Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

Az országgyűlés képviselőházának 182. olyan mértékben, amint a 12 éven aluli gyer­mekek fejadagját félelmeitek. Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a közellátási tárcanélküli miniszter úrnak. Következik Nagy László képviselő úr inter­pellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szö­vegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpel­láció a. főpolgármesteri tekintély megvédése tárgyában a belügyminiszter úrhoz. 1. Ismeri-e a belügyminiszter úr a székes­főváros törvényhatósági bizottságának 1940 december 13-iki ülésén történteket? 2. Nyilatkozzék, hogy a magas közjogi ál­lás, a főpolgármesteri tekintély szempontjából nem tart-e további lépést szükségesnek 1 ? 3. Nem látja-e, hogy a főpolgármester ma­gas közjogi funkciója és a Mép. városházi párt­jának elnöki tisztsége összeférhetetlen? Nem tartja-e az időt elérkezettnek arra, hogy ez az összeférhetetlenség megszüntettessék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó (Zaj a szélsőbaloldalon.), a többi képvi­selő urat pedig kérem, méltóztassék csendben maradni. Nagy László: T. Ház!^ (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalodalon.) Az ország fővárosának főpol­gármesteri állását mindig egészen különlege­sen kezelték és kiemelték az ország fővárosá­hoz méltó módon. A főpolgármestert ugyanis 1934-ig nem úgy nevezték ki, mint a főispáno­kat, hanem az államfő hármas jelölése alapján a törvényhatóság választotta őket. Ez az állás volt tehát az egyetlen, amely a kormány és a tör­vényhatóság együttes bizalmából született. Az 1934:XII. te. változtatta meg ezt, nyilván azért, mert nehéz volt olyan személyt találni, aki a két bizalomnak egyformán örvendhetett. Akkor már bizonyos aggodalom támadt bennük az iránt, hogy a főpolgármesteri állás tekintélye személyi szempontból valami csorbát fog szen­vedni, de azért meg voltunk győződve t arról, hogy miután közérdek az. hogy a főpolgármes­teri állás betöltője személyi tekintetben is ki­fogástalan legyen, olyan személyt fognak ta­lálni, aki tud a tekintélyre vigyázni és azt meg is érdemli. (Rajniss Ferenc: Meg is találták! Szép verseket ír!) Tovább gyengült a főpolgármesteri f állás akkor, amikor a múlt év őszén a főpolgármes­tert a kormány városházi pártjának elnökségé­vel is megbízták. (Rajniss Ferenc: Nagy poéta!) Annakidején, amikor a főispánokat ilyen meg­bízatásban részesítették. Budapesten ezt nem valósították meg és Budapesten a főpolgármes­ter magas közjogi állásának megfelelően meg­maradt a közjogi fukciónálás terén és nem lett egyúttal pártelnök. A legnagyobb mértékű ag­godalom támadt bennem és másokban abban a tekintetben, hogy baj lesz abból, ha a főpol­gármester és a pártelnök egy személy^ lesz. mert vagy rossz főpolgármester lesz és jó párt­elnök, vagy pedig jó pártelnök lesz és rossz fő­polgármester. (Rajniss Ferenc: "De mindenkép­pen jó poéta! — Palló Imre: Lehet, jó cser­kész!) . „„ Szerény véleményem szerint az ország fő­városának főpolgármesterét magas közjogi ál­lásánál fogva nem lehet pártelnökké kinevezni és ha ezt megtették, akkor hibát követtek el. Annál inkább hiba volt ez, mivel magam hal­lottam a miniszterelnök úrtól, hogy vidéken a főispánok ilyen szereplését nem tartja helyes­nek. Az összeütközés be is következett es ez az, amiért a Ház elé jövök, miután közérdekűnek tartom azt, hogy a főpolgármesteri állás tekin­ülése 194-1 február 19-én, szerdán. 453 télye megvédessék. (Palló Imre: Megvédjük!) A székesfőváros törvényhatósági bizottsága 1940 december 13-i ülésének tárgysorozatára ki volt tűzve a közmunkatanácsi tagválasztás. A kormárfypárt városházi része a közmunka­tanácsi tagságra Bocsáry Kálmánt, a városházi frakció helyettes elnökét jelölte, az ellenzék pe­dig úgy tartotta helyesnek, hogy Harrer Fe­rencet jelölje. Én^ magam ebben a kérdésben tökéletesen objektív vagyok, mert elvi okokból nem akartam résztvenni a szavazásban. A köz­gyűlésen az történt, — amint a szavazatszedő küldöttségben résztvevő két bizottsági tag írásbeli beadványából tudjuk — hogy Harrer Ferenc, az ellenzék jelöltje, 62 szavazatot ka­pottba kormánypárt jelöltje és helyettes elnöke pedig 59 szavazatot, (Palló Imre: Megbukott a kormány!) tehát a kormánypárt helyettes el­nöke megbukott a közgyűlésen a közmunka­tanácsi tagválasztáson. Ekkor azonban a sza­vazatszedő küldöttség újból megszámlálta a szavazatokat; három, már érvényesnek elfoga­dott rf szavazatot megsemmisített, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) azután úgy hirdette ki az eredményt, hogy Harrer 59 szavazatot kapott, Bocsáry pedig 60-at. (Maróthy Károly: Ez már igen! — Rajniss Ferenc: Már megijedtem! — Palló Imre: Szegény kormány! — Maróthy Károly: Micsoda forradalom lett volna itt, igaz?) Félreértések elkerülése végett megjegy­zem, hogy a szavazás eredményének ilymódon történt megállapítását az ellenzék megfelleb­bezte, a belügyminiszter úr pedig a törvény alapján korrekt módon, helyesen, megsemmisí­tette az eredményt és új választást rendelt el. (Donáth György: Rosszul van informálva!) Legyen nyugodt, t. képviselőtársam, sokáig fog ön a Városházára járni, míg egy kicsiket is fog annyit érteni a városházi ügyekhez, mint én. (Maróthy Károly: Fiatal óriás!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak és kérem a képviselő urat arra, hogy ne szemé­lyeskedjék. A szónokot különösen kérem, ne méltóztassék megtámadni képviselőtársát egy ártatlan közbeszólásért. Ez egyébként nem azt jelenti, mintha a házszabályok a közbeszóláso­kat megengednék. Méltóztassék folytatni. Nagy László: Amikor Kamfiáth Jenő fő­polgármester, a közgyűlés elnöke kihirdette a szavazás eredményét, akkor a következő eset történt, amint a Fővárosi Közlönyből olvasom: Peyer Károly közbekiabált és ezt mondotta: »Micsoda erőszakoskodás ez?« Azután Bánóczy László, a szociáldemokrata párt tagja szólt közbe: »Bejelentés van, amit nem méltóztatott felolvasni!« Büchler József, a szociáldemok­rata párt tagja, a következőket mondotta: »Tör­vénytelenül tetszett eljárni, majd a Közigazga­tási Bíróság meg fogja mondani ítéletét az ön eljárása felett!« Peyer Károly ismét közbe­szólt: »Nem lehet Perezeit lemásolni!« Büchler József: »Ahhoz Perezel kell!« Amikor pedig Karafiáth Jenő előtte elment, Peyer Károlyra következőket mondotta: »Gyáván megszökik az elnöki székből! Egészen minősíthetetlen el­járás ez!« (Bodor Márton közbeszól.) Elnök: Bodor képviselő urat kérem, ma­radjon csendben! Nagy László: Később a közgyűlés folya­mán Peyer Károly bizottsági tag úr felszólalt és a következőket mondotta: »Már átéltem egy pár igen izgalmas órát itt a közgyűlésen, igen kényes kérdéseket tárgyaltunk, de az elnök­lésnek ezzel a módszerével eddig még nem ta­lálkoztam. Egészen szokatlan ez a hang és mód, ahogy èz történt, mert az elnök úrnak nem 67*

Next

/
Oldalképek
Tartalom