főpolgármester magas közjogi állásának megfelelően megmaradt a közjogi fukciónálás terén és nem lett egyúttal pártelnök. A legnagyobb mértékű aggodalom támadt bennem és másokban abban a tekintetben, hogy baj lesz abból, ha a főpolgármester és a pártelnök egy személy^ lesz. mert vagy rossz főpolgármester lesz és jó pártelnök, vagy pedig jó pártelnök lesz és rossz főpolgármester. (Rajniss Ferenc: "De mindenképpen jó poéta! — Palló Imre: Lehet, jó cserkész!) . „„ Szerény véleményem szerint az ország fővárosának főpolgármesterét magas közjogi állásánál fogva nem lehet pártelnökké kinevezni és ha ezt megtették, akkor hibát követtek el. Annál inkább hiba volt ez, mivel magam hallottam a miniszterelnök úrtól, hogy vidéken a főispánok ilyen szereplését nem tartja helyesnek. Az összeütközés be is következett es ez az, amiért a Ház elé jövök, miután közérdekűnek tartom azt, hogy a főpolgármesteri állás tekinülése 194-1 február 19-én, szerdán. 453 télye megvédessék. (Palló Imre: Megvédjük!) A székesfőváros törvényhatósági bizottsága 1940 december 13-i ülésének tárgysorozatára ki volt tűzve a közmunkatanácsi tagválasztás. A kormárfypárt városházi része a közmunkatanácsi tagságra Bocsáry Kálmánt, a városházi frakció helyettes elnökét jelölte, az ellenzék pedig úgy tartotta helyesnek, hogy Harrer Ferencet jelölje. Én^ magam ebben a kérdésben tökéletesen objektív vagyok, mert elvi okokból nem akartam résztvenni a szavazásban. A közgyűlésen az történt, — amint a szavazatszedő küldöttségben résztvevő két bizottsági tag írásbeli beadványából tudjuk — hogy Harrer Ferenc, az ellenzék jelöltje, 62 szavazatot kapottba kormánypárt jelöltje és helyettes elnöke pedig 59 szavazatot, (Palló Imre: Megbukott a kormány!) tehát a kormánypárt helyettes elnöke megbukott a közgyűlésen a közmunkatanácsi tagválasztáson. Ekkor azonban a szavazatszedő küldöttség újból megszámlálta a szavazatokat; három, már érvényesnek elfogadott rf szavazatot megsemmisített, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) azután úgy hirdette ki az eredményt, hogy Harrer 59 szavazatot kapott, Bocsáry pedig 60-at. (Maróthy Károly: Ez már igen! — Rajniss Ferenc: Már megijedtem! — Palló Imre: Szegény kormány! — Maróthy Károly: Micsoda forradalom lett volna itt, igaz?) Félreértések elkerülése végett megjegyzem, hogy a szavazás eredményének ilymódon történt megállapítását az ellenzék megfellebbezte, a belügyminiszter úr pedig a törvény alapján korrekt módon, helyesen, megsemmisítette az eredményt és új választást rendelt el. (Donáth György: Rosszul van informálva!) Legyen nyugodt, t. képviselőtársam, sokáig fog ön a Városházára járni, míg egy kicsiket is fog annyit érteni a városházi ügyekhez, mint én. (Maróthy Károly: Fiatal óriás!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak és kérem a képviselő urat arra, hogy ne személyeskedjék. A szónokot különösen kérem, ne méltóztassék megtámadni képviselőtársát egy ártatlan közbeszólásért. Ez egyébként nem azt jelenti, mintha a házszabályok a közbeszólásokat megengednék. Méltóztassék folytatni. Nagy László: Amikor Kamfiáth Jenő főpolgármester, a közgyűlés elnöke kihirdette a szavazás eredményét, akkor a következő eset történt, amint a Fővárosi Közlönyből olvasom: Peyer Károly közbekiabált és ezt mondotta: »Micsoda erőszakoskodás ez?« Azután Bánóczy László, a szociáldemokrata párt tagja szólt közbe: »Bejelentés van, amit nem méltóztatott felolvasni!« Büchler József, a szociáldemokrata párt tagja, a következőket mondotta: »Törvénytelenül tetszett eljárni, majd a Közigazgatási Bíróság meg fogja mondani ítéletét az ön eljárása felett!« Peyer Károly ismét közbeszólt: »Nem lehet Perezeit lemásolni!« Büchler József: »Ahhoz Perezel kell!« Amikor pedig Karafiáth Jenő előtte elment, Peyer Károlyra következőket mondotta: »Gyáván megszökik az elnöki székből! Egészen minősíthetetlen eljárás ez!« (Bodor Márton közbeszól.) Elnök: Bodor képviselő urat kérem, maradjon csendben! Nagy László: Később a közgyűlés folyamán Peyer Károly bizottsági tag úr felszólalt és a következőket mondotta: »Már átéltem egy pár igen izgalmas órát itt a közgyűlésen, igen kényes kérdéseket tárgyaltunk, de az elnöklésnek ezzel a módszerével eddig még nem találkoztam. Egészen szokatlan ez a hang és mód, ahogy èz történt, mert az elnök úrnak nem 67*
